A szegélynyírók zöme damil vágószállal működik, amelynek a vége a használat
során - különösen ha gyakran találkozik kővel, kemény fás szárú növényekkel
- seprűszerűen kirojtosodik. Ilyenkor a vágóteljesítmény leromlik, mert a hatékony
vágáshoz a megfelelő hosszúságú és élesre vágott damil szükséges. Mindezek
miatt fontos, hogy az egyes gépeken a damil szál hosszabbítása hogyan van megoldva.
A legegyszerűbb szegélynyíróknál a vágószál meghosszabbítása manuálisan történik.
A munkát megszakítva és a gépet áramtalanítva a damilt kiemeljük az aktuális
vályújából, és egy vályúval arrébb tesszük. Ez a legolcsóbb és legkevésbé praktikus
megoldás. A damil hosszát mindig egy kevéssel túlméretezzük, amit aztán a kővédő
lemez házába épített kés vág le a szükséges hosszra.
Az előbbinél lényegesen korszerűbb és praktikusabb az ún. TIP automatika, amelynél
a lerövidült vágószálat munka közben is meg tudjuk hosszabbítani. A működő
gép orsódobját enyhén lekoppantjuk a talajra, ezzel egy rugó ellenében működő
kuplungszerkezetet oldunk, és a centrifugális erő kihúzza a vágószálat az orsóból.
Ezt azután a vágókés rögtön méretre is vágja. A lekoppantást addig kell folytatnunk,
amíg nem halljuk azt a jellegzetes hangot, amikor a damil eléri a vágókést.
Ekkor biztosan megvan a megfelelő szálhosszúságunk, tovább ne növeljük, mert
a felesleg veszendőbe megy.
A legkényelmesebb száladagolást a teljesen automatikus szerkezetek biztosítják,
amelyek minden egyes bekapcsoláskor egy kicsit utánadagolják a damilt. Ezzel
nincs semmi gondunk, de nem éppen a legtakarékosabb megoldás; a tapasztalatok
szerint az automatikus adagolók több vágószálat fogyasztanak, mint a manuális
vagy a TIP automatikás változatok.
A vágószál vastagsága a teljesítmények arányában kb. 1,2 és 1,6 mm között változik.
Igyekezzünk mindenkor a használati utasításban megadott damilvastagságot használni
gépünkhöz; a vékonyabb nem adja a megfelelő vágóteljesítményt és nem működik
rendesen a száladagolás, a vastagabb pedig túlterheli a gépet, a csapágyat.
A száladagoláson kívül a szegélynyírók fontos kényelmi tartozéka a fogantyú.
A legolcsóbbaknak (ezek a legkönnyebbek is) csupán egy fogantyúja van a tartórúd
végén, a jobbaknak viszont már van egy első fogantyúja is, így két kézzel,
kényelmesebben tarthatók. A legszínvonalasabb szegélynyírókon ez a második
fogantyú mindenkor a legkényelmesebb helyzetbe állítható, és gumírozva van,
hogy könnyen és a kéz elfáradása nélkül lehessen tartani. Ugyancsak kényelmünket
fokozza a teleszkóposan állítható tartórúd, amelynek segítségével még a magas
embereknek sem kell görnyedve dolgoznia.
Praktikus kiegészítő az orrkerék is. Ennek egyrészt falak, járdaszegélyek mentén
történő vágásnál vesszük hasznát; az orrkereket bátran nekitolhatjuk a betonnak;
a vágószál pontosan addig fog vágni, de nem fogja elérni a betont. A jobb gépeken
az egész fej egység függőlegesre állítható a tartórúd körül elforgatva. Ilyenkor
abban segít a letámaszkodó orrkerék, hogy a gyep szélét - pl. az ágyások mentén
- pontosan egyenesre tudjuk vágni.
A nagyobb teljesítményű szegélynyírókra a damilorsó helyett műanyag késtárcsát
is felfoghatunk. Ezzel fás szárú gazokat is képesek vagyunk levágni (de "erdőirtásra" azért
nem való). Egyes szegélynyíró típusokon damil vágószál helyett műanyag vágóelem
dolgozik, amely lassabban kopik, mint a damil, de ha "elfogyott" akkor
cserélni kell. A kötegszámra kapható műanyag vágóelem cseréje egyébként nagyon
egyszerű. Egy másik - ritkábban használt - megoldásnál a damildobból 6-8 vágószál
áll ki. Miután ezek lekoptak, az egész dobot cserélni kell. Hatékonyan dolgozik,
de nem túl gazdaságos.
A hagyományos damilorsók kompletten cserélhető, de egy kis fáradsággal utána
is tölthetők - a kereskedelemben külön kapható damillal. Az utántöltéshez rajzos
útmutatót találunk a kezelési utasításban. Egy műanyag orsó 3-5 utántöltést
bír ki, ezután rendszerint már annyira megkopik, hogy ajánlatos kompletten
cserélni. A kopott orsó gyakran leereszti a damilt, amit a kés rögtön darabokra
vág.
A szegélynyírót sohasem szabad használni a védőfej, illetve az abba beépített
kés nélkül. Ez nagyon balesetveszélyes, és a gépet is károsítja.
Az AL-KO jelenlegi szegélynyírói közül a TE 252 alapgépnek tekinthető. A TE
303 VA állítható segédfogantyús, automata száladagolású változat. Az új TE
450 még nagyobb teljesítményű és teleszkópos tartórudas, TIP száladagolású.
Csúcsgépnek a szintén újdonság TE 600 számít, ami tekintélyes teljesítményén
(600 W) felül mindent tud, amit jelenleg tudni érdemes. Az előbbieken kívül
orrkereke van, vágófeje elforgatható, száladagolása pedig TIP rendszerű.
A fűszegélynyíró használata
Ma már szinte minden kiskert, hobbikert nélkülözhetetlen kisgépe a fűszegélynyíró. A tapasztalatok szerint azonban az emberek többsége rosszul használja a szegélynyírót, mert először lenyírják a füvet, és utána veszik elő a szegélynyírót. Ez azért helytelen, mert a fűnyíró össze is gyűjti a levágott füvet, a szegélynyíró viszont nem. Helyesen tehát először menjünk végig a szegélynyíróval mindazokon a helyeken - járdák, ágyások mentén, fal mellett, tipegők között stb. - amihez csak a szegélynyíróval férünk hozzá, majd utána jöhet a fűnyíró, ami összegyűjti mindkét eszköz levágott füvét.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Innováció a kertben
A környezetünk formálásához, ápolásához különböző gépeket használunk (láncfűrész, sövényvágó, fűnyíró, fűkasza), melyek erőforrása többnyire benzinmotor vagy hálózati elektromos motor. Mind a...
Einhell kerti gépek
A kertjüket saját kezűleg gondozók kedvéért az alábbiakban az Einhell kerti programjából mutatunk be ízelítőt. Elöljáróban annyit, hogy a hazai piacon most vannak terjedőben a piros színű Einhell...