Pálmák, botanikai és gyógyászati érdekességek

A pálmafélékhez 212 nemzetség mintegy 2800 faja tartozik, és egyszikű növényekről van szó, azaz közelebbi rokonságot mutatnak a fűfélékkel, mint a fákkal. A kréta időszak óta ismeretesek, fénykorukat is ekkor élték. A legtöbb faj gyökerei sekélyen, a felszínhez közel futnak szét, a pálmák a talajfelszín közeléből szívják fel a nedvességet. Jellegzetességük a pálmatörzs, mely ritkán ágazik el. Az egyetlen kivétel, a villásan elágazó törzsű mangrovepálma (Nypa fruticans). Jellemző formájuk a nagy, egyenletesen vastag szárú, „üstökös” lombkoronájú faforma. Egyes fajok természetes élőhelyükön 40-50 m magasra is megnőhetnek. A leghosszabbaknak a leveleik elérik a húsz métert: ezek a legnagyobb levelű virágos növények. A kúszó törzsű fajok jóval ritkábbak. A pálmatörzs érdekessége, hogy a korábbi levelek alapjai, a levélripacsok még sokáig védik és jellegzetesen díszítik a pálmatörzset.

Nem gyógyulnak a sebeik

Mivel a pálmatörzsben nincs kambium, az másodlagos vastagodásra eleve nem is képes: a törzset a hajtás tenyészőkúpjában lévő elsődleges osztódó szövet vastagítja, és az edényrendszert is ez fűzi le. Ez az elsődleges vastagodás az egyszikűekben, kiváltképp a pálmavirágúakban igen erőteljes. Ennek egyenes következményeként a pálmatörzs sérülései nem gyógyulnak be: a növény nem „tölti ki” őket. Néhány más trópusi esőerdei növényhez hasonlóan egyes pálmák is föld feletti támasztógyökeret fejlesztve stabilizálják magukat.

Pálma, ami elsétál

A Socratea exorrhiza nevű pálmafaj érdekessége, hogy egy év alatt akár 20 méterrel is arrább tud menni, tehát helyváltoztató mozgásra képes, ami a növényeknél nem jellemző. Ez napi 2-3 centiméteres elmozdulást jelent – ha szükséges. Amikor például a talaj meglazul, ekkor a növény szilárd talaj után kutatva új, hosszú gyökereket fejleszt. Majd miután az új gyökerek megkapaszkodtak, a pálma kissé előrehajol, és a régi gyökereit a levegőbe emeli. Ez egy hetekig-hónapokig tartó folyamat, de helyváltoztatás. A gyökerei újra növesztésével, majd azzal, hogy a gyökér arrább tudja húzni a növényt, eléri, hogy egy rádőlt fa alól is ki tud mászni. Ez a világon egy egyedülálló botanikai csodának számít.

Pálmazsír és pálmavíz

Sok helyen csapolják a pálmákat és felfogják a belőlük szivárgó nedvet. Ezt „tisztítókúrák” esetén használják, igen erős hashajtó hatású. A pálmaolaj pedig az olajpálma (Elaeis guineensis) húsos gyümölcshéjából sajtolt növényi zsiradék. Vele szemben a pálmamag-olaj a pálmafélék magjaiban van fölraktározva. A terméshús és a mag 60-70% zsiradékot tartalmaz.

A pálmaolaj színe a narancssárgától a vörösbarna árnyalatig változhat. Színét karotin tartalma adja. Frissen sajtolva ibolyához hasonló illatot áraszt, és enyhe, jellegzetes íze van. Huzamosabb ideig levegőn tárolva színtelenné válik, szaga és íze avas jellegű lesz. Olvadáspontja 30-37°C között van. Fehérítéssel, majd frakcionálással étolaj és szilárd zsír készül belőle. A margaringyártás alapanyaga is a pálmaolaj - a hidrogénezés hatására szobahőmérsékleten szilárd disznózsírra emlékeztető állagúvá válik. Számos ipari célra is felhasználják, ilyen a biodízel-gyártás. A pálmaolaj előállítás miatt az esőerdőket rohamosan irtják, mert azon az éghajlaton az így nyert helyen fejlődnek leggyorsabban a gazdasági céllal ültetett pálmák.

Az olajpálma növényének olaja eredetileg magas vitamintartalmú és gazdag a különböző ásványi anyagokban, ám a belőle készült finomító eljárásokon átesett zsírról már nem mondható el ugyanez. A pálmazsír tartalmazza az E-vitamin egy formáját, ami jótékony hatással lehet az agyműködésre, de nagyjából fele-fele arányban vannak benne telítetlen és telített zsírsavak is. Ez utóbbi előidézheti a magasabb koleszterinszintet, ami egyeseknél elhízáshoz, valamint szív-, és érrendszeri betegségekhez vezethetnek. A pálmazsírban található glicidil-zsírsav-észterek pedig, az emberi szervezetben lebomolva válhatnak rákkeltővé.

Haszonnövények is vannak közöttük?

Számos más módon is hasznosítják a világon a pálmákat. A közönséges datolyapálma (Phoenix dactylifera) az egyik legrégebbi kultúrnövényünk, aminek termése Elő-Ázsia sivatagaiban és az arab oázisokban a legfőbb élelmiszer. Fiatalabb leveleit zöldségként fogyasztják, de takarmánynak és háztető fedésre is alkalmas. Fáját építőanyagnak, pörkölt magvait kávépótlóként használják.

A kókuszpálma (Cocos nucifera) belsejében a kókusztej, annak szélén a reszeléknek alkalmas kopra található. Külső burka, a kókuszrost pedig kertészeti talajok alapanyaga, de ebből szőnyegek is készülnek.

A szabalpálmát (Sabal palmetto) az amerikai indiánok használták sokféleképp: leveleiből kalapot, kosarat, kötelet és zsákot fontak. A szabalpálma gátolja a tesztoszteron hormon prosztatasejtekhez való kötődését és stimulálását, ami jelentősen csökkentheti a prosztata-megnagyobbodást.

A szágópálma (Metroxylon sagu) törzse adja a legtöbb lisztet. Levelét, levélnyelét építőanyagnak használják, kivájt törzséből kenut készítettek.

A Madagaszkárról származó rafiapálma (Raphia farinifera) levelének rostjaiból állítják elő a rafiát, amit sokáig általánosan használtak a kertészetekben és a szőlő kötözésére.

A bételpálma (Areca catechu) termése elsősorban Indiában népszerű. Megpörkölik, főzik, majd fűszerezve a bételbors (Chavica betle) levelébe tekerik, és enyhe narkotikumként rágják. A fejben vértolulást okoz, a nyálat vörösre festi.

Az elefáncsontpálmák (Phytolepas spp.) onnan kapták nevüket, hogy némely fajaik terméséből, a „növényi elefántcsontból” hagyományosan elefántcsont alapanyagú termékeket (biliárdgolyókat, gombokat) állítanak elő.

A főként Dél-Ázsiában élő ernyőpálma (Corypha umbraculifera) összetett, elágazó virágzatának 6 méteresre növő tengelyéből Srí Lankán cukros levet csapolnak, és abból bort erjesztenek. A pálmáknak számos faja szobanövényként is kedvelt.

Datolyapálma

Kókuszpálma

Olajpálma fa

Rafiapálma

Sétálópálma

Szabalpálma

Szágópálma