Lakásunk elektromos hálózatát és berendezéseit akkor érdemes felújítani, ha felújítást végzünk, vagy új nagy teljesítményű fogyasztót akarunk üzembe helyezni, valamint ha annyira elavult, hogy életveszélyessé válhat. Az elektromos hálózat élettartama átlagosan 30 év. Ennyi idő alatt a szabványok, igények oly mértékben változnak, hogy a csere indokolt.
Amennyiben a lakás vezetékeit védőcsőbe húzták, úgy a vezetékek cseréje többnyire megoldható a régi csőbe húzott, új rézvezetékkel. Az XIX. században épült házaknál gyakran a világítógáz csőrendszerében vezették a villanyvezetéket. Ezeket érintésvédelmi okokból ne használjuk fel, építsünk be új védőcsöveket. A két világháború között úgynevezett acélpáncélcsöveket használtak. Ezek általában ma már porladnak, a kanyarok összenyomódtak, ez esetben is az új védőcső a megoldás. Az 1960-70-es években épült házaknál gyakran találkozni MM (kettős szigetelésű) falvezetékkel, melyeket a vakolat alá védőcső nélkül helyeztek el. Ezek megtarthatók, ha megfelelő állapotban vannak.
A gépészeti- és elektromos hálózatok korszerűsítése általában együtt jár a lakás egyéb szerkezeteinek a megbontásával, falvéséssel, vakolással, festéssel. Mi a teendő, ha új hálózatot szeretnénk kiépíteni, de a meglévő elektromos rendszerhez nem kívánunk hozzányúlni? Új számítógép-, telefon-, antennahálózatot kiépíthetünk vezetékcsatornába szerelve is. Esztétikus megoldás a falak tövében lábazati csatornát készíteni, a burkolatokhoz illeszkedő színben. Ha szomszédos helyiségbe is át akarunk jutni a vezetékekkel, a falsarkokban, rejtetten törjük át a falat. A szerelvényeket közvetlenül a vezetékcsatorna fölé, vagy a vezetékcsatornába építhetjük.
Nem az anyaggal van baj
Sokat hallani arról, hogy az alumínium vezeték rossz, azt mindenképpen cserélni kell. Megnyugtatásul, az alumínium remek vezetőképességgel rendelkező anyag, így ha védőcsőben található, és keresztmetszete is megfelelő, a villanyszerelők szerint nem feltétlenül kell cserélni. Az alumínium hátránya a rézvezetékhez (főleg a sodrotthoz) képest, hogy rideg, törékeny, nem szereti a sok hajlítgatást. A másik hátrány, hogy házi módszerekkel nem forrasztható, mivel felületén oxidréteg található.
Alu vezetékeket általában toldani szoktak (pl. „csokival”), de fontos, hogy ilyen megoldás csak kis áramfelvételű eszközöknél alkalmazható. A toldás mindig potenciális problémaforrás, hasonlóan az összecsavaráshoz, amit végképp kerülni kell. Végül, de nem utolsósorban, tilos az alumínium és réz vezetékek kombinálása, mert ezek elektrokémiai korrózió útján, a levegő nedvességtartalmának segítségével, „megeszik” egymást, és egyszerűen elfogy a csatlakozás, ami akár tüzet is okozhat!
Hálózat méretezése
A vezetékek, biztosítékok, aljzatok cseréjét elsősorban a megnövekedett áramfelvétel teszi szükségessé. A kép azonban ennél árnyaltabb. Egy ’70-es évekbeli porszívóhoz képest egy mai többet fogyaszt, illetve bejött a képbe a villanytűzhely, a mikrosütő, a klíma és a nagy teljesítményű vasaló is. Egy hűtőszekrény, LCD televízió, energiatakarékos világítótest áramfelvétele viszont kisebb, mint 30-40 évvel ezelőtti társáé. Az előzőekből következik, hogy bár egy korszerű lakás folyamatos áramfelvétele lehet, hogy nem nagyobb, mint pár évtizede, de naponta jelentkeznek olyan rövid időszakok, amikor viszont kiugróan magas az energiafogyasztás.
Épp ezért lényeges, hogy az új elektromos hálózatot a fogyasztókhoz méretezze a szakember. Ha nincs nagy fogyasztású eszközünk, akkor egy-, egyébként háromfázisú hálózat kialakítása ajánlott; egy fázis esetén legalább 25 Amperes, három fázis esetén, fázisonként 16 Amperes kismegszakítóval. Elektromos kandalló, légkondicionáló, falfűtés, padlófűtés, hidromasszázs kád biztos üzemeltetéséhez akkora teljesítmény szükséges, hogy kérni kell az ELMŰ felülvizsgálatát, illetve a közös képviselő beleegyezését is, hogy a ház elbírja-e ezt a terhelést. A vezetékek terhelhetőségre is vannak irányszámok: 1,5 mm átmérőjű rézvezeték 16 Ampert, míg 2,5-ös már 26 Ampert bír. Ez utóbbira már ráköthetjük a klímát, a villanytűzhelyt, illetve a mosogatógépet is, de lényeges, hogy külön áramkörönként!
Vigyázz, földeletlen konnektor!
A hatályos szabványok szerint földelt csatlakozóval kell rendelkeznie minden olyan elektromos eszköznek, ahol nem biztosított a kettős szigetelés (pl. mosógép, vasaló). Ebben az esetben ugyanis előfordulhat, hogy hiba esetén a fázis a burkolatra kerül, és ha ezt, valamint pl. a fűtéscsövet egyszerre fogjuk meg, rajtunk fog átfolyni az áram, ami akár halálos is lehet. De semmit sem ér a földelt dugó, ha az aljzat földeletlen. A ’70-es években még az volt a szabály, hogy melegburkolattal (pl. parketta, linoleum) rendelkező szobákban nem kötelező a védőföld kialakítása, ez csak a vizesblokkokban szükséges. Elvileg azért nem lehet bajunk ilyen esetben, mert ezek a lakások javarészt egyedi fűtéssel (főleg konvektorral) készültek, így kis eséllyel tudunk két, különböző potenciálon lévő vezetőt megérinteni. Mindenesetre, ha a vezetékek védőcsőben futnak, érdemes ilyen esetben is megoldani a földelést. Ezt soha ne végezzük egyedileg, csak ház szinten szabad nekiállni. Ilyenkor a gépészeti csővezetékeket össze kell kötni, és földelni kell. Becsaphat minket a látszólag földelt konnektor, amit szétszerelve látjuk, hogy a föld kapocs nincs bekötve. Ha lehet, ilyen helyeken ne használunk földeltnek látszó csatlakozókat, illetve ha csak ilyet kapunk, akkor tüntessük fel rajtuk jól láthatóan, hogy ezek nem földelt aljzatok!
Árak
Egy másfél szobás, 50-55 négyzetméteres lakás teljes elektromos felújítása 2-300 ezer forintba is kerülhet. Nehéz meghatározni, hogy pontosan mennyi is lesz a végösszeg, mert az alapanyagár kb. 150 ezer forinttól indul, de lehet akár egymillió is, ha pl. üveg érintőfelületű szerelvényt szerelünk be. Ezeknek az ára 15-20 ezer forint is lehet, míg a hagyományosnak 1500 forint. Árbefolyásoló tényező, hogy kell-e vésni, illetve, hogy milyen keresztmetszetű vezetéket használunk. A biztonsági berendezések (pl. Fí-relé) is emelhetik az árat, egyben a lakás biztonságosságát is!