Mire figyeljünk vásárláskor, szereléskor
Teraszok árnyékolására leggyakrabban a könyökkaros napellenzőket használjuk. A könyökkaros napellenzők praktikus, könnyen kezelhető, könnyen motorizálható, gazdag színvilágú, tartós árnyékolók. Ezeknek a tulajdonságoknak is köszönhető, hogy tökéletesen alkalmas terasznapellenzőnek akár falsíkra, födémre vagy szarufára kell szerelni.
Nagyban befolyásolja a terasznapellenző típus kiválasztását az árnyékolandó felület mérete. A hagyományos nyitott szerkezetű könyökkaros napellenző szélessége maximum 8 m, karkinyúlása maximum 3,5 m lehet. A terasznapellenző karprofiljába elrejtett, előfeszített rúgók biztosítják a ponyva feszességét. Működtethető kézi hajtókarral vagy motorral is.
A tokozott vagy zárt szerkezetű terasznapellenző előnye, hogy becsukott állapotban a teljesen zárt alumínium tok megvédi a ponyvahengert, a ponyvát, és a könyökkarokat is az időjárás viszontagságaitól. A tokozott terasznapellenző karkinyúlása maximum 3,5 m lehet maximális szélessége általában 6 m, de létezik ennél nagyobb is. A nagyobb méretű napellenzőknél a hagyományos könyökkaros megoldásokkal szemben – a szerkezete nem egy zártszelvény alapra épül, hanem a ponyvahenger is, és a könyökkarok is közvetlenül, de külön-külön vannak rögzítve a fal síkjára. Ezek már csak motorral működtethetők, de kinyúlásuk akár 5 m, szélességük akár 12 m is lehet. Nagyon praktikusak azok a terasznapellenzők, melyeknél egy előcsőből függőlegesen leengedhető egy kb. másfél méteres elővászon, ami a lemenő napot is megfogja, és a belátást is gátolja.
Szintén elterjedtek az ollókaros és a lábakon álló napellenzők is, de ezeket magánházaknál ritkábban alkalmazzák. Szemben a függőleges terasznapellenzőkkel, melyek erkélyre, balkonra lényegében a legalkalmasabb megoldások. Készülhetnek nyitott vagy tokozott szerkezettel, lehet bowdenes megvezetésű vagy megvezetés nélküli, fix rögzítési pontokkal, de akár korlátra szerelt kitámasztó karokkal is.
A hosszú távon szép és kifogástalanul működő és a csak 2-3 szezont kiszolgáló napellenző és árnyékoló eszközök között a termékkategória árnagyságrendje miatt nincs nagy árkülönbség. Néhány tízezer forintot megspórolhatunk ugyan, az érzés azonban, amikor 1-2 év után szembesülünk vele, hogy alkalmi vételnek számító napellenzőnk cserére szorul, megfizethetetlenül rossz.
A napellenző „gerince” egy zártszelvény, tulajdonképpen ettől stabil a szerkezet. Akkor lesz stabil és tartós, ha a zártszelvény falvastagsága legalább 2 mm, mindemellett nagyon fontos, hogy a zártszelvény ún. galvánfürdőben előkezelt, ezért belül is rozsdamentesített legyen. Így a rozsdás lé évek múltán sem fog folyni a falon, ezzel sok bosszúságot és költséget megspórolva.
Az öntvények minősége adja meg a napellenző erősségét, ugyanis ezek az alkatrészek törnek el egy nem megfelelő minőségű napellenzőben először. Ezért az alumínium alkatrészeknek vagy nyomás alatt öntöttnek vagy extrudált profilból készültnek kell lennie. Így biztosítható, hogy az alkatrészek belsejében nincsenek rejtett légbuborékok, ezért erősek és hosszú életűek. Fontos, hogy a csavarok rozsdamentesek legyenek, hogy a rozsdalé ne kezdjen el folyni a napellenzőből néhány év után, valamint önzáró „anyával” rendelkezzenek, mert a mozgástól a csavarkötések hajlamosak meglazulni. A dőlésszög állíthatósága szinte az egyetlen, de annál fontosabb a napellenző esetén. Fontos, hogy a dőlésszög fokozatmentesen állítható legyen, akár 0-90 fok tartományban. Külön jó, ha a dőlésszög egyszerűen állítható a kurbli segítségével. És természetesen nagyon fontos a ponyva minősége is, hogy sokáig megőrizze eredeti szépségét és fizikai tulajdonságait is.
Kisebb méretű napellenző felszerelése – némi barkácsolási rutinnal – még házilag is elképzelhető, de a nagyobbakkal nem érdemes próbálkozni, azokat bízzuk szakcégre. A csuklókaros napellenző felszerelésének a leginkább kritikus pontja a rögzítőelemek falba történő befúrása, illetve a tartókonzolok stabilizálása. Ehhez ismernünk kell a fal összetételét és a szigetelés vastagságát, ettől függ, hogy milyen alkatrészek kellenek majd. Mindenképpen szükségünk lesz egy fúrógépre lehetőleg ütvefúró fokozattal, ezzel tudjuk megcsinálni a lyukakat, illetve a rögzítőrudakat is ennek segítségével tudjuk majd behelyezni. A furatok tisztításához egy kefe és egy műanyag cső mindenképp jól jön, amivel kitakaríthatjuk, kifújhatjuk a port és törmeléket a furatokból. Azzal még érdemes kalkulálni, hogy a rögzítőrudak hosszabbak lehetnek, mint amilyen mélységű lyukat a falon fúrni tudunk. Ezeken kívül már csak injektáló habarcsot, nyomópisztolyt, illetve tömítőragasztót kell beszereznünk.