Esővíz felhasználás II.

Szűrési módok

A tartályokba kerülő csapadékvizet mindenféleképpen előtisztítani, főleg szűrni szükséges. A tetőfelületre hulló leveleket eleve célszerű kizárni az ereszcsatornára helyezhető rácsozattal vagy a csatorna leszálló ágára szerelt lombkidobóval. A levelek nem csak a csatorna eldugaszolásával okoznak kellemetlenséget, hanem az összegyűjtött vízbe jutva rothadásukkal a vízminőséget is rontják. A lombtól megtisztított esővízbe rengeteg por, korom stb. szennyeződés kerülhet, főleg ha régóta nem esett az eső. Ezek a szennyeződések szélső esetben a csapadék térfogatának 10-15%-át is kitehetik.

Az ejtőszűrő a csatorna leszállócsöveiből, a különféle a tartályok elé szerelt szűrők pedig a bekötővezetékekből szűrik ki ezeket a 0,5-1 mm-nél nagyobb szemcseméretű szennyeződéseket. A házi vízellátásba kerülő csapadékvizeket a tartályokból azt kitermelő szivattyúk elé beépített szűrővel kell előtisztítani. Ezek a szűrők a 0,1-0,3 mm-es méretű szennyeződéseket is kiszűrik a vízből. Egyes különlegesen hatékony szűrőbetétek a 0,1 mm-nél kisebb szemcséket is felfogják.
Az összegyűjtött vizet ezzel, a szilárd anyagokat kiszűrve megtisztítottuk, sajnos azonban a vízben oldatként jelenlevő anyagokat mechanikai szűréssel nem tudjuk eltávolítani. A kert locsolására használt vizekből nem is nagyon szükséges ezeket kivonnunk, mivel a növényeknek kedvező „lágy” víz jelleget pontosan a benne oldott anyagok okozzák. A házi vízellátásnál felhasznált csapadékvizek ugyan nem ivóvízminőségben kerülnek felhasználásra, de azokat az elszíneződést, vízkövesedést okozó, és kellemetlen szaghatású anyagoktól célszerű megtisztítanunk.

Erre a célra sokféle kisebb-nagyobb átfolyó kapacitású, háztartási méretű kisberendezés szolgál. Beépítésük főleg az épületen belül, a vízvezeték csőhálózatába szerelve történik. Ezek a főleg lebegőanyagokat kiszűrő, egyszerűen cserélhető szűrőbetétek a különféle visszamosható szűrők. Az elszíneződésért felelős vas-mangánoxidokat kombinált kémia és fizikai úton távolítják el a házi vastalanítók, a vízkövesedést okozó oldott anyagokat pedig a különféle vízlágyítók segítségével távolíthatjuk el.

Az egyébként az ivóvíz-minőségű víz előállításánál gondot okozó nitrát, ammónium és foszfortartalom az öntözővízként való felhasználásnál inkább hasznos, míg a WC, és mosóvizeknél nem jelent gondot, ezért ezek eltávolítását elhagyhatjuk. (Ha az összegyűjtött esővíz kémiailag megfelelő összetételű, akkor valamilyen zártrendszerű, a csővezetékbe szerelhető UV csírátlanítót is alkalmazva, lényegében ivóvíz-minőségű vizet is előállíthatunk.)

Szivattyúk, nyomásfokozók

A tartályokból csak igen szerencsés esetben kehet az összegyűjtött vizet szivattyúzás nélkül felhasználni; például ha a telek a tartályok (és az épület) felől erősen lejt a kert felé. A vízkiemelést kis emelőmagasság esetén a tartályokba leengedett zagyszivattyúval is lehet biztosítani. Ez a szivattyútípus a kisebb-nagyobb szemcséket tartalmazó 10-20 liter/perc vízmennyiséget képes 5-6 méterrel magasabbra, 30-50 méter távolságra eljuttatni, ott árasztó öntözéssel szétfolyatva. Ki-be kapcsolását a tartályokba beépített egyszerű úszókapcsolóval szabályozhatjuk. Ezek a 0,5-1 kW teljesítményű szivattyúk 230 V/ 50 Hz árammal működtethetők.

Ha nagyobb emelőmagasság, nagyobb nyomás szükséges (például az automata locsoló-berendezések esetén 4-6 bar), már célszerű centrifugálszivattyús vízellátórendszert telepíteni a tartályok mellé. Ezek a víztermelő egységek lényegében a hidroforos, légüstös házi vízellátó berendezésekkel egyeznek meg. Nagyobb locsolási vízigény esetén azoktól teljesítményükben térnek el. A bennük alkalmazott szivattyúházat a kisebb, 0,5 cm alatti méretű szemcsék továbbítására alkalmasan alakítják ki. A 30-80 l/perc vízhozamú szivattyúk 5-10 bar nyomással juttathatják a vizet a locsoló berendezésekbe. Teljesítményük 1-3 kW közötti, 230/400 V/50 Hz árammal működnek. Szabályozásuk az egyszerű úszókapcsolós megoldástól a teljesen automatizált vezérlésűig széles keretek között oldható meg. Elhelyezésükre a gyűjtőtartályok közelébe fagymentesen elhelyezett földalatti szivattyúakna (műanyag vagy vasbeton) a legmegfelelőbb. Ide lehet az elektromos ellátás és a vezérlés berendezéseit is letelepíteni. Az aknába a lejárást és mozgást biztosítani kell.

Szürke vizek

A szürke vagy másodlagos – WC-k és a mosógép számára – vízellátást biztosító berendezések vagy az épületen belül épületgépészeti módon kialakított kis vízellátó egységgel, vagy nagyobb vízmennyiség esetén a gyűjtőtartályok mellé telepített szivattyúaknában hasonló berendezéssel alakíthatók ki. Az épületen belüli szivattyúegységek külön szívótömlőn át termelik a tartályokból a szükséges vizet. Célszerű megoldásként ez a szívótömlő egy kis úszóhoz van rögzítve, így mindig a tartály felső, tisztább vízrétegeiből szívja a vizet. Természetesen 6-7 m-nél mélyebb szintről ezek a centrifugál szivatytyúk nem képesek a vizet felszívni. Erre a tartályok telepítésekor figyelemmel kell lenni. A kisebb vízmennyiségek kielégítésére a legújabb automatikus vízellátó szivattyúk (Pl. AL-KO HWA típusok) is alkalmasak.

A külső elhelyezésű berendezések megegyeznek a légüstös, hidroforos házi vízellátó berendezésekkel. A működésüket a fogyasztó (WC tartály, mosógép) felőli szabályozással kell biztosítani. Emellett a tartályok vízszintje is befolyásolja az üzemelésüket. Amennyiben elfogyna az esővízgyűjtő tartályokban a víz, akkor az épület ivóvízellátó rendszere felőli vízutánpótlás a további üzemelés feltétele. Egyéb megoldásként a kertbe telepített talajvízkútból kinyert vízzel pótolhatjuk a tartályokban tárolt vízmennyiséget.