Az aljzat előkészítése
Az aljzat minősége a lerakandó burkolat szempontjából meghatározó.
Általánosan minden aljzattal szemben alapkövetelmény, hogy kellően száraz és
szilárd legyen, mégpedig teljes keresztmetszetében. Felületi repedések nem
megengedhetők, ezeket betonnál - a tapadó felület növelése érdekében - véséssel
tágítsuk ki. Az alapozóréteg felkenése javítja a mélyedésekbe simított javító
habarcs tapadását a kivésett felületekhez. A réseket töltsük fel javítóhabarccsal,
majd tömörítve simítsuk az aljzattal azonos szintbe. A szélesebb repedéseknél
faléccel húzzuk le a felesleges anyagot.
E javítások után következhet az alapozás. Ez azért fontos, mert nemcsak a laza
felületi részecskéket köti meg, hanem eltömíti a felület pórusait, és emellett
ideális tapadást biztosít az aljzat és a ragasztóanyag között. Az alapozó kiválasztását
az aljzat milyenségéhez igazodva - pl. gipsz, beton, mészcement stb. - kell
megválasztani, és ecseteléssel vagy szórással célszerű az aljzatra teríteni.
A bevonat száradása után kerülhet sor az aljzat kisebb felületi egyenetlenségeinek
a kiegyenlítésére.
Erre gyakorlatilag szinte mindig szükség van, de az egyenetlenségek mértékének
tudatában célszerű a megfelelő típust kiválasztani. Az aljzatkiegyenlítők általában
2-10 mm közötti réteg vastagságig önterülők. A kül- és beltérre használhatók
nem "csereszabatosak", és a kötésidejük is eltérő. A kiegyenlítő
anyagot mindig a gyártó előírásának megfelelő arányban vízzel kell alaposan
összekeverni. (A kiegyenlítő réteg hibáit ugyanis többségében a víz túladagolása
idézi elő.) Az anyagot gépbe fogott keverőszárral keverjük alaposan össze,
majd 10 perc múlva újbóli átkeveréssel lesz kellő homogenitású a kiegyenlítő
anyag.
A legtöbb aljzatkiegyenlítő önterülő, ám eloszlását fogas simítóval érdemes
elősegíteni. Ha terülés közben az aljzatkiegyenlítő réteg felületén levegőbuborékok
képződnek, akkor ez tüskés hengerrel végig görgetve megszüntethető. A burkolási
műveleteket csak a kiegyenlítő réteg teljes megkötése, pontosabban a gyártó
által megadott idő eltelte után lehet elkezdeni. Vigyázat, az aljzatkiegyenlítők
már a teljes kötés előtt járhatók, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen megkötött
a kiegyenlítő réteg! Külön szigetelő réteg felhordására csak akkor van szükség,
ha a használat során keletkező víztől kell az aljzatot védeni, vagy az abban
levő maradék nedvességnek kell gátat szabni. Ebben az esetben a felület jellege
és az igénybevétel módja alapján kell kiválasztani a megfelelő szigetelőanyagot,
amely kenhető vastag-, vagy vékonyfólia is lehet.
Következhet a kerámia burkolat lerakása. A lapok rögzítéséhez ragasztót és
fugázó anyagot kell választani, és a lapok lerakásához szükséges kiosztást
is el kell végezni. Ami a ragasztóanyagokat illeti, ezek általában ún. vékonyágyas
anyagok, amelyek maximum 4 mm-es vastagságig alkalmazhatók. A megfelelő típust
az igénybevételnek és a burkolólap milyenségéhez igazodva lehet kiválasztani.
Kültérben csak fagyálló-, a Gres lapokhoz pedig csak kimondottan flexibilis
ragasztót lehet használni.