A klímaváltozás hatásai

E folyamat következményeit már a saját bőrünkön is érezzük: minden korábbinál súlyosabb hőhullámok, aszályok sújtják hazánkat is, de gyakoribbá váltak az özönvízszerű esőzések, viharok, jégesők is. Az éghajlatváltozás tehát nem önmagában a felmelegedés, hanem annak következményei: így például a szélsőséges időjárási helyzetek fokozódása miatt jelent veszélyt az emberiség számára.

Az éghajlatváltozás elsődleges okai mi magunk, emberek vagyunk! Sokan felteszik a kérdést: ha az éghajlat már ősidők óta állandóan változik, miért lenne ez most másként? Miért tegyünk erőfeszítéseket, ha az egész jelenséget úgysem tudjuk befolyásolni?

Valójában a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása, a légkör szén-dioxid tartalma és melegedése igazolható módon összefüggésben állnak egymással. Azaz minden jel arra mutat, hogy az iparosítás és a fosszilis eredetű energiahordozók használata az elsődleges kiváltó okai napjaink éghajlatváltozásának. A kőolaj, földgáz és szén eltüzelése révén felszabaduló szén-dioxid – a többi üvegházhatású gázzal, így pl. a metánnal, dinitrogén-oxiddal együtt – a légkörben feldúsul és „üvegházhatást” idéz elő. E gázok a napból érkező rövidhullámú sugárzást átengedik, de a földfelszínről a világűr felé irányuló hosszúhullámú sugárzás, vagyis a föld által kibocsátott hő nagy részét csapdába ejtik: elnyelik, vagy visszasugározzák a felszín felé. Ennek következtében egyre több energia marad a felszín közeli légrétegekben, megváltoztatva annak jellemzőit. Ezt érzékeljük éghajlatváltozásként.

Mit hoz a jövő?

A sok bizonytalanság mellett, néhány tendencia biztosnak tűnik. A legújabb tudományos elemzések alapján, még ha 20 éven belül végleg abbahagynánk a szén, kőolaj és földgáz felhasználását, az általános melegedés egy ideig még akkor is folytatódna. Minden bizonnyal tovább folytatódik az évi átlaghőmérséklet emelkedése, és azzal párhuzamosan az éghajlat egyre szélsőségesebbé válása. Az egyetlen szélsőséges időjárási jelenség, amelyre ritkábban számíthatunk, a téli fagy lesz.

Ezzel szemben a 21. század végén a kánikulai napok átlagos évi száma akár egy hónapnyival is meghaladhatja a 20. század végére jellemző értéket. Mivel átlagértékről van szó, előfordulhat olyan év, amikor még ennél is több hőhullámos napot kell majd átélniük utódainknak.

A csapadék várható alakulására vonatkozóan sokkal nagyobb eltéréseket mutatnak a különböző éghajlati modellek. Az ugyanakkor bizonyosnak tűnik, hogy míg a csapadék évi átlagos összmennyisége érdemben nem fog csökkeni a 21. század végéig, addig annak tér-és időbeli megoszlása sokkal szélsőségesebbé válik: azaz pusztító aszályokra és özönvízszerű esőzésekre sajnos egyaránt számíthatunk.

Az üvegházhatású gázok kibocsátása mellett a növényzet intenzív irtásával is fokozzuk a légkör szén-dioxid tartalmát. A növények a fotoszintézis révén ugyanis nagy mennyiségű szén-dioxidot (lennének) képesek megkötni a légkörből.