Helytelen szilárdtüzelés

Nem csak a szomszédoknak okoz tartós egészségkárosodást

Összehasonlító vizsgálatok azt bizonyították, hogy a lakótérben ilyenkor mérhető koncentrációk jóval magasabbak, mint a szomszédos telkeken, vagyis aki ilyen módon fűt, az valójában nemcsak a környezetét, hanem elsősorban önmagát veszélyezteti. Problémát jelent a kémények elhanyagolt állapota, a korom és kátrány lerakódása, és az ebből származó kéménytüzek is. Annak ellenére, hogy a tűzifa sok helyen rendelkezésre áll, még ma is vannak vidékek, ahol barnaszénnel, de gyakrabban lignittel vagy koksszal tüzelnek. A Bükkábrány környéki, Mezőségi települések vagy a Sajó-völgye az OMSZ által működtetett OLM hálózat adatai szerint is a gyenge minőségű széntüzelésnek köszönhetően, kiugróan magas légszennyezettség adatokat mutat.

Még rosszabb a helyzet azokon a településrészeken, ahol a szociális tűzifa-program keretében az önkormányzatok friss vágású fát kapnak szétosztásra. A nehéz sorsúaknál továbbra is bevált gyakorlat a napi tüzelőszükséglet beszerzése a közeli erdőből, ami a tűzifa szárítás nélküli, azonnali felhasználását jelenti. A tűzifa szárítási ideje legalább 3 hónap, ennek hiányában 20%-nál nagyobb nedvességtartalma tökéletlen égést okoz, ami akár 50%-kal nagyobb tüzelőanyag felhasználást, valamint tízszer magasabb (2000-4000 mg/Nm³) szén-monoxid és (200-400 mg/Nm³) szilárdanyag-kibocsátást eredményez. Ennek automatikus velejárója a kémény lekormolódása, elkátrányosodása, majd eltömődése vagy kigyulladása. Kevesen tudják, hogy a 6 hónapnál régebben száradó tűzifa gyakran legombásodik, ami égés közben akár ötször több nitrogén-oxid kibocsátását okozza.

Beszélnünk kell a hulladékkal történő tüzelésről. Annak ellenére, hogy akár 300 000 Ft bírság sújthatja ezt a tevékenységet, nagyon kevés a tettenérés, a bizonyítás és a kiszabott büntetés. Az ilyen felelőtlen üzemeltetők nem is sejtik, hogy milyen mértékű környezetszennyezést okoznak, karcinogén anyagok és illékony nehézfémek hatékony füstgázkezelés nélküli kijuttatásával. A legelterjedtebb, műanyag-palackokkal vagy gyártási hibás pelenkákkal történő tüzelés például a veszélyeshulladék-égetőknél megengedhető határérték ezerszeresének kibocsátását eredményezi. A legóvatosabb becslések is több ezer felelőtlen tüzelőberendezés üzemeltetőt feltételeznek, míg a nem megfelelően előkészített tűzifával üzemelő kémények száma fűtési idényben több százezres nagyságrendű!

Ezek a környezetükben jelentős levegőterhelést idéznek elő, aminek járulékos hatásai érzékelhetők látható mértékű ülepedő por lerakódása vagy légúti allergia, súlyosabb esetben tartós egészségkárosodás formájában. Környezetvédelmi aktivisták, civil kutatók vagy éppen felháborodott tulajdonosok által felkért szakértők vizsgálataiból tudjuk, hogy közkedvelt kiránduló helyek, völgyekbe zárt települések levegőminősége fűtési idényben szinte elviselhetetlen. A szmogos-ködös idő viseli meg a legjobban ezeket a területeket, amikor szélcsendben a szennyezőanyagok egyenletesen és a talaj közelében oszlanak el.

Gyakran hallható tévhitben élnek azok, akik azt gondolják, hogy károsanyag-kibocsátásukkal csak mások egészségéért felelnek, maguk nem kerülhetnek bajba. A szilárdanyag-tüzelő berendezések legritkább esetben zárt égésterűek, ott ahol ilyen van, a tulajdonos biztosan megfelelően előkészített tüzelőanyagot – többnyire pelletet – használ. A tüzelőanyag beadagolása szakaszos (kivételt képeznek ez alól a pellet tüzelésű, korszerű berendezések), a beadagolásakor légfelesleg keletkezik, majd az égés első szakaszában léghiány lép fel. Az oxigén-szint lecsökken, a szén-monoxid szint megemelkedik, és nagy mennyiségű szilárdanyag szabadul fel. Annak ellenére, hogy a kémény üzemi hőmérséklete (köszönhetően a folyamatos üzemnek) megfelelő, a kéményhuzat alkalmas a folyamatosan keletkező füstgázok elszállítására, a szakaszos beadagolást követően a nem légtömör illeszkedéseken gyakori égéstermék visszaáramlás tapasztalható, ami a fatüzeléses lakások jellegzetes szagát idézi elő. Még a drágább kategóriájú üvegablakos kandallók esetén is észlelhetjük ezt, ami a fatüzelés velejárója, mondhatni, hogy hangulatát adja. Ez a jellegzetes szag azonban rengeteg szennyezőanyagot tartalmaz, amelyet általában gyakori szellőztetéssel kompenzálunk (kiengedve ezzel a megtermelt hő egy részét a szabadba). Különösen akkor, ha a tüzelőanyag nedvességtartalma nagyobb, mint 20%, pláne ha a tűzifa még nyers. Csak ront a helyzeten a hulladék, különösen a veszélyes-hulladék égetése, ami kiszámíthatatlan levegőigényt rejt, így tüzelése közben nemcsak a kéményen kibocsátott szennyezőanyag, de az égéstermék visszaáramlás szennyezőanyag-tartalma is jelentős. Könnyen belátható, hogy a felelőtlen üzemeltető így már nemcsak a környezete, de önmaga és a bent élők egészségét is veszélyezteti. Hulladékok tüzelésekor rákkeltő dioxinok és furánok szabadulnak fel, amelyek a szilárd részekhez tapadva kerülnek ki a környezetbe. A szilárd szennyezők nagyobb összetevői a felső légutakban letapadnak, a közepes frakciók a tüdőbe jutva roncsolják a tüdőhólyagokat, míg az ultrafinom részecskék (és vele együtt a kémiai szennyezők) közvetlenül a véráramba jutnak. A nehézfémek a szervezetben eltárolódnak, onnan többé nem ürülnek ki.

Stieber József