Dolgozószoba Falco anyagokból

Példánkban egy alig 10 m2-es helyiséget az ablakon kívül három ajtó is szétszabdalt, egyik sem volt megszüntethető, sőt valamiféle átjárást is biztosítani kellett. Ilyen adottságok közepette akartunk olyan munkahelyet kialakítani, ahol az ott dolgozó alkalmanként egy-két ügyfelet is tud fogadni, megfelelő íróasztala van az irodai munkához, és tároló kapacitása az iratoknak. Különösen a vendég fogadása okozott gondot: a korábban elhelyezett kanapé bezsúfolta a szobát, és az íróasztal-kanapé párosítás különben sem szerencsés, mert az ügyfelek nem tudnak egymagasságban ülni a házigazdával.
A feladat tehát megfogalmazódott. Legolcsóbban, és mégis színvonalasan úgy tudjuk megúszni a berendezést, ha magunk tervezzük meg a bútorokat – a helyi adottságokat és méreteket maximálisan kihasználjuk –, jó minőségű, látványos anyagokat alkalmazunk, amit lehet csináltatunk, a többit pedig magunk végezzük el.
Az anyagokban a Falco, illetve a Falco Profil termékeire esett a választásunk, mert a mintaboltban igen bőséges szín- és mintaválasztékot találtunk, a „színazonos dekorprogram” keretében pedig adott volt a lehetőség, hogy a tervezett bútorokhoz gyári fiókelőlapokat és szekrényajtókat használjunk fel. Ezek az elemek egy bútorzat leglátványosabb részei, így ízléses fogantyúkkal kiegészítve „profivᔠvarázsolja berendezésünket. Ügyelnünk kell viszont arra, hogy az ajtó és fiókelőlap méretek egy méretskála szerint adottak, tehát egy kicsit visszafelé kell terveznünk; a fiókok és szekrények méretét az elképzelthez legközelebb álló gyári méretből választjuk ki, a bútorzat többi méretét ezekhez igazítjuk. Arra is figyelnünk kell, hogy a Falco bútorlap színválasztéka nagyobb, mint a színazonos dekorprogram keretében gyártott ajtó és fiókelőlap választék. Ha tehát kész bútorelemeket kívánunk felhasználni, akkor ezek színválasztékában keressük meg az „igazit”, s a hozzá igazodó bútorlappal biztosan nem lesz problémánk.
Terveink a mellékelt rajzok szerint készültek el. Igyekeztünk tehát a szűk teret legjobban kihasználni. Az íróasztalt úgy terveztük meg, hogy a szemközti oldala felöl is hozzá lehessen ülni – itt is van valamennyi hely a láb számára –, egy köríves formával pedig kifejezett tárgyaló részt alakítottunk ki rajta. Ily módon akár két vendég is helyet foglalhat asztalunk túloldalán, amihez csak két egyszerű irodaszék szükséges. Ez kevés helyet igényel, és a tárgyaló felek egyenrangúként, egymagasságban ülhetnek.
Az íróasztalnak még egy feladatot kellett megoldania: a számítógépet és tartozékait a lehető legjobban elrejteni. Nincs csúnyább látvány, mint az a kábelerdő, ami az íróasztalra helyezett gépházat, monitort, klaviatúrát, egeret, scannert, hangszórókat, mikrofont összeköti. Ezt még kiegészítjük egy telefonnal és egy íróasztal lámpával, a hozzájuk szükséges áramvezetékekkel, és máris adott az áttekinthetetlen kábelerdő. Tervezett asztalunkra csak a legszükségesebbek kerülhettek (monitor, egér, mikrofon, telefon), a ritkábban használatos scanner oldalt kapott helyet, a többi pedig rejtett fiókba került. A szükséges kábelek közvetlenül a monitor alatt bújnak ki, az e célra kialakított, zárósapkával fedett kibúvónyíláson. Az asztal lapja igyekszik kihasználni a helyiség méreteit, és részben eltakarni a nem túl látványos, öreg radiátort.
Mindezen szempontok szerint készült el a látványterv – ebbe beletartozott két egyszerű kialakítású polc is (az egyik ajtópárral takart) –, majd a részletes alkatrész méretjegyzék. Ezen megterveztük az élfóliával takart éleket is. A kivitelezésben közreműködő asztalos – Füleki Csaba – itt már átvette az irányítást. Tőle tudjuk, hogy a lapszabászat számára aláhúzással kell jelölnünk az élfóliázandó éleket. Egy aláhúzás egy él, kettő aláhúzás kettő él borítását jelenti; pl. 40x120 az egyik 40 cm-es él, 40x120 mindkét 40 cm-es él fedését jelöli. A szabásmintával pontosnak kell lennünk, és sohase feledkezzünk meg az anyagvastagságról sem. Ha a méreteket jól adjuk meg, akkor a lapszabászattól gondosan elkészített alapanyagot kapunk vissza, de azért nekünk is marad még bőven munkánk.
A kézenfekvő műveletekre most nem térünk ki, némi asztalos, illetve barkács rutint feltételezünk az ilyen munkára vállalkozóktól. A kötésekhez köldökcsapokat használtunk, az asztallap különálló elemeit viszont bútorösszehúzó vasalatokkal kapcsoltuk a téglalap formájú alaplaphoz. A kinyúló részek terhelését a falnál fém konzolok veszik fel, a köríves tárgyalórész pedig egy fém lábat kapott (barkácsáruházakban készen kapható). Az asztallap minden eleme dupla anyagból lett összeragasztva, és 38 mm-es gumi élprofil zárja egybe a látható éleket.
A szabályos körív kivágása bizony okozott némi fejtörést, hiszen a lapszabászatban csak egyenes vonalak mentén vágnak. A dupla anyag természetesen külön-külön lett kivágva, mégpedig úgy, hogy a durva elővágás – a megrajzolt körív mentén – dekopirfűrésszel történt. Így persze teljesen sima és szabályos ívet nem lehet készíteni, erre jól felszerelt barkácsműhelyben két lehetőségünk van; felsőmaró vagy szalagcsiszoló használata. Mi ez utóbbi mellett döntöttünk. Az alulra kerülő asztallap-félben kifúrtuk a kör középpontját, és rövid vakfuratként a felső laprész alján is. A lapot ezután tengelycsapra ültettük, és az oldalára rögzített szalagcsiszoló mellett lassan, egyenletesen körbeforgattuk az anyagot. A polcok kisebb íveit felsőmaró körzőjével igazítottuk szabályossá.
A görgős fiókvezető sínek, fogantyúk készen kapható elemek, érdemes rájuk áldozni, mert az előbbi a használatot könnyíti meg, az utóbbi pedig a bútor összképéhez járul hozzá. Egészében elmondhatjuk, hogy egyedi bútorzatunk – a szép Falco anyagoknak, és a kivitelezésben közreműködő Füleki Csaba asztalosnak köszönhetően – látványosra, funkcionálisan praktikusra sikerült.