A fűszegélynyíró használata

A szegélynyírók zöme damil vágószállal működik, amelynek a vége a használat során - különösen ha gyakran találkozik kővel, kemény fás szárú növényekkel - seprűszerűen kirojtosodik. Ilyenkor a vágóteljesítmény leromlik, mert a hatékony vágáshoz a megfelelő hosszúságú és élesre vágott damil szükséges. Mindezek miatt fontos, hogy az egyes gépeken a damil szál hosszabbítása hogyan van megoldva.
A legegyszerűbb szegélynyíróknál a vágószál meghosszabbítása manuálisan történik. A munkát megszakítva és a gépet áramtalanítva a damilt kiemeljük az aktuális vályújából, és egy vályúval arrébb tesszük. Ez a legolcsóbb és legkevésbé praktikus megoldás. A damil hosszát mindig egy kevéssel túlméretezzük, amit aztán a kővédő lemez házába épített kés vág le a szükséges hosszra.
Az előbbinél lényegesen korszerűbb és praktikusabb az ún. TIP automatika, amelynél a lerövidült vágószálat munka közben is meg tudjuk hosszabbítani. A működő gép orsódobját enyhén lekoppantjuk a talajra, ezzel egy rugó ellenében működő kuplungszerkezetet oldunk, és a centrifugális erő kihúzza a vágószálat az orsóból. Ezt azután a vágókés rögtön méretre is vágja. A lekoppantást addig kell folytatnunk, amíg nem halljuk azt a jellegzetes hangot, amikor a damil eléri a vágókést. Ekkor biztosan megvan a megfelelő szálhosszúságunk, tovább ne növeljük, mert a felesleg veszendőbe megy.
A legkényelmesebb száladagolást a teljesen automatikus szerkezetek biztosítják, amelyek minden egyes bekapcsoláskor egy kicsit utánadagolják a damilt. Ezzel nincs semmi gondunk, de nem éppen a legtakarékosabb megoldás; a tapasztalatok szerint az automatikus adagolók több vágószálat fogyasztanak, mint a manuális vagy a TIP automatikás változatok.
A vágószál vastagsága a teljesítmények arányában kb. 1,2 és 1,6 mm között változik. Igyekezzünk mindenkor a használati utasításban megadott damilvastagságot használni gépünkhöz; a vékonyabb nem adja a megfelelő vágóteljesítményt és nem működik rendesen a száladagolás, a vastagabb pedig túlterheli a gépet, a csapágyat.
A száladagoláson kívül a szegélynyírók fontos kényelmi tartozéka a fogantyú. A legolcsóbbaknak (ezek a legkönnyebbek is) csupán egy fogantyúja van a tartórúd végén, a jobbaknak viszont már van egy első fogantyúja is, így két kézzel, kényelmesebben tarthatók. A legszínvonalasabb szegélynyírókon ez a második fogantyú mindenkor a legkényelmesebb helyzetbe állítható, és gumírozva van, hogy könnyen és a kéz elfáradása nélkül lehessen tartani. Ugyancsak kényelmünket fokozza a teleszkóposan állítható tartórúd, amelynek segítségével még a magas embereknek sem kell görnyedve dolgoznia.
Praktikus kiegészítő az orrkerék is. Ennek egyrészt falak, járdaszegélyek mentén történő vágásnál vesszük hasznát; az orrkereket bátran nekitolhatjuk a betonnak; a vágószál pontosan addig fog vágni, de nem fogja elérni a betont. A jobb gépeken az egész fej egység függőlegesre állítható a tartórúd körül elforgatva. Ilyenkor abban segít a letámaszkodó orrkerék, hogy a gyep szélét - pl. az ágyások mentén - pontosan egyenesre tudjuk vágni.
A nagyobb teljesítményű szegélynyírókra a damilorsó helyett műanyag késtárcsát is felfoghatunk. Ezzel fás szárú gazokat is képesek vagyunk levágni (de "erdőirtásra" azért nem való). Egyes szegélynyíró típusokon damil vágószál helyett műanyag vágóelem dolgozik, amely lassabban kopik, mint a damil, de ha "elfogyott" akkor cserélni kell. A kötegszámra kapható műanyag vágóelem cseréje egyébként nagyon egyszerű. Egy másik - ritkábban használt - megoldásnál a damildobból 6-8 vágószál áll ki. Miután ezek lekoptak, az egész dobot cserélni kell. Hatékonyan dolgozik, de nem túl gazdaságos.
A hagyományos damilorsók kompletten cserélhető, de egy kis fáradsággal utána is tölthetők - a kereskedelemben külön kapható damillal. Az utántöltéshez rajzos útmutatót találunk a kezelési utasításban. Egy műanyag orsó 3-5 utántöltést bír ki, ezután rendszerint már annyira megkopik, hogy ajánlatos kompletten cserélni. A kopott orsó gyakran leereszti a damilt, amit a kés rögtön darabokra vág.
A szegélynyírót sohasem szabad használni a védőfej, illetve az abba beépített kés nélkül. Ez nagyon balesetveszélyes, és a gépet is károsítja.
Az AL-KO jelenlegi szegélynyírói közül a TE 252 alapgépnek tekinthető. A TE 303 VA állítható segédfogantyús, automata száladagolású változat. Az új TE 450 még nagyobb teljesítményű és teleszkópos tartórudas, TIP száladagolású. Csúcsgépnek a szintén újdonság TE 600 számít, ami tekintélyes teljesítményén (600 W) felül mindent tud, amit jelenleg tudni érdemes. Az előbbieken kívül orrkereke van, vágófeje elforgatható, száladagolása pedig TIP rendszerű.