Kerti támfalak

Mindkét esetben tereplépcsőket kell ehhez képeznünk, a szintkülönbség miatt pedig a földet valahogyan meg kell támasztanunk. Legegyszerűbben lejtősen (rézsűsen) zárhatjuk le a tereplépcsőket, de ehhez sok hely, azaz hatalmas kertfelület szükséges. Természetesen a ház körüli kertekben sosincs elég hely, ezért a függőlegeshez közeli, a legkevesebb helyet elfoglaló módon kell megtámasztanunk ezeket. Tehát támfalat kell építenünk.
Először is nézzük át, hogy milyen szabályok szerint építhetünk támfalat. Ha építkezésbe fogunk, akkor az alapkiásás, tereprendezés során a természetes terepfelület - különösen lejtős telek esetén - szükségszerűen megváltozik. A terepkialakítást rézsűvel, illetve támfal alkalmazásával készítik el. A telek természetes terepszintjének tartós, végleges jellegű megváltoztatása a telekhatárok melletti 3 méteres sávon belül, valamint a telek egyéb részén 1 métert meghaladóan, 3 m magasságig, csak a 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet I melléklet 11. p, II melléklet 6. és a III melléklet 7. pontjai alapján végezhető el, függetlenül attól, hogy ezt rézsűvel vagy támfallal oldjuk-e meg.
Az ennél magasabb támfalakat, csak komoly méretezés alapján, és házilagosan nem kivitelezhető vasbeton szerkezetekkel lehet kialakítani. Ehhez külön terveket kell készíttetni és engedélyeztetni!
Legegyszerűbb támfal az ágyásszegély; ezek 10-80 cm magasak és főleg farönkből, de betonból, műanyagból előregyártva is készülnek. A növényágyások oldalának megtámasztására, a kert egyéb részeitől való elválasztására szolgálnak. Az 50 cm-nél magasabbak mögé célszerű kavicsszivárgót elhelyezni, és kissé hátradöntve súlytámfal szerűen kiképezni ezeket. (A súlytámfal olyan súlyú (tömegű), és a megtámasztott föld felé kissé megdöntve kialakított támfal, hogy annak nyomását ellensúlyozva megtartja azt.)
A kertépítési gyakorlatban szögtámfalakat alkalmazunk. A nagyobb szintkülönbségek megtámasztásához már kő vagy (beton) támfal építése válhat szükségessé. Anyaga harmonizáljon az épülettel, a lépcsőkkel, a kerti utakkal. A kőtámfal általában 1,3-1,35 méter magas. Mutatós a szárazon rakott terméskő fal, amely az adott területen fellelhető kövekből is épülhet, illetve maximum 3 méter magasságig beton kerti támfalelemekből is készülhet. Ilyen például a Flórakosár támfal. Kosár alakú üregeibe virágok, kúszónövények, cserjék egyaránt ültethetők.
A szárazon rakott támfalak kötőanyag nélkül összerakott, sziklakerti talajjal hézagolt kőfalak. Elsődlegesen síkok közti szintkülönbségek áthidalására szolgálnak, olyan esetekben, amikor az egyszerűbben kialakítható rézsű nem fér el.
A kerti támfalak hatásos téralakító elemek is, továbbá kedvező életteret nyújthatnak sziklakerti növények számára. A 40-120 cm közötti falmagasság a legkedvezőbb. 60 cm magasságon felül sovány beton-alap készítésére is szükség van. A köveket kötésbe rakjuk, ez megtöri a résekbe lefolyó víz lendületét, és csökkenti az eróziós károkat. A támfal ne legyen függőleges, hanem enyhén hátrafelé dőljön. Ezáltal a csapadékvíz könnyebben beszivároghat a hézagokba, a növények gyökereihez.
A támfal építésekor a kövek közé talajt terítünk. A növények gyökerei azonban a kövek mögé is behatolnak, ezért ott is termőtalajnak kell lennie. A támfal építésekor ügyeljünk azonban arra, hogy a támfal mögött 20-30 cm-es hézag maradjon, amelybe szivárgó kavicsot, kő zúzalékot töltünk, hogy a csapadékvíz kifolyhasson a támfal mögül.
Ha a talaj nyomását nem tartja meg a lazán felrakott és talajba ágyazott kőfal, betontámfalakat ajánlatos építeni.

Gabion támfal

Amennyiben vízfolyásos, meredek kertoldalakat szeretnénk megtámasztani, vagy nagyobb szintkülönbségű támfalakat betonmunka nélkül kialakítani akkor az ún. gabion támfal lehet a megoldás. A gabionok az építés helyszínén kővel megrakott acéldrót szerkezetek, melyek a tömegüknél fogva biztosítják a meredek rézsűk állékonyságát.
A gabion szerkezetek gyorsan és gazdaságosan építhetők minden körülmények között, és különösen alkalmasak a rézsűk stabilizálására a hegyes vidékeken és kedvezőtlen talajadottságú területeken. A gabion támfalak rugalmasak, ugyanakkor a bekövetkező talajmozgások nem okoznak teherbíró képesség csökkenést a már megépült támfalszerkezetekben, ellentétben a merev betonszerkezetű támfalakkal, ahol repedések, törések és végül a támfal tönkremenetele következhet be.
A gabion szerkezetből épült támfalak tehát gazdaságos és attraktív alternatívái a betonból épülő támfalaknak. A helyi kővel, esetleg tört betondarabokkal is megtölthetők.
A meredek rézsűk megtámasztása során nem csupán műszaki, hanem esztétikai és környezeti kívánalmakat is ki kell elégíteni. A gabion támfalakon egy-két év alatt a növényzet megtelepül, de tervezetten, válogatott növényfajokkal is beültethetők. Alkalmazásuk ezért számos előnyt jelent a más típusú szerkezetekkel szemben.
A gabion szerkezetre nagyfokú vízáteresztő képesség a jellemző, ezért szükségtelen - a betonszerkezeteknél elkerülhetetlen - hátszivárgó, drénhálózat építése. A talajjal érintkező felületeken nagy vízáteresztő képességű geotextíliát kell fektetni, így a kövek közötti hézagok nem tömődnek el. A támfal költsége 25-40%-kal kevesebb, mint a betonszerkezetű támfalaké.