Tisztálkodás és fürdőkultúra

Bibliai történetek utalnak a fürdés szokására. Zsuzsanna gyümölcsöskertjébe vitette kádját, ahol a vének kilesték őt. Dávid király is beleszeretett Uriah feleségébe, akit palotája teraszáról pillantott meg szintén fürdőzés közben. A tetőteraszokon elhelyezett bronz- vagy terrakottakádakban való fürdés a tehetős embereknél szokássá vált.
Ötezer éves fürdőkultúráról tanúskodik az indiai Mohendzso-Daro, amelynek romjai közt folyó vízzel és csatornarendszerrel összekötött fürdőszobákat találtak. Az ókori Kréta kultúrájához is szorosan hozzátartozott a napi többször „zuhanyzás”. Ásatások során előkerültek vízöblítéses vécékre utaló maradványok is.
A görögök meggyőződése az ép test és lélek kapcsolatáról szintén előbbre vitte a tisztálkodás fejlődését. Hippokratész más, az orvostudomány szempontjából közelített a témához, külön hangsúlyozva az újszülöttek mosdatásának fontosságát.
Már a görögök is építettek nyilvános fürdőket, a rómaiaknál pedig hatalmas fürdőkultúra virágzott. A fürdők a politika, a közélet, a kapcsolattartás helyszínei lettek, kikapcsolódtak, játszottak is e helyen. Igényelhették az olajos masszázsokat. Gőzfürdő és kádfürdő közül is választhattak a közös medencék mellett. Hatalmas vízvezetékhálózaton át juttatták el ide a vizet.
A vendégek szabályosan jegyet váltottak, vetkőző helyiségek álltak rendelkezésükre. A fürdőket kívülről kemencékkel fűtötték fel, fal- és padlófűtési rendszeren keresztül. Az elhasznált vizet külön vezetékrendszeren juttatták ki a közeli folyókba. A vizek gyógyhatását is ismerték, és célzatosan használták is. (Címképünkön ingyenes ókori közfürdő látható Róma városában.)
Az elegáns, gazdagok által használt fürdőtermek mozaikdíszekkel, szobrokkal várták vendégeiket, és gyakran kapcsolódtak ide sportcsarnokok és könyvtárak. Valódi rekreációs- és wellness centrumokként működtek. A birodalom bukásával együtt eltűnt ez a nagyszerű vívmány is.
A kínaiak ötnaponként fürödtek, és naponta ötször mostak kezet, az óbolgárokról fennmaradt információk szerint ők minden nap megfürödtek. A bizánci császárok még utazásaik során sem mondtak le a fürdés öröméről, bőrmedencés magyar fürdősátrakat vittek magukkal. Az európai papság nem volt a fürdés barátja. A 4-5. században Szent Jeromos kizárólag a gyermekek számára tartotta elfogadhatónak, és egészen a 8. századig tartotta magát a tiltás. Arab orvosok és az iszlám hatására változott meg a nézet, akik spanyol területeken szereztek befolyást.
A nomád magyarságnak voltak fürdősátrai, az 1015-ből származó pécsváradi királyi adománylevél szerint pedig a bencések nyilvános fürdőt is üzemeltettek. A települések fejlődésével együtt fejlődtek a fürdők, mert a városi ranggal járt a fürdőépítés joga is.
Villon versei utalnak a fürdőkben történt „pajkos” történésekre, és ezek a tények is erősítették, hogy az egyház nem lelkesedett ezekért az intézményekért. Zsigmond idejében a mai Rácz fürdő és Császárfürdő helyén is fürdőház állt, a török megszállás alatt pedig kilenc fürdője volt Budának.
A 15. században a járványok miatt visszafejlődött a medencében való fürdőzés. A vérbaj és pestis terjedését próbálták megakadályozni a tiltással. Ez erősítette az egyház állásfoglalását, hogy lám, a fürdés nemcsak erkölcstelen, de egészségtelen is.
Természetesen aki akart, megmosakodhatott az otthonában dézsákban és kádakban, de ezek használata a kor viszonyai között nagyon kényelmetlen volt. Vízvezeték és csatorna híján ki- és behordani a vizet, felmelegíteni, és kifűthetetlen szobában meztelenre vetkőzni, valóban nem volt az egészségre veszélytelen, hiszen a tüdőgyulladást nem tudták gyógyítani.
XIV. Lajos idejében már élt a hit, hogy a testet meg kell óvni a külső hatásoktól, levegőtől, víztől. Így aztán megkezdődött a higiénia hanyatlása. Szegény Lajos évente egyszer fürdött, és a hatalmas Versailles-i palotában egyetlen fürdésre kialakított hely, egyetlen vécé sem volt, míg ezalatt a Közel-Keleten közkézen forogtak a szappanok, fogpaszták és szőrtelenítők receptjei.
Az angol vécé prototípusát 1596-ban Sir John Harrington készítette el, de mivel senki sem mutatott különösebb érdeklődést iránta, a feledés homályába veszett a 19. századig. Kezdetben sok kárt okozott, mert nem volt meg hozzá a megfelelő csatornarendszer, az emésztők pedig nem bírtak a nagy mennyiségű szennyvízzel, így az bejutott az ivóvízrendszerbe.
Az 1854-es londoni járvány után hozták létre a megfelelő szennyvízelvezetést. A 19. századi és 20. század eleji fürdőszobák már sokban hasonlítanak az általunk használt helyiségekre, bár kényelmi szempontokból nem közelítik meg ezt, például a bojlerek fűthetősége miatt. Nekünk ma legalább olyan fontos a testápolás és testkultúra, mint ókori elődeinknél. Bár érdemes elgondolkodni a tényen, hogy ma Magyarországon egy ember 1,8 darab fogkefét és 2,4 tubus fogkrémet használ el egy évben. Ez pedig a látható testrészek ápolására szolgál. Mi lehet vajon a nem látható területeken?

