Összefogó csavarok bútorelemekhez

Az összefogó csavarok között az ún. konfirmátor (megerősítő) csavar (1) talán a leggyakrabban használatos. A csavar süllyesztettfejű, és kereszthornyolás, vagy a nagyobbakon belső kulcsnyílás szolgálja a behajtását. Ritka menetes része - fajtától függően - farkasfog profilú lehet (2). Előfúrt lyuk szükséges hozzá, amelynek átmérője a magméretnél 1-2 tizeddel kisebb legyen. A csavarfejnek süllyeszték is kell, mégpedig pontosan a fejhez igazodó, a szár menetnélküli részét pedig felfúrt lyuk fogadja be. A csavarfej süllyesztéke lehet mélyebb is, s akkor műanyag zárósapka kerül a csavarfej fölé. Igénytelenebb bútordarabokon a köldök, vagy a lapos, lamelló-csapozást helyettesíthetjük vele. Nagyon szilárd kötést eredményez, de a csavarfejeket, vagy az azokat takaró sapkákat nem tüntethetjük el. Előnye, hogy sarokszorítókat használva él-lapkötéseknél egyszerű és gyors szerelést tesz lehetővé. A kötések néhányszor oldhatók, azaz szétszerelhetők, és mellőzhető a ragasztó használata. Hátránya, hogy a csavarfejek látszanak, ami sűrűn alkalmazva akár zavaró hatású is lehet a bútordarab külső felületein. Kis, és nagy felületű darabokból összeállított bútordaraboknál egyaránt használható.
Az összehúzó csavarok (3) a különálló szekrény korpuszok és egyéb kávaszerkezetek szilárd egységgé szerelését könnyítik meg. Ezek az átmenő csavarok ugyanis két vagy több lap szilárd összefogására valók (4). Méreteik változóak, az eltérő fejkialakítás miatt a szükséges süllyesztékeket mindenkor az alkalmazott csavarhoz igazodóan kell elkészítenünk.
Felületbe süllyeszteni csak azokat kell, amelyeknek a feje nagyon kiáll a lap síkjából. A műanyagból készülteket könnyű túlhúzni, ezek törésre, menetszakadásra hajlamosak, ezért ilyen célra csak fémből készült csavarokat használjunk. Bizonyos esetekben - pl. olyan káva szerkezeteknél, amelyekre lábként is szolgáló oldallapot szeretnénk erősíteni - felfogó-csavarként is jól használhatjuk.
A tönkanyás csavarok (5) kimondottan az oldható sarokkötésekhez valók. Általában M6-os menetű, különféle hosszúságú csavarok, amelyeknek hengeres tömb az anyájuk. Bármilyen nagyszilárdságú él-lapkötéshez megfelelők, de kissé munkaigényes a fészkeik (6) kialakítása. A két alkatrészt először is sarokszorítókkal kell pontosan merőlegesbe állítani, majd következhet a hosszú, és a csavar átmérőjénél 1-2 tizeddel nagyobb méretű lyuk kifúrása. A fejnek csak tányéralátét esetén szükséges külön süllyesztéket kialakítanunk. A kifúrt lyuk merőleges legyen az oldalra és a mögötte levő darab élére.
A következő feladat a tönkanya fészkének a kifúrása. Ez általában vakfurat, amelynek pontosan a csavar furatának a középvonalába kell lennie. A kis pontatlanságokat kissé nagyobb furat készítésével kompenzálhatjuk. A fészek elkészítéséhez központfúrót használjunk, a fészek mélységének pontos behatárolásához a fúróra ajánlatos határoló-gyűrűt erősíteni. A tönkanyás csavart most már könnyen a helyére szerelhetjük, ha a fészkébe dugott tönkanyát csavarhúzóval irányba forgatva sikerül a szorítócsavart bele kapatnunk. A csavar meghúzásához imbuszkulcs szükséges, a kötés szilárdsága viszont kiváló. A tönkanya elhelyezkedése a lapalkatrészek oldalán csak annyiban lényeges, hogy ne legyen szem előtt. Hátlapon, hevederlécen, vagy közbenső polclapon, fenéklapokon a tönkanya mindig a hátsó, illetve az alsó oldal felől legyen behelyezhető. A csavar furata pedig ezeknek az alkatrészeknek mindig a középvonalában fusson. Főként nagyobb felületű lapalkatrészek egymáshoz rögzítésénél alkalmasak nagyon szilárd és bármikor oldható masszív kötés létrehozására a tönkanyás csavarok.
Az excenteres csapfeszítő (7) az előzőhöz hasonló elemrögzítő, amely szintúgy nagy szilárdságú kötést biztosít két szomszédos bútorelem között. Az alkalmazásához szükséges fészkek kialakítása is az előzőkhöz hasonló. A különbség csupán annyi, hogy a csap feje alá sekély süllyeszték is kell, az excenternek pedig nagy átmérőjű központfúróval kimélyített fészek szükséges (8). Az excenter palásthornya belülről fokozatosan vastagodó anyagú, és elforgatásakor szorítja meg a csap végén kialakított fejet. A fémből készültek nagy szorítóerőt biztosítanak, a műanyag excenterek azonban hamar eltörnek. Ma már ritkán használják, de helyenként még beszerezhetők. Alkalmazásakor nagyon fontos a csap hossza, mert ehhez igazodva kell az excenter fészkét is a lap szélétől bejelölni. Az excenterek csak maximum 3 mm-es mélységben fejtik ki hatásukat, ezért a fészkük oldaltól mért távolságát nagyon pontosan ajánlott megválasztani.
A munkalap összehúzók (9) egyszerű csavarok, amelyeket két U-alakú vasalat és speciális anya alkot. Ezeket a kombinált kötőelemeket a vastagabb konyhai munkalapoknál vagy hoszszában toldott lapalkatrészeknél célszerű alkalmazni. Például sarokban, szögben összeillesztett daraboknál, vagy hosszító kötéseknél. Ezt az összehúzót akár magunk is elkészíthetjük, ha 2 mm-es lemezből leszabjuk a szorítólemezeket. A csavar M4x70 mm-es süllyesztettfejű, a szorítóanya a szokásos is lehet, ha 4-5 alátétet teszünk alá. A fészkek kialakítása könnyű, egy pántfészekmaró is elég hozzá. A csavarszár számára szükséges mély hornyot akár illesztőfűrésszel is kivághatjuk. A vasalat legalább 20 mm mély fészekbe kerüljön, és ha a vágás tökéletesen egyenes volt, ragasztás nélkül is szilárd kötést létesíthetünk a két asztallap között.
A bútoriparban még számos speciális, és a lapra szerelt csomagolást, majd a gyors otthoni összeszerelést biztosító vasalatot használnak, ám ezek alkalmazásához gondosan beállított célmarógépek szolgáltatják a pontosságot, amit otthoni körülmények között nagyon körülményesen tudnánk megteremteni. Ezért nem is szerezhetők be, és ezt ne is bánjuk. Viszont az is igaz, hogy a fent bemutatott vasalatok alkalmazásakor is ajánlatos néhány helyező facsapot a darabokba ragasztani, amelyek megkönnyítik a darabok összeillesztését.
Végezetül még bemutatunk néhány hagyományos vasalatot (10) is, amelyekkel helyettesíthetjük a hagyományos asztalos kötéseket (11), de ezeket csak igénytelenebb bútoroknál célszerű alkalmaznunk. Használatuk könnyebbé teheti az összeszerelési munkát, de csak olyan helyeken alkalmazzuk, ahol nincsenek szem előtt. Ezeket barkácsáruházakban, és kisebb szerelvényeket, vasalatokat is árusító üzletekben is beszerezhetjük, s csak a helyükre kell csavaroznunk őket. A kötések szilárdságát pedig a sarokvasak számának növelésével fokozhatjuk. Esetenként azt is érdemes mérlegelnünk, hogy e vasakat az anyagba süllyesztve, vésett, vagy mart fészekbe szereljük fel. Ez azonban mindenképpen jelentős plusz munkával jár, amin érdemes elgondolkodni, már ami az alkalmazásukat illeti.