Tavi növények

A tó növényvilágának érdekessége, hogy bár mindegyik tagja nagyon szorosan függ a víztől, életmódjukban mégis óriási eltérések mutatkoznak. Egy tó növény-összeállítása akkor ideális, ha az a természetes növényzetet utánozza. Így fontos a parti növénysáv kialakítása, a hínárok, vízen lebegő növények betelepítése.

A parti zóna

A vízparti növények élettere is igen változatos, hiszen vízigényük is eltérő. Egyeseknek elegendő, ha állandóan nedves a talaj körülöttük, mások pár centiméteres, megint mások akár 30-40 centiméteres vízborítás mellett érzik jól magukat. Több növény – mint a gyékények, kákák, íriszek többsége - kiválóan fejlődik bármelyik helyen, így zóna besorolásuk sem egyértelmű minden esetben.

A parti zóna növényei közül a tavunk méretéhez igazodóan érdemes kiválasztanunk azokat, melyek méretben oda illenek. Egy kis vízfelületű tó mellé nem érdemes hagyományos gyékényt ültetni, mert idővel eltakarhatja az egész tavat. Válasszunk helyette törpe növésű gyékényt, vagy olyan más növényeket (sásliliom, írisz), melyek levele a gyékényhez hasonló, így illik a vízparti vegetáció képéhez, de mégis kisebb méretű, és nem annyira invazív (az adott környezetben idegen).

Akik a mélyben gyökereznek

A hínárok víz alatti növények, nagyon sokféle fajuk létezik. A hínárok apró és sok levelükkel nagy felületen érintkeznek a vízzel. Gyorsan nőnek, különösen, ha a tó aljára ültetjük őket. A mély vízben is jól érzik magukat, képesek több mint egy méteres vízmélységből is a felszínig nőni. Amennyiben elérik a víz felszínét, némelyikük kis apró virágot is bont. A hínárok kuszasága kiváló búvóhelyül szolgál a halaknak.

E növénycsoport beültetésére több lehetőségünk is van. A tó aljára teríthetünk talajt, és abba ültethetjük őket, vagy egy cserepet süllyeszthetünk le a meder aljára, és ebbe tesszük a talajt, amibe ültetjük majd e fajokat. Utóbbi megoldás kisebb tavaknál előnyös, hiszen kevésbé szennyezi a vizet a talaj, és igény esetén könnyen átrendezhetjük tavunk növényállományát, ha cserépben vannak lenn a növények. A cserép aljába öntsünk előbb betont, vagy tegyünk kavicsokat, hogy lesüllyedjen és stabilan álljon a mederben. Ezután tegyük bele a talajt, ami elvileg virágföld is lehet, de egy nagyrészt tőzeges keverék is megfelel a célra. A virágföld sok tápanyagot tartalmaz, ami kioldódik majd a vízbe, és ez felerősítheti az algásodást.

A vízinövények, még ha van is gyökerük a tápanyagokat – szárazföldi társaiktól eltérően – teljes testfelületükön veszik fel, nem csak gyökereikkel. Ezért elegendő a tőzeges ültető közeg, amiben kevés a tápanyag, de arra jó, hogy megkapaszkodjon benne a növény. A cserépben a talaj tetejére a beültetést követően több centiméter vastagon terítsünk kavicsréteget, ami meggátolja, hogy a talaj elszabaduljon, és a vízben lebegve szennyezze azt.

A tavi növényzet leglátványosabb tagja

A tündérrózsáknak a víz tisztán tartásában is fontos szerepük van, mivel leveleik beárnyékolják a vízfelszínt, így csökkentik az esetleges algásodást. A tündérrózsa tavasztól egészen őszig szinte folyamatosan virágzik, ez idő alatt állandóan cseréli a leveleit, amelyek a felszínre bukkanás után szétterülnek, majd elsárgulva eltűntűnek a víz alatt. A tündérrózsáknak naponta több órás napsütésre van szükségük a megfelelő fejlődéshez. Hűvös, árnyékos helyen vagy áramló vízben növekedésük gyengébb lesz, leveleik, virágaik kisebbekké és halványabbakká válnak. Ezért előnyös a tó napos részére ültetni őket, de távol a szökőkutaktól, vízesésektől, a vizet mozgató dolgoktól.

A tündérrózsák gyökérzete nagy, emiatt is jelentős a tápanyagszükségletük, ezért nagy ültető edényre van szükségük, jó minőségű táptalajjal feltöltve. Ha közvetlenül a tó aljára ültetjük a növényeket, nem lesz gondunk a tápanyag utánpótlásra, így a tündérrózsák fejlődése is töretlen lesz. A táptalaj tetejére szórjuk gyöngykavicsot, amely megakadályozza a föld kimosódását, valamint a gyökerek elmozdulását. Az átültetett növényt ne engedjük le rögtön a mély vízbe, ezt csak fokozatosan tegyük. Várjuk meg, míg az első új levelek megjelennek.

Az úszónövények

Az úszónövények a víz felszínén „úsznak”. Gyökereik többnyire a vízben lebegnek, de egyes fajok gyökerei egészen a meder aljára is leérnek. Jelentősek a tó életében, mivel a beárnyékolják a vizet, csökkentve felmelegedését és az algák elszaporodását. A mi éghajlatunkon nem fenyeget az a veszély, hogy az úszónövények túlzottan elszaporodjanak, mivel a telet jórészünk nem éli túl. Tavasszal kezdenek újra szaporodni, és mire nagy felületeken terjeszkednének el, annyira, hogy gondot okozzanak, jön a tél, ami ismét megtizedeli. Melegebb éghajlatú országokban tiltják vagy korlátozzák értékesítésüket, mivel szabad vizekben veszélyes gyomokká válhatnak.

Az ültetésükkel nincs különösebb gond, csak „be kell dobni” őket a vízbe. Az úszónövények gyökerei a vízben lebegnek, de ezek – akár csak a többi vízinövény is – teljes testfelületükön veszik fel a tápanyagokat. Tehát itt nem a talajban, hanem a vízben kell megfelelő tápanyag tartalomnak jelen lennie. Ez általában újonnan feltöltött tónál okoz gondot, amikor a tiszta víz még tápanyagszegény. Az ilyenbe ültetett növények sokszor elsorvadnak. Ekkor vízinövények számára kifejlesztett tápoldatokkal állíthatjuk be a víz optimális szerves- és szervetlen anyag tartalmát. Erre a későbbiekben nem lesz szükség, mert beindul a biológiai körforgás, és az elhaló növények lebomlásuk után tápanyagot szolgáltatnak az élőknek. Mind tápoldatos beállításnál, mind a későbbiekben vigyázzunk, mert a túlzott szervesanyag-tartalmú víz könnyen algásodik, és a hőmérséklet emelkedésével, akár egy nap alatt bezöldülhet.