A fürdőszoba helye és szerepe a mai otthonokban

A fürdőszoba a kiszolgáló helyiségek közé tartozik, és az intim szféra részének tekintjük. Ez az a hely, ahol szinte mindig egyedül vagyunk, és a legtöbbet foglalkozunk magunkkal. Ennek ellenére viszonylag kis alapterületű és sok feladatot kell ellátnia: zuhanyzás, fürdés, mosdás, borotválkozás, pipere, öltözés, gyakran mosás-teregetés és időnként még a vécé is itt kap helyet. A lehetőségek befolyásolják a méretét, társasházi lakásokban pedig a helyét is a víz- és csatornakapcsolódás miatt.
Ideális, ha a fürdőszobai vécé mellett van még egy különálló vécé-kézmosó is a lakásban, ami tehermentesíti a fürdőt, és a vendégeknek szolgál. Próbáljuk meg a mosás-szárítás alól kivonni a fürdőt! Az újonnan épült házak, lakások nagy részében van külön háztartási helyiség, ha nincs, akkor a mosógép elhelyezhető például a konyhában vagy akár az előszobai beépített szekrényben is.
Ideális elhelyezésnek tekinthető, ha a hálószobával áll közvetlen kapcsolatban. A háló-fürdő-gardrób együttes kiválóan kiegészítik egymást.
Berendezése fokozott átgondolást és tervezést igényel, hiszen szinte minden berendezés fix és mozdíthatatlan. Felújítás előtt mindig győződjünk meg a falban lévő vezetékek állapotáról, mert drága mulatság a felcsempézett falat 1-2 éven belül feltörni. Legalább a fürdőszobák felének nincs ablaka. Még ahol van, ott is a rossz beidegződés működik a 60x60-as ablakok behelyezésével. Próbáljuk meg világos, nagy ablakos, jól szellőztethető helyiségként megterveztetni.
A berendezésnek nincsenek szigorúan vett szabályai, egy-két szempontot jó azért figyelembe venni.

• Minden berendezés használatához szükséges bizonyos hely, hogy kényelmes legyen, le tudjunk hajolni, tudjunk takarítani stb.
• Ne a vécére essen a belépő tekintete először! Nem a formája miatt, hiszen szép tárgyról van szó, hanem mert használata közben senkit sem illik zavarni. Ha van helyünk, egy alacsony térhatárolóval szeparálhatjuk is.
• Minden esetben ügyeljünk a balesetmentes, lépésbiztos és csúszásmentes felületek létrehozására, és biztosítsunk kapaszkodókat is minden szükséges helyen.
• Ha nincs szükségünk a kádra, zuhanyzó elhelyezésével bidének is helyet nyerünk.
• A tükör jó megvilágítása a központi lámpán túlmenően nagyon fontos. Rengeteg rosszul világított, előre gyártott tükröt forgalmaznak. Helyes, ha a fény oldalról világítja meg a teljes arcfelületet, egyenletes fénynyel.
• Gondoskodjunk szennyes tartóról és zárható tároló szekrényekről is.
• A fürdő és a vécé nem raktár. Keressünk a felmosó vödörnek, vasalódeszkának, takarítóeszközöknek más helyet. A legszebb fürdőszoba hangulatát is elrontja a kád fölé belógatott száradó ruha.
• barátkozzunk a piszoár használatával, hiszen megfelelő magasságba helyezhető és sok családi pengeváltást elkerülhetünk vele.

A 2005-ös milánói bútorkiállításon sok újszerű berendezést lehetett látni. Szembetűnően megnövekedtek a mosdókagylók, és ismét sok színes szanitert terveztek. A narancs-zöld retro színeken túl piros és fekete lekerekített formákkal is jelentkeztek a tervezők. A nagyméretű fürdőszobákban szinte mindenhol térbe állítva álltak a kádak. A zuhanykabinok gyakran kétszemélyesek, és fából készült burkolattal ellátottak. Az üvegmozaik burkolat továbbra is meghatározó maradt.
Ez a divat, de az átlagos otthonokban akkor járunk el helyesen, ha viszonylag semleges berendezési tárgyakat, nyugodt hátteret adó burkolatot választunk, és a textilek, szőnyegek, kiegészítő tárgyak cseréjével hozunk létre új hangulatokat.
Használjuk bátran a fát! Nyugodtan rendezzünk be szoba-jellegű fürdőszobát! A mai felületkezelő anyagok lehetővé teszik, hogy megóvjuk a víz káros hatásaitól ezeket a burkolatokat és berendezési tárgyakat.
Legyen bármilyen is fürdőszobánk, használjuk egészséggel!