Fűtési költségmegosztók

Nézzük csak meg, hogy a téli hónapokban hány olyan egyedi gázfűtésű lakást látunk, amelynek ablakai folyamatosan szellőzésre vannak nyitva. Egyet sem! Az állandóan megbuktatott konyhaablakok bizony a távfűtéses lakásokra jellemzők, miközben ezek lakói panaszkodnak folyamatosan a magas fűtésszámlára. Bizony, ha közvetlenebbül éreznék zsebükön a saját pazarlásukat, biztosan takarékosabbak lennének. Az egyik lehetőség a közös hőközpontról működő lakásokban alkalmazott fűtési költségmegosztó alkalmazása.
Ezek a készülékek a hőmennyiség mérésére nem alkalmasak, arra viszont jók, hogy a hőközpontban mért hőmennyiséget szét lehessen osztani akár radiátoronként, akár lakásonként vagy még nagyobb egységenként. Az így megállapított arányok alapján kiszámolható, hogy a közösen fogyasztott (és mért) hőmennyiségből mennyi jut az egyes lakásokra.
Az egyszerűbb - ma már hagyományosnak tekinthető - készülékek a párologtatós költségmegosztók. Ezekben egy folyadékkal töltött ampulla található. A hőfelhasználás az ampullából elpárolgott folyadék mennyisége alapján határozható meg. A készülék külsőleg egy hőmérőre emlékeztet, amelynek két skálabeosztása van. Az egyiken a hőfelhasználást lehet leolvasni, és ez a skála a fűtőtest Watt-teljesítményét, méreteit és típusát is figyelembe veszi, a másik skála számítástechnikai ellenőrzési célokat szolgál. Minden fűtőtestre a teljesítményének megfelelő költségmegosztó kerül. Ez biztosítja az elszámolás helyességét. A leolvasással egy időben - általában évente - kicserélik az ampullát is. A kiértékelést, elszámolást számítógéppel készítik el.
Az elektronikus költségmegosztó minden tekintetben felülmúlja az előbbit. Nem csak pontosabb, gyorsabb, megbízhatóbb, hanem alkalmazkodik napjaink fűtési gyakorlatához is; az alacsony fűtővíz hőmérsékletű rendszereknél is helyesen méri a fogyasztást. Lelke egy miniatűr számítógép, amelybe betáplálhatók a fűtőtest műszaki adatai. A készülékben két érzékeny hőérzékelő található, amelyek közül az egyik a fűtőtest, a másik a helyiség hőmérsékletét méri. A processzor a mért értékek alapján határozza meg a hőfogyasztást, és folyadékkristályos kijelzőn kiírja azt. Az elszámolási időszak végén a mért értéket memóriájában rögzíti, a számlálót lenullázza, és a mérést kezdi elölről.
A költségek pontos meghatározására az épületben található összes költségmegosztó leolvasása és kiértékelése után kerülhet sor. Természetesen a költségmegosztók alkalmazása nem pótolja a fűtéskorszerűsítést és a megfelelő hőszigetelést. Megtakarítás csak akkor várható, ha ezeket is elvégezzük.

Forrás: Főtáv komfort