Figyeljünk a funkcióra és az esztétikára is
A klasszikus, oldalfali berendezések esetében a kifúvás mindig a készülék alsó részén található. Ennek következtében a befúvási pont is viszonylag alacsonyra kerülhet. Egy normál belmagasságú lakás esetében így a szóba jöhető legmagasabb pont 210-220 cm magasságban lesz, ami nem teljesen optimális, bár egyéb megoldási lehetőség híján elfogadható. Léteznek olyan berendezések, amelyek közvetlenül a mennyezetre szerelve „emelik” meg a befújási pontot. Ezek a készülékek – bár átöblítés szempontjából is optimumot nyújthatnak, és a kifúvási pont is felkerülhet 250-260 cm-re – terjedelmesebb méretük miatt ütközhetnek esztétikai szempontokkal, főleg lakóterek klimatizálásánál. Optimális megoldást nyújtanak a beépíthető készülékek, amelyek akár még kisebb lakások esetében is alkalmazhatók, és mind a magas ponti, mind a vízszintes befúvást megvalósíthatják.
Ha alig fejmagasság fölött indul el a hideg levegő, legalább ne lefelé fújja, egyenesen ránk. A gyakorlatban sajnos ezt nem mindig könnyű megvalósítani. Meg kell vizsgálni, hogy mennyire közelíti a vízszintest a befúvási irány, illetve megtartja-e ezt az állapotot kikapcsolás után, vagy minden egyes indításkor újra kell állítgatni az optimális szöget.
Ha nincs lehetőség magasra szerelt, vízszintes kifúvású klímakészülék kiválasztására, beépítésére, még mindig lehet érdekes lehetőségek közül választani. Többféle olyan berendezés létezik, amely egy radiátorhoz hasonló módon, ún. parapet magasságban szerelhető fel. Ezek a megoldások az épület falait használják légterelőknek. A függőleges fal mellett fújnak felfelé, így maximum a faltól 15-20 cm-es sávban áll fenn a dermesztő hideg. A fal melletti részt pedig ritkán használjuk hosszas ücsörgésre. Amikor a levegő eléri a mennyezetet, ott nincs más választása, mint befordulni – és már kész is a vízszintes befúvás. Ráadásul egy maximum csípőmagasságig érő készülék jóval kevésbé feltűnő, mint az, amelyik alig szemmagasság felett van.
Ha mindent megtettünk annak érdekében, hogy a minimális hideg légáramlás a legmagasabbról a lehető legvízszintesebben fújjon, akkor közel vagyunk ahhoz a ponthoz, amelyet optimumnak nevezhetünk. Az elhelyezést még három tényező befolyásolhatja:
– a rendelkezésre álló falfelület, ahova a berendezést felszerelhetjük,
– a készülék műszaki korlátai (megengedett maximális csőhossz),
– a kültéri és
beltéri egység közötti rézcsővezeték elvezetésének nyomvonala. Hiába találunk
egy remek helyet a beltéri egységnek, ha azt nem, vagy csak nagyon csúnyán
lehet összekötni a kültéri egységgel.
Néhány szempont a beltéri egység elhelyezéséhez
– Szobaajtó feletti elhelyezés általában az a pont, ahol biztos nem zavarja a bútorozást a készülék, és a bejárhatóság miatt a befúvás irányában az ajtó utáni 2-3 m-ben nincs ülő- vagy fekvőbútor, így a befújt levegővel csak áthaladáskor érintkezünk.
– Hálószoba ágy feletti elhelyezésnél a készülék a majdnem vízszintes (vagy ha lehet, akkor teljesen vízszintes) befúvási beállításnál átfúj az ágyban fekvők felett.
– Hálószoba szobaajtó feletti elhelyezésnél, ha a befúvási irányban közlekedő terület van, az ágy lábrésze elé fúj a készülék.
– Nappaliban a tévéző kanapé fölé telepítsünk, ha ez elég közel van a falhoz, mert itt is elfúj a berendezés az ülőhely felett. Ha az ülőhely távolabb (2-3 m-re) van a faltól, akkor már nem igazak az előzőkben leírtak, mert pont az ülőhelynél érkezik le a hideg levegő a tartózkodási pontra.
Műszakilag nem teljesen tökéletes megoldás, de költség szempontjából tudomásul kell venni a közösen hűtött szobákra jelentkező igényeket. Ilyen esetben egyetlen dolgot kell figyelembe venni: a befúvás iránya a lehető legteljesebb mértékben a klímával nem rendelkező, de mégis hűteni kívánt helyiség (helyiségek) felé mutasson. Szinte lehetetlen pontosan megmondani, hogyan alakul majd a közös klímával hűtött szobák pontos hőmérséklete. Szerencsés elhelyezéssel a szobák közti hőmérsékletkülönbség 3 °C alá szorítható. De ez nem egzaktul tervezhető megoldás, hanem egy elfogadható kompromisszum az elvárt komfortszolgáltatás és a rászánt összeg viszonylatában.