Vállfás szék

Alapként bármilyen egyszerű háttámlás faszék is megfelel. Mintánkon egy felújított régi fenyőfa szék ment át ilyen átalakuláson, és ötletadó lehet a számunkra is. Az ilyen átalakításhoz egy jó minőségű fa vállfa a második fontos kellék. A szék háttámlája lehet akár ívelt felületű is, mivel úgyis meg kell a magasságát növelnünk, mégpedig annyira, hogy a felső élére erősített vállfára akasztott leghosszabb ruhadarabunk legalább 100 mm-re legyen a padlótól. A háttámla toldat szélessége meg a vállfa fesztávjával legyen azonos, hogy kényelmesen fel tudjuk rá majd fogatni. A toldat alsó része akár karcsúsított is lehet. Ívét esetleg a keresztlécekre facsavarokkal elöl-hátul ráhúzatott 3 mm vastag rétegeltlemez borítással igyekezzünk követni. A két hátsó láb feletti részt fenyőfa lécekkel kipótolva zárjuk le, és felülről csavarozzuk rá a vállfát.

A rugós kárpitozású ülőrészt váltsuk ki egy 5-6 mm vastag rétegeltlemez lappal, és mellőzhető a fiók kialakítása is. Az egyenes geometriájú alkatrészekből álló fenyőfa széknél a fenti feladatok könnyebben megoldhatók (1), sőt még az ülőlap alatti fiók helye és a cipőtartó rács elkészítése sem nehéz (2). A fiókot ugyanis egy 10 mm vastag fenéklap támasztja alá, oldalról pedig lécek vezetik meg. Az új fenéklapot a székváz belső oldalára erősített támléc keretre célszerű felcsavarozni (3). A vállfa akasztójának a helyére - a lyuk felfúrása után - ragasszunk esztergált záró gömbidomot, majd készítsük el 10 mm-es rétegeltlemezből a fiókkávát, s aljára ragasztva, szegezve rögzítsük fel az 5 mm vastag fenéklapját. A fafelületeket csiszoljuk simára, majd az esetleges pácolás után fújjuk be többször vékonyan selymes fényű színtelenlakkal. Következhet a szék újrakárpitozása. E célra bútorvásznat, vagy szövetet válasszunk. Szabjuk ki a megfelelő alakú darabokat, majd az ülőlapra ragasszunk 30 mm vastag közepes sűrűségű poliuretán habszivacsot. A kárpitanyagot letűzve feszítsük rá, majd a széleit visszahajtva tűzőgéppel rögzítsük az ülőlap aljának szélére. A mintás kárpitanyagok mintáinak a tájolására ügyeljünk. A háttámlát elég 10 mm vastag habszivaccsal, vagy vastag kárpitos szálbunda anyaggal beborítani. A szövetanyagot most a háttámla hátsó oldalára 60 mm szélesen visszahajtva szabjuk alakra, és ugyancsak tűzőgéppel rögzítsük a helyére.
A hátsó fedőkárpitot úgy szabjuk ki, hogy takarja az előző kárpitrész rögzítését, és még a visszahajtásra is maradjon kellő anyag. Az anyagot géppel szegjük körbe, majd bujtatott öltésekkel erősítsük a másik kárpithoz. Felül hagyjunk ívelt nyílást a vállfa közepe táján, és itt is bújtatott öltésekkel varrjuk szorosan egymáshoz a kárpitszéleket. A háttámla hátsó oldalára ragasszunk esztergált fa karnistartó konzolokat, és abba erősítsük be a kb.15 mm átmérőjű lakkozott nadrágtartó rudat. Az inas szék ezzel el is készült, vállára inget, zakót, blúzt (4), a fiókban harisnyákat, zoknikat (5), a vállfa hátába ragasztott akasztórúdra pedig nadrágokat akaszthatunk (6).