Csináld magad gipszkartonból

A gipszkarton falakat rendszerint valamilyen vázszerkezetre szereljük rá; ez a gyári megoldásokban fémszerkezet, de a barkácsolóknak a sima fa léceket, akár gyalulatlan tetőléceket is tudjuk ajánlani. A vázszerkezetekkel majd egy másik írásunkban foglalkozunk részletesebben, a mostaniban pedig inkább az építőlemez és annak megmunkálása a téma.

A gipszkarton építőlemezek a beltéri gipszkarton szerkezetek alapvető elemei. Gipszből és speciális, rendkívül erős kartonpapírból készülnek. Vannak általános, rövid ideig magas páratartalmat is elviselő, hang gátló, terhelhető, valamint tűzgátlási igénnyel épülő helyiségekhez megfelelő építőlemezek. Külső térben nem alkalmazhatók, és nem alkalmasak az épület teherhordó szerkezeteinek helyettesítésére sem.

Egyszerű vágni

A kész lapok egyik éle egyes gyártóknál gyárilag elvékonyított és papírral borított, ez a rész megkönnyíti a csavarozást, és a falazat készre munkálását is. A többi, vágott élt, az építőlemezek felszerelése előtt minden esetben fózolni kell, azaz a vágott él mentén a giszpkarton építőlemez vastagságának legfeljebb egyharmadát 45 fokos szögben el kell távolítani annak érdekében, hogy a későbbi hézagolás során a papírréteg kirojtosodása elkerülhető legyen. A fózolás végezhető éles gipszkarton-vágó késsel úgy, hogy a kés szára minden esetben az építőlemez felé nézzen, így vágáskor elkerülhető a kartonréteg szakadása.

A gipszkarton építőlemezek méretre vágását egyszerűen késsel végezzük. Először a lap színét vágjuk be, majd fordítsuk meg, és a vágás helyén alátámasztva törjük el a gipsz vázat. Ezt követően az ellenkező oldali kartonlapot is vágjuk el. A bonyolultabb vágásokat – például a sarkokba vagy valamilyen szögben történő szabást – rókafarkú fűrésszel vagy körfűrésszel végezzük. Az építőlemezek éleinek formázására élgyalut használhatunk. Kivágásokat, furatokat dekopír fűrésszel vágjuk ki, reszelővel pontosítsuk, illetve körkivágóval készítsük el.

Rögzítés

A fémvázhoz (pl. CD-profilhoz vagy CW-profilhoz) speciális önmetsző gipszkarton csavarokkal rögzíthetjük a táblákat. A rögzítés során a csavarnak minimum 10 mm-re kell a fémbe behatolnia. A 12,5 mm-es gipszkarton építőlemezekhez 25 mm hosszú csavarok a megfelelőek. A fa tartószerkezethez történő csavarozás során a csavarnak legalább az gipszkarton lap vastagságával megegyező mélységben kell a fába hatolnia, de a minimális csavarozási mélység 20 mm. Így az előbbi lap vastagságnál fa tartószerkezethez 35 mm-es csavarokat használjunk. A csavarfejet az építőlemez felszínének síkja alá kell besüllyeszteni, megkönnyítve a későbbi glettelési munkálatokat. Ügyelni kell azonban arra, hogy a csavar fejével ne tépjük fel a felszínt borító kartont. Az éppen megfelelő meghúzási nyomaték legjobban akkus csavarozón állítható be. Létezik olyan csavarbehajtó fej (Marathon), ami mechanikusan felütközik a lap felszínén, amikor a csavarfej a megfelelő mélységbe kerül. Ez még biztonságosabb.

Hézagolás

A hézagolás a szárazépítési technológia utolsó munkafázisa, amely azonban nagy hatással van az elkészült szerkezet statikai, akusztikai, tűzvédelmi és esztétikai jellemzőire. A hézagolás célja, hogy a gipszkarton felület megfelelően sík, sima és egyenletes legyen.

A hézagolást +5 °C felett szabad elvégezni. A megfelelő hőmérséklet nemcsak a helyiség levegőjére igaz, hanem a hézagoló anyagra és a fogadó gipszkarton felületre is vonatkozik. A hézagolandó felületnek száraznak, szilárdnak, pormentesnek, zsírmentesnek és tisztának kell lennie. A hézagolást csak a gipszkarton borítás készre szerelése után szabad megkezdeni. A szakszerű rögzítés (csavarozás) alapkövetelmény.

Törekedni kell a zárt hézaggal való szerelésre, az esetleges hézagokat hézagoló anyaggal töltjük ki. Többrétegű válaszfalak esetén az alsó réteget hézagerősítő szalag használata nélkül, egy lépésben hézagoljuk ki, bármilyen hézagoló anyaggal. A por alakú hézagoló anyagot bekeveréskor egy tiszta vizet tartalmazó edénybe fokozatosan, lassan szórjuk bele, mindaddig, amíg a por megközelítőleg eléri a víz szintjét. Két-három percig hagyjuk állni, majd kézi erővel keverjük el. Ha túl sűrűre sikerül, akkor vízzel hígítsuk fel, de ebben az esetben számolni kell a bedolgozhatósági idő lerövidülésével. A megfelelő arányban bekevert glettanyag nem folyik le a glettvasról. Repedésmentes felület kialakítása érdekében nagyon fontos, hogy megfelelő hézagoló anyagot, és emellett hézagerősítő szalagot is alkalmazzunk.

Simítás, csiszolás

Annak érdekében, hogy a gipszkarton építőlemezek illesztéseinek láthatósága a minimálisra csökkenjen, érdemes a teljes gipszkarton felületet több lépésben glettanyaggal átsimítani. Először a keresztirányú, vágott éleket töltsük ki hézagoló anyaggal. A hézagoló anyagot úgy kell a hézagba helyezni, hogy azt teljesen kitöltse. Rövid várakozási idő után újabb réteg hézagoló anyagot vigyünk fel, és a hézagerősítő szalagot ebbe helyezzük el, majd a hézagoló anyagot terítsük szét, és simítsuk el. Rövid száradási idő után a gyári élek is hézagolhatók. Az üvegszálas vagy papír hézagerősítő szalagot acélspatulával simítsuk a frissen felhordott hézagoló anyagba, és húzzuk át glettvassal. Ezután a rögzítő csavarok látható felületeit is simítsuk át.

A hézagolást követően a hézagolt felületeket át kell csiszolni. Az így kialakított felület megfelelő tapétázás alá (közepes vagy durva szerkezetű tapétákhoz), valamint fénytelen, festőhengerrel felhordott festékek alá. Ha a nyers gipszkarton felületeket is átsimítjuk hézagoló anyaggal, majd átcsiszoljuk, akkor finomabb felületet kapunk, amely finomszerkezetű tapéták alá, illetve hengerrel vagy szórással felvitt bevonatokhoz, festékekhez is megfelelő. Cél a teljes felület pórusainak eltömítése. A csiszolás során figyeljünk arra, hogy se a hézagerősítő szalagot, se a gipszkarton építőlemezek karton felületét ne sértsük meg! A végső felület kialakítása előtt a teljes felületet mélyalapozóval kell kezelni.