Zöldfoltos zebralevél

Eredete

A zebralevél, tudományos nevén Calathea makoyana, rokon fajtársai közül az egyik, amely viszonylag jól megél szobanövényként is. Pedig a csapadékos, páradús levegőjű, bőséges harmatképződésű Brazília a hazája, ahol nincs kitéve szárító légmozgásnak, huzatnak, mint szobai körülmények között.

Formája

Sudár termete megnyerő látványt nyújt, idővel még bokrosodik is. Magassága eléri az egy métert, szélessége a 0,6 métert is. Gyöktörzse a talajfelszín közelében helyezkedik el. Elágazódása eredményezi idővel bokrosodását.
Levelei a gyökértörzséből erednek, hosszú nyelűek, széles, tojásdad alakúak. Mindegyik levél páratlan díszértéket is jelent érdekes rajzolata miatt. Olyanok, mintha egy másik faj, az akác haragoszöld színű levelei lennének rajta, amely jelentősen elüt fehéres alapszínétől. A zebralevélen csak a levélszélen és az erek mentén van zöld színanyag. A többi részén csaknem mentes a klorofilltól, ezáltal átlátszóan fehér színű. A fiatal, összesodródva növekvő levelek még pirosas színűek, csak fokozatosan alakulnak ki a zöld színű foltjaik. A levélfonákon a szárnyas levélrajzolat, és a levélerek is lilásbordó színűek, este ez különösen szépen érvényesül. A nappal szétterülő leveleknek a többsége éjjelre ugyanis bepöndörödve összezáródik, fonák oldala így válik jól láthatóvá.
A leveleknek ez a közel szabályos ritmusban ismétlődő mintázata valóban úgy hat, mintha egy másik levél lenyomata lenne. A virágai részaránytalanok, nem különösebben mutatósak.

Elhelyezés, ápolás

Egész éven át igényli a világos vagy félárnyékos helyet. Tavasztól késő őszig - a kora reggeli vagy késő délutáni órák kivételével - közvetlen napsütés ne érje, csak szórt fény. A nappal 22 °C körüli, éjszaka pedig kevéssel ez alatti hőmérsékletet kedveli. Kifejezetten páraigényes. Egyenletes, mérsékelt vízellátást kíván. Elhelyezése lehet önálló vagy növényekkel társítva, szobai üvegházban, palackkertben vagy növényvitrinben. Lehetőség van - égetett agyag-granulátumban vagy egyéb hasonló közegbe beültetve - hidrokulturás megoldásra is, ekkor kezelése is egyszerűbb annyiban, hogy az öntözést kiváltja a tápoldat.
Ápolása fokozottan gondos legyen kényessége miatt. Langyos vízzel öntözzük, gyakran érje vízpermet is. Az erős napfény ellen védeni kell, de tartós fénytelenséget ez ne idézzen elő. Tavasztól őszig kéthetente, ősszel és télen havonta egyszer kapjon negyed-fél százalékos tápoldatot. Páraigénye miatt nedves kavicssal vagy rostos tőzeggel megtöltött tálcára kerüljön a tartóedénye, hogy ez a nyirkos aljzat, az öntözések alkalmával, folyamatosan nedves maradjon, és növelje a környező légtér páratartalmát. Öntözés után ne álljon sokáig vízben, és kerüljük el, hogy megrekedjen alatta a folyadék.

Szaporítás

Átültetése tavasszal vagy nyár elején esedékes. Ehhez a legmegfelelőbb az enyhén savas kémhatású virágföld, legalább egyharmad rész lombföld, valamint rostos tőzeg, levegősségének fokozása érdekében. Alkalmasak a tőzeg alapú földkeverékek is, mint a Florasca A és B virágföld, amihez egy kis homokot kell még keverni. Ha már 15 cm körüli felső átmérőjű cserépben van, átültetés helyett elegendő a felső földfelszín kicserélése, vigyázva a felső gyökerekre. A csereföld legyen savas kémhatású tápföld, amelyből a hasznos tápanyagokat majd az öntözővíz mossa le a gyökerekhez.
Szaporítása elbokrosodását követően tőosztással lehetséges. Ezt az átültetéskor a legegyszerűbb megoldani. A kézzel óvatosan szétszedhető tőrészek mindegyikén bőven legyen gyökérzet is, mert ez szükséges az egyenkénti átültetésnél jobb fejlődésük érdekében.

Kártevők

Károsítói a takácsatkák lehetnek, amelyek szívogatásától a levelek fakulhatnak, sárgulhatnak, és legvégül tönkremennek. Túl sok napfény miatt, vagy a száraz szobalevegőtől, esetleg a vízhiánytól a levelek összepöndörödnek, végük elsárgul.
Ugyanez lép fel fényhiány esetén is. A gyökérzet pedig a túlöntözés miatt a talajlevegőtlenségtől elhal.