Öntözés kicsit tudatosabban

2021-09-29 13:25:44 | Módosítva: 2021-09-29 13:30:34

Az öntözővíz minősége, mennyisége, a kijuttatás ideje és módja is befolyásolja az öntözés hatékonyságát. Sőt öntözéssel rontani is tudunk a növényeink állapotán. Érdemes végiggondolni mindig, mi a jó a növénynek. Egyszerűen kiszámítható a vízmennyiség.


A víz a növényi élet egyik alapja, hiszen a tápanyagok szállításához is kell, de a növények megfelelő turgor-állapotát, „feszességét” is a víz tartja fenn. Ha kevés a víz lankadni kezdenek. Az öntözéssel sohasem jó megvárni a föld teljes kiszáradását, meg az sem szerencsés, amikor a növény már jelzi a vízhiányt. Ha lankad, egy ideig még feltámasztható, de nem tesz jót neki, ha ilyen állapotba kerül, mert ezután hosszabb távú hátrányai is visszamaradhatnak ennek – például lassuló fejlődési ütem.

Öntözni általában akkor kell, amikor elfogyott a könnyen felvehető víz a talajból. Ez az összesen felvehető víznek nagyjából a fele. A talaj vízkészlete hozzá­vetőlegesen megbecsülhető, hiszen néhány kapavágással láthatjuk, hogy a felszín alatt a gyökérzónában mennyire nedves a föld.


Az öntözővíz-szükséglet meghatározásához tudnunk kell, hogy 1 mm víz egy négyzetméteren „elterítve” 1 litert jelent, és rendszeres öntözés esetén kb. 1 cm-es talajréteg átnedvesedéséhez nagyjából éppen 1 mm víz szükséges. Tehát ha 10 centiméter mélyen nedvesítenénk át a talajt, akkor 10 mm víz kijuttatása szükséges, ami 10 liternek felel meg 1 négyzetméteres felületen. De mindig lényeges, hogy hol helyezkedik el az adott növények gyökérzónája.

Egy épphogy kikelt magoncnak elég a felszín néhány centiméterének az átnedvesítése, ám egy idősebb zöldségnövénynek, vagy főleg egy évtizedes gyümölcsfának ez meg sem kottyan. Esetükben a ritkább, de alkalmanként nagyobb vízadaggal történő öntözés a hasznos. Palánták és kelő vetemény esetén a rendszeresség is lényeges, mert náluk nem olyan mélyen nedvesítünk, emiatt a víz egy része párolgási veszteséggé válik, és nem hasznosul.

A fenti számadatok alapján a szükséges vízmennyiség kiszámítása nem nehéz feladat, csak tudni kell, milyen mélyen és mekkora felületen nedvesítenénk a talajt.


A túl sok víz sem jó

Az öntözővízként kijuttatatott csapadékpótlás egy-egy alkalommal legfeljebb annyi lehet, hogy az a talajban lefelé szivárogva, még a mélyen gyökerező fáknál se menjen 60-80 cm alá. Ennél mélyebben már nem hasznosul, másrészt csak a tápanyagokat mossa a mélyebb talajrétegekbe.

Az összetömörödött, vagy erre hajlamos talaj esetében különösen gyakori, hogy az öntözések során víz jelenik meg a talajfelszínen. Ekkor le kell állni az öntözéssel. Csak azt követően folytatható az öntözés, amikor a víz már beszivárgott a talajba, ellenkező esetben úgyis csak elfolyik a felszínen, ami erodálja a környezetét, kimossa a sekélyebben gyökerező növények gyökere közül a talajt. Még jobb, ha öntözés előtt a tömődött, vagy korábban összeiszapolódott talajt föllazítjuk, s apróbb vízcseppekkel, finomabb porlasztással, vagy lassúbb vízadagolással öntözünk. Így a talaj lejtéséből eredő elfolyási veszteség is mérsékelhető.

A túl sok víz hátránya az is, hogy a talaj kapillárisokból kiszorítja a levegőt, így a gyökerek levegőtlen környezetbe kerülnek, ami előnytelen. A vizes talaj emellett tömörödik, és mivel kiszárítása vontatott a legtöbb kórokozó szaporodása pedig vízhez kötött, így a talajlakó kórokozók terjedését segítheti.


Mindig a gyökérzónáig

A lágyszárú kerti növények gyökérzetének zöme a felső 20-30 cm-es talajrétegben helyezkedik el. Így az alkalmankénti öntözővíz igényük legalább 20-30 mm, azaz 20-30 liter négyzetméterenként. Ez egyharmaddal több is lehet az elfolyásos veszteségek miatt. Nyári szárazság idején és csapadék hiányában hozzávetőleg kéthetenként szükséges az ilyen öntözés megismétlése. Átlagos időjárású nyarakon összesen 6-8 ilyen öntözéssel számolhatunk. A mélyebb gyökérzetű fás növények ritkábban, de 50-80 mm-es, illetve akár 100 liter/m2 mennyiségű vízadagokkal történő öntözése a célszerű. Ez érvényes a fenyőkre és más örökzöldekre is.

Az öntözővíz minősége és hőmérséklete is lényeges lenne, de ezt a legritkább esetben tudjuk megváltoztatni, azzal öntözünk, ami van, örüljenek a növények, hogy kapnak vizet! Az ideális a levegő hőmérsékletével közel azonos hőmérsékletű víz lenne. A kútvíz hideg, ezt úgy tudjuk ellensúlyozni, ha a kerti tóból vagy egy hordóból öntözünk, amiben már felmelegedett a víz, majd ezt újra visszapótoljuk hideggel.

A vízminőség befolyásolása még bonyolultabb, ám ha tápoldatot juttatunk ki, annak örülnek majd a növényeink. Tápoldat csak csöpögtető rendszerrel juttatható ki, hiszen esőztetve a magas koncentráció jobb esetben kirakódik a leveleken, rosszabb esetben perzsel. A növények a tápanyagokat vízben oldott állapotban veszik fel, azaz amikor öntözünk, a vízbe előbb tápanyagok kerülnek a talajból, majd ezt veszi fel a gyökér. Ha eleve tápoldatot juttatunk ki, akkor nem csak itatjuk, etetjük is a növényeinket – egy menetben

Kijuttatás ideje

Melegben öntözni nem éri meg. Az öntözés időpontjának a megválasztása is igen fontos. Derült időjárás esetén a déli meleg órákban, napsütésben, 25 °C-fok léghőmérséklet esetén legalábbis a nagy és puha levelű növényeket nem tanácsos felülről öntözni, csak azokat, amelyek árnyékban vannak. Ez vonatkozik a kerti gyepre is. A késő délutáni, még inkább az esti öntözés azért célszerűbb, mert a hideg öntözővíz már lehűlő növényeket éri, tehát nem sokkolja őket, és reggelre be is szívódik a talajba, így viszonylag kevés a párolgási veszteség.

Az esti öntözés előnye, hogy a növénynek több ideje van felszívni a vízből, hátránya, hogy a levelek az éjszakai hűvösebb hőmérséklet miatt tovább maradnak nedvesek, később száradnak meg, ami növényvédelmi problémákat vet fel, mert segíti a bakteriális és gombás betegségek terjedését.

A palántáról nem rég ültetett zöldségnövények és a gombafertőzésre érzékeny rózsa, valamint egyéb hasonló érzékeny növények kivételével, legjobb az éjszakai öntözés, feltéve, hogy ellenőrizhető, vagy automatizálható – mert nem nagyon éri meg ezért éjszakai kerti műszakot vállalni.

Könnyű szélben, amikor a falevelek alig mozognak, a szél miatti szórásegyenetlenség a víznyomás növelésével többé-kevésbé ellensúlyozható. A fagallyak állandó mozgásával is járó erős szélben azonban az öntözést inkább abba kell hagyni, mert a szél belezavar a folyamatba, és a szóráskép romlik.


Kijuttatási módok

A víz kijuttatásának a módja is sok mindent befolyásolhat. A csepegtető szalagokból kijuttatott víz előnye, hogy nem nedvesítik a leveleket, tehát akár nyáron napközben is működtethető ilyen öntözőrendszer. Egyszerre kis mennyiségű víz jut ki a talajra (és célzottan a növények mellé), ami víztakarékos, és van ideje lejjebb szivárogni a víznek, nem folyik el a talajon.

Az esőztető öntözőrendszernek ami a hátránya, az az előnye is lehet. Mivel esőszerűen hull alá a víz, így nedvesíti a leveleket, tehát nagy melegben tűző napsütésben ne alkalmazzuk a perzselés veszélye miatt. Kicsit pazarló, hiszen a levelekre jutó víz elpárolog, de ez kedvező párásabb mikroklímát teremt a növények számára. Bár a nedves levelek, mint már szó volt róla, növényvédelmi problémát okozhatnak, azonban néha érdemes vízzel lemosni a leveleket, mert – ha mondjuk porosak lesznek – a por csökkenti a felületükre jutó fény mennyiségét, ezáltal az asszimiláció és a növény fejlődése is lelassul.

A kijuttatás módját is érdemes ezek szellemében megtervezni, mert hol egyik, hol másik mód a célravezetőbb, de az nehezen elvárható, hogy egy kertben mindenféle öntözési mód egyszerre ki legyen építve. Ez persze áthidalható probléma. Egy olyan kertben, ahol nagyobb a gyepfelület, esőztető öntözést éri meg inkább kiépíteni. Ahol kisebb a gyepfelület, és nagyobb részen kapnak helyet a virágágyások, fák, bokrok, ott inkább csepegtető öntözést éri meg kialakítani ezek közé, a maradék gyepes rész pedig egyszerűen beöntözhető egy slagra szerelt szabályozható szórásképű, rotoros szórófejjel, amit akár időzítővel is összeköthetünk – így minden növény jól jár.

Akármilyen öntözést is építünk ki, már mindegyik rejthető, tehát nem zavar bele a kert látványába. A csepegtető csövek is futhatnak fenyőkéreg takarás alatt, és az esőztető szórófejek is letelepíthetők a talajszint alá, ahonnan csak működés közben emelkednek ki, majd visszasüllyednek.



További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Öntözésről, szivattyúkról

Kertünk öntözésének leggazdaságosabb módja a saját vízforrásból – másképpen víznyerő helyről – szivattyúzott víz. A víznyerő hely üzemi vízszintje határozza meg, hogy felszíni, vagyis száraz...


Kényelmi megoldások az öntözésben

Az öntözőrendszer összeállítások nagy választéka lehetővé teszi az egyénre, és kertre szabott megoldások kialakítását. Így készíthetünk, készíttethetünk olyan rendszereket, melyek alkalmanként...