Kerti fatárgyak javítása

Amikor az időjárás engedi, ajánlatos alaposan átvizsgálni minden kerti eszköz állapotát, és a karbantartási munkákat halogatás nélkül célszerű elvégezni, hogy később ezzel már ne kelljen foglalkozni. Mivel minden faanyag még „holtában” is élő anyag, kellő felületkezelés mellett is összeszáradásra hajlamos. Ez pedig a szerkezeti kötések meglazulását, a csapozott kötések, a csavarozottak lazulását okozza. A meglazult alkatrészeket feltétlenül meg kell erősíteni, különben a további használat során a kötések szilárdága tovább romlik, és a faanyag hasadását, a csapfészkek tágulását, és akár az eszköz jelentősebb sérülését is előidézheti. Egy imbolygó széken ülni vagy labilis állványú hintán lengeni nem kellemes és balesetveszélyes is.

Kötések megerősítése

A kerti tárgyak stabilitását viszonylag könnyű biztosítani a kötőelemek meghúzásával. Ha kell, nagyobb átmérőjű alátétekkel növeljük meg a kötőelemek felfekvő felületét, vagy ha szükséges az átmenő csavarokat cseréljük ki nagyobb átmérőjűekre, és a csavarfejek, anyák alá tegyünk nagyobb alátétet, ami növeli a kötések tehereloszlását. Ezt különösen a nagy igénybevételű állványoknál, pl. hinták, csúszdák, hintaágyak cölöpös szerkezetein célszerű megtenni. E célra viszont csak korrózióálló kötőelemeket ajánlatos használni. A függesztő és feszítő kötelek, acél kábelek állapotát is vizsgáljuk meg, és amelyik felfeslett, azt cseréljük ki a saját épségünk érdekében.

A különféle célú, fából készült kerti bútorok kötéseinek a szilárdságát sem árt megvizsgálni. Ezek többsége facsavaros rögzítésű, amit jó esetben csak meg kell húzni, és helyre áll a darab szilárdága. Esetenként nem árt itt is azonos hosszúságú, ám nagyobb átmérőjű kadmiumozott facsavarokra cserélni a régieket, mert a kilazult csavarok a fa csavarfészkét is kikoptatják. A régiek meghúzása sokszor csak rövid ideig eredményes. Ha szegecseltek a kötések, akkor ezek fejét kell szegecsfejezővel szorosabbra peremezni. A csapfészkes kötéseket nagyon körültekintően lehet csak megerősíteni. Általában párban kell a fészekből kiemelni, és vékony faékkel kihézagolva célszerű újból visszaragasztani a fészekbe. E művelethez csak vízálló vagy két alkotós ragasztót érdemes használni.

Bevonat felújítások

A fa kerti bútorok anyaga különböző, emiatt a felületkezelésük is eltérő. A minőségi teak, bankira, vörösfenyő és hasonló fákból készültek általában teak olajjal kezeltek, amelyek felületeinek felújításához kültéri, színezett kerti bútorolajok használhatók. Előzőleg azonban ajánlatos a felületeiket 220-as szemcsenagyságú csiszolópapírral simára koptatni, majd portalanítás után ecsettel felhordható a kültéri faolaj. A felesleget 10 perc múlva le kell törölni! A faolajok száradásához 8 óra szükséges, ezt követően másodszor is ajánlatos vékonyan átvonni, majd a felesleg letörlése után újabb 8 óra kell a teljes száradáshoz. A teljesen megszáradt fafelületeket speciális poliermattierunggal átdörzsölve lehet kellemesebb tapintásúvá tenni. A teak olajos kezelés nemcsak trópusi faanyagból készült bútoroknál használható, a hazai akác, vörösfenyő, vagy tölgy bútoroknál is előnyös, vízlepergető hatású és a napsugárzás ellen is kellő védelmet biztosít.

Előzőleg már olajozott fafelületekre falazúrokat nem ajánlott felkenni, mert az új bevonat hamar leválhat, berepedezhet a rossz tapadás, és a fa anyagok csersavtartalma miatt.

Akik kezeletlen felületű fenyő vagy más fafajú kerti bútorokat vásárolnak, előbb alapos csiszolással finomítsák a felületüket, majd favédő szeres alapozás után 2-3 rétegben vékony, színezett és UV álló falazúrral vonják be a bútordarabok minden felületét. A rétegek között ún. köztes csiszolás szükséges, hogy a felület megfelelően sima tapintású legyen a lazúrozást követően is. Színtelen lakkos bevonat a kerti bútorokon és más kültéri tárgyakon sem biztosít tartós bevonatot, a felület berepedezik, a faanyag pedig e részeken szürkésre változik, amit csak a lakkréteg teljes eltávolítása után alapos csiszolással lehet eltüntetni.

A fémvázas kerti bútoroknál csak az ülőlapok, háttámlák és a karfák vannak fából. Ezek felújításakor kevesen szokták leszerelni a fa alkatrészeket, amelyeket csiszolás után lazúrozással célszerű újszerűvé tenni, míg a fémrészeket csiszolás, megfelelő alapozást követően kültéri selyemfényű zománcfestékkel szokás átkenni. Közben azonban arra nagyon ügyelni kell, hogy a fa részekre zománcfesték ne kerüljön, mert az elcsúfítja a látványt. A fa részeket is be lehet kenni megfelelő időjárás-álló zománcfestékkel, ám az ilyen felületek a leverődések és festék felválások miatt hamar viseltesnek fognak látszani, a felújításuk pedig jelentős többletmunkát okoz majd a zománc lemaratása miatt. A fa részeket ezért mindig célszerű lazúros bevonattal védeni a szélsőséges időjárási hatások és a használatból eredő kopások ellen.