Boltíves balusztrád

Lényege, hogy a mellvéd oszlopait és boltívelemeit deszkákból, vagy 2x15 mm vastag rétegeltlemezből, esetleg OSB építőlemez táblákból kivágott darabokból róhatjuk össze. Az oszlopok akár régi, de még jó állapotban levő gerendákból leszabottak, akár az előbbi anyagokból üregesen összeépítettek is lehetnek. A lényeg az, hogy a faanyag jól konzervált legyen, hogy hosszú időn keresztül ellent tudjon állni az időjárás szélsőséges hatásainak.
Az egyszerű építményhez is szükséges egy tervrajz, elkészítéséhez pedig a helyi adottságokat is vegyük figyelembe. Gondolunk itt a boltívek magasságára és szélességére, amelyek 1900 mm-nél ne legyenek alacsonyabbak, szélességük pedig legalább 1200 mm legyen. A szélső szárnyelemek pedig ennek megfelelően legalább 700 mm szélesek legyenek, magasságuk pedig a központi boltívelemmel legyen azonos. Rajzunk az ideálisnak mondható méreteket tartalmazza, ami a tervezéshez jó alapot biztosít. A mellvédet alkotó oszlopelemekhez célszerű kartonból kivágott sablont készítenünk, hiszen több ilyen darabot kell majd előrajzolnunk és kivágnunk.
A munkát a boltívelemek kiszerkesztésével kezdjük el. Ehhez körzőként használjunk egy lécet, amelyet szeggel erősítsünk a rétegeltlemez tábla meghatározott pontjába. A köríveket a léc mellé szorított ceruzával, a léc elfordítása közben húzzuk meg (1).
Alapanyagként használhatunk egymásra ragasztott, és szegekkel egymáshoz rögzített deszkadarabokat is. Ám ebben az esetben ügyeljünk az alkotó anyagok szálirányára, és arra, hogy erre átlós szálirányúak legyenek az alatta levő darabok. Ragasztóként vízálló faragasztót használjunk. OSB építőlapok esetében is hasonlóan járjunk el, csak itt nem kell ügyelnünk a forgácsok szálirányára. A két kivágott lapot utólag is összeragaszthatjuk, élét pedig csiszolással igazíthatjuk egymáshoz. A táblákból leeső hulladékok darabjait a balusztrád oszlopelemeihez is felhasználhatjuk, mert ezek elég nagyok, kiadnak egy-egy elemet (2). Következő lépésben az oszlopokat vegyük kezelésbe. Vágjuk őket méretre, de már most gondoljunk arra, hogy mindegyik 500 mm mélyen a talajba kerül. A mellvéd vízszintes tartóit beeresztetten kell az oszlopokhoz fogatnunk, ezért a csapok kialakításához előbb körfűrésszel sűrűn, félig vagdossuk be az elem végét (3), majd ezt követően a felesleges anyagot vésővel távolítsuk el (4). A vízszintes tartók oszlopokba erősítéséhez azonban az oszlopokba is fészket kell készítenünk, amelyet a rájuk fektetett hossztartók alapján jelöljünk be (5). A csapfészkeket most is körfűrésszel vagdossuk be (6), majd ezt követően a felesleges anyagot vésővel távolítsuk el. A két oszlopból és hossztartóból álló kereteket állítsuk össze, majd egymásután csavarozva és ragasztva erősítsük fel rájuk az oszlopszerű alakra kivágott lapelemeket (7). A párkányléc egyik élét gyaluljuk ferdére, majd a két oldalsó keret alapján szabjuk méretre. Ezt kövesse a párkányléc felerősítése (8). A léc az oszlopelemek vízszintes élét fedve kerüljön a mellvédre, és ne csak csavarozzuk, előtte ragasztóval is kenjük be az egymásra kerülő felületeiket.
Következő lépésben a boltíves elemeket ragasszuk, majd facsavarokkal megerősítve fogassuk az oszlopok felső fészkébe (9). Kivételt képez a középső boltívelem, amelyiket most még csak csavarokkal fogassunk a balusztrád oszlopainak a fészkébe. Ezt a darabot ugyanis majd csak a két szélső mellvéd végleges felállítása után célszerű véglegesen a helyére erősítenünk. Az oszlopok tetejét deszkából kiszabott, lecsapott élű zárólappal fedjük le. Díszítésként a zárólapra alulról egy-egy faesztergálással - jobb híján ferde befűrészelésekkel - kialakított idommal tegyük díszesebbé. A zárólapot ragasztva és szegekkel megerősítve fogassuk az oszlopok tetejére (10).
A kész, de még nyers boltíves balusztrádot itassuk át jól faimpregnáló szerrel, az oszlopok földbe kerülő részét pedig többször vonjuk be vastagon kátránnyal, vagy Bonobittal. Amíg a védőbevonat szárad, ássunk az oszlopok számára 600 mm mély gödröket, és aljukra szórjunk 100 mm vastagságban sódert. A két szélső mellvédelemet szintező zsinór segítségével állítsuk egy vonalba, s egymástól olyan távolságba, hogy a középső boltíves darabot könnyen a helyére tudjuk majd erősíteni. Az oszlopokat előbb ékeljük ki, lécekkel ideiglenesen támasszuk meg, majd pontos beállításuk után alaposan zömített földdel, vagy betonhabarccsal rögzítsük. Arra azonban ügyeljünk, hogy a mellvéd alul legalább 25 mm-rel magasabban legyen a talaj szintjénél. Ha már szilárdan áll a két szélső elem, akkor helyére ragaszthatjuk, csavarozhatjuk a középső boltív darabját is. Most már csak a mázolás van hátra, amelyhez csak jó minőségű, időjárás- és UV-álló festéket használjunk, mégpedig több vékony rétegben. Előbb az eresztékeket és közvetlen környezetüket kenjük be festékkel, majd a többi felületet is vonjuk be. Az éleket is ajánlott nagyon figyelmesen bemázolni. Ne használjunk fényes festéket, válasszunk inkább selyemfényűt, mert az jobban illik a természetes környezetbe.
A mellvédet ezen túlmenően akár filagória kialakítására is használhatjuk, de akkor négy ilyen elemet kell előre elkészítenünk. Pontosabban kettőt, a másik kettőt pedig - szélső oszlopok nélkül - a két komplett mellvéd közé kell erősítenünk. Amennyiben pedig tetővel kívánjuk lefedni, akkor minden oldalról egy-egy, a sarokoszlopokat vízszintesen összekötő, 50x50 mm-es hevederléccel kell felül kiegészítenünk az oldalakat, továbbá középpontban összefutó szarufákkal és 15 mm vastag födém-héjalással is el kell látnunk. Erre felerősíthetjük a bitumenlemezes tetőfedő zsindelyeket, és a filagória így már a perzselő napsugarak és az eső ellen is védelmet nyújt. A balusztrádot azonban a kert sarkában, vagy egy védett zugában kialakított pihenőhely kerítéseként is jól használhatjuk.