Gazdaságos lakáshűtés

A viszonylag olcsón megvásárolható, és valamivel drágábban beszerelhető klíma berendezések rendszerint az energiafaló kategóriába sorolhatók. Drága villamos energiával működnek, gyakran többet fogyasztva, mint amennyibe télen a fűtés kerül. Különösen akkor gazdaságtalanok, ha a hűtőberendezést az akadálytalanul beáramló napsugarakkal konkuráltatjuk; a hősugarak folyamatosan melegítik a lakást az ablakokon keresztül, a felmelegített levegőt pedig drága pénzen igyekszünk visszajuttatni a szabadba.

Ésszerű árnyékolás

A gazdaságos hűtést tehát az ésszerű árnyékolással kell kezdenünk. A jól megválasztott árnyékolók hatékony védelmet jelentenek a lakás felmelegedése ellen. A leghatékonyabbak a mozgatható külső árnyékolók (redőny, zsaluzat, külső reluxa), amelyekkel a nagy nyári melegben tízszer jobb hatást érhetünk el, mint a belső árnyékolókkal (például szalag- vagy pliszéfüggönnyel, rolóval).
A nap melegítő sugarai ebben az esetben egy szabadban lévő szerkezetet melegítenek fel, ami a hőjét a külső levegőnek adja le. Ha viszont a sugarak egy belső árnyékolót melegítenek, az ablaküvegen szinte akadálytalanul átjutva, akkor az a hőtartalmát a belső levegőnek adja át, intenzíven melegítve a lakást. A napsugarak ellen hatékony védelmet jelentenek a természetes árnyékolók is; a ház déli oldalára telepített lombhullató fák télen átengedik a napsugarakat (ez olyankor hasznos), nyáron viszont árnyékot biztosítanak.

Ha mégis szükséges klímaberendezést használnunk, akkor a kinti hőmérséklethez képest maximum 5 fokkal ajánlott csökkenteni a helyiség hőmérsékletét, nagyobb hőkülönbséghez ugyanis nehezen alkalmazkodik a szervezetünk. Ilyenkor az ajtókat és ablakokat mindig csukjuk be, mert a meleg levegő folyamatos beáramlása csúcsteljesítményre kényszeríti a berendezést, és ez egyébként is nagyon pazarló „üzemmód”.

A nyári hűtésben igen hatékony lehet a hőszivattyú. A hőszivattyú akkor térül meg a leggyorsabban, ha három szerepet osztunk rá: télen fűt, a nyári három-négy hónapban hűt, és a használati melegvizet is ez állítja elő. Tulajdonképpen egy levegős hőszivattyúnak tekinthető az elterjedt split klíma is, energia-hatékonyságot tekintve azonban ez a leg kevésbé gazdaságos.

Passzív hűtés

A leghatékonyabb megoldás a passzív hűtés, ahol nem is maga a hőszivattyú hűt, hanem a természeti környezetünkbe juttatjuk ki a felesleges hőenergiát. Tulajdonképpen az épületet a nyáron is rendelkezésre álló, alacsony hőmérsékletű geotermikus szondával vagy kútvízzel hűtjük. A kútvíz hőmérséklete nyáron is 12 C° körüli, a geotermikus szondából is jellemzően 5-8 C° nyerhető. Mivel az ezekből érkező folyadék nem vezethető közvetlenül az épület hűtési rendszerébe, ezért egy ún. hűtési hőcserélőt kell beépíteni. A külső levegő hőmérséklete általában magasabb a belsőnél, így a levegős hőszivattyú rendszerek alkalmatlanok passzív hűtésre.

Ha a hűtési üzemmódban a talajhoz vagy kútvízhez csatlakozó csőrendszerben keringő hűvös folyadék vonja el a hőt a hőcserélőn keresztül az épület csőhálózatában lévő víztől, akkor maga a hőszivattyú ill. annak kompresszora nem is működik, tehát nem fogyaszt elektromos áramot. Energia csak a két folyadék rendszer keringetéséhez kell, így a passzív hűtés üzemeltetése rendkívül kis energiával valósítható meg: az energia megtakarítás 80-95%!

A passzív hűtés akkor a leghatékonyabb, ha mennyezetfűtés vagy falfűtés hőleadóját használjuk fel, mert a meleg levegő felszáll, pont ott hűti a mennyezet a lakás levegőjét, ahol az a legmelegebb, tehát ott a legerősebb a hőelvonás. A mennyezetben vagy az oldalfalakban a vakolat alatt kis átmérőjű csöveket szerelnek, ezekben a csövekben kering a kb. 16-18C° hűtővíz. Ha ennél alacsonyabb a hűtővíz hőmérséklete, akkor párakicsapódásra lehet számítani, ezért kötelező párakicsapódás érzékelő felszerelése. A radiátoros fűtőrendszer egyáltalán nem alkalmas hűtésre, és a padlófűtés is csak igen szerény mértékben.

Aktív hűtés

Aktív hűtés esetén a hőszivattyú hűti le az épület hőleadó rendszerében keringtetett vizet, tehát a hőszivattyú (kompresszora) üzemel. A hőszivattyú üzemmódját megfordítva a rendszer az épület belsejét hűti és a külső hőnyerő oldalt – földet, kútvizet, levegőt – fűti a belülről elvont hővel. A hőszivattyús aktív hűtéssel elérhető energia-megtakarítás a hagyományosnak tekinthető klímaberendezésekhez képest legfeljebb 40%. A legalacsonyabb megtakarítást a levegős hőszivattyúk nyújtják, hiszen működési elvükben ilyenkor lényegében megegyeznek a klímaberendezésekkel, megtakarítás inkább csak a hőelvonás módjából adódik.

Az ún. fancoil a készülékekkel, amit magyarra talán klímakonvektor néven lehetne fordítani, szintén lehet nem csak fűteni, hanem hűteni is. Létezik ventilátor nélküli változatuk is, amely teljesen zajtalan, így hálószobákba is ajánlható.