Gipszkarton tapétázása

Feltételezve azt, hogy a falburkolatot adó lapok szakszerűen lettek a vázra erősítve, a toldások közötti hézagokat is megfelelő módon töltötték ki és hézagerősítő csíkokkal fedték le, ezek besimítása alapvetően meghatározza az alap felület síkságát. Ez a réteg elfedi a felerősítő csavarok fejeit, és a laptoldások helyét már csak a besimított illesztési helyek gipsz rétege jelzi. A felületeket száradás után még szintbe kell csiszolni, hogy felszínük teljesen síkká váljon.

Kellő portalanítás után akár már festhető vagy tapétázható is a fal, ám ez utóbbi esetben már most ajánlatos arra is gondolni, hogy a tapétát ugyan könnyű felragasztani, ám annak leszedése korántsem