Betonszerkezeti hézagok tömítése

Vízzáróság tekintetében három nagyobb kategóriába sorolhatók a betonszerkezetek. Az első csoport esetében nedves felületek, foltok és átszivárgások elvétve megengedhetők. Ilyenek az általános tárolók, a földalatti parkolóházak illetve az elektromos berendezést nem tartalmazó helyiségek. Közepes teljesítőképességűek azok a szerkezetek, ahol a vízbehatolás és nedvesedés nem engedhető meg, de nyirkosság és magas páratartalom előfordulhat. Ilyenek a föld alatti üzemek, műhelyek, mélygarázsok. A legellenállóbb fokozat az „élhető” kategória, ahol elvárás a száraz környezet. Ide tartoznak a kereskedelmi területek, pihenőhelyiségek, torna- és edzőtermek. A betonszerkezetek vízzáróságát egyrészt anyagukban, másrészt hézagtömítésekkel kell biztosítani. Hézagok az új betonszerkezetben is vannak, ezeknek egyrészt technológiai, másrészt kiegyenlítési szerepük van. A dilatációs hézagok az egyenetlen terhelésből, hőmérsékleti hatásokból és a betonzsugorodásából adódó mozgásokat biztosítják. Helyüket, méretüket és tömítési módjukat még a tervezési fázisban meg kell határozni. Az úgynevezett munkahézagok két különböző betonszerkezet csatlakozási vonalainál jelentkeznek. Ezek lehetnek átmeneti jellegűek, ill. maradandóak is.

A szerkezeti hézagok tömítése történhet fúgaszalagokkal. Ezt a módszert egyaránt javasolják munka- és mozgási hézagokhoz, a szalag alapanyaga PVC. Tömítő hatását olyan módon éri el, hogy a nedvesség útja hosszabb lesz, mint a szerkezet vastagsága. Alkalmazásának néhány korlátja is van, egyrészt a szokásosnál körültekintőbb, precízebb zsaluzást és vasalást igényel, másrészt régi és új betonszerkezetek csatlakozását nehéz vele megoldani.

Egy másik eljárás az injektáló profillal történő tömítés, ami elsősorban munkahézagok kialakítására alkalmas. Előnye a kettős tömítési mechanizmus, illetve a károsodott betonszerkezetek utólagos javításának lehetősége. A tömítés két, egymástól időben eltérő szakaszban valósul meg. A víz hatására a tömítőanyag duzzadni kezd, így a szivárgó víznek hosszabb átjutási utat kell keresnie.

Ha a tömítő hatás az első szakasz után nem elegendő, a szigetelőanyag profiljában lévő csövön keresztül a hézagot ki lehet injektálni, poliuretán injektáló gyantával. Vízre duzzadó szalagokat használnak a már említett munkahézagoknál, akna- és csőáttöréseknél, valamint anyagváltásnál (pl. beton és acél között). Előnye az egyszerű elhelyezés, és a rugalmasság; hátránya, hogy mozgó hézagokhoz nem használható.

Talajvíz elleni szigeteléskor figyelembe kell venni, hogy a szigetelést biztosító duzzadás időbe telik, így a vízzáróság nem alakul ki azonnal. A tömítő hatást itt is a szivárgási út megnövekedése okozza. Felhasználási területét tekintve az előzővel megegyezik az egykomponensű, poliuretán tömítőanyag. Nem csak az építkezés során, hanem utólag is lehetőség van a hézagok lezárására, kifejezetten erre gyártott hézaglezáró szalagokkal. Régi betonfelületeknél a hibás, nem kellően tömör betonrészek kívülről átfedhetők, illetve a már elkészült szalagok könnyen javíthatók. A beépített szigeteléshez képest ez az eljárás sérülékenyebb, csak felületen használható, és hideg, nedves időben nehézkes a kivitelezése.

Végül, de nem utolsósorban egy gyakran alkalmazott eljárás a duzzadó bentonit táblás szigetelés, amit kizárólag talajvíznyomás esetén használnak. Anyaga nátriumbentonit, melyet hullámkarton-lemezek bordái közé töltenek. Víz hatására a nátriumbentonitból gél képződik, mely a beszorító erő következtében a rendelkezésre álló teret teljesen kitölti, s ezzel megakadályozza a víz áthatolását. A nátriumbentonitos táblák beépítése simított betonfelületre történik, átlapolással és mechanikai rögzítéssel. Csőáttöréseknél kiegészítő tömítés szükséges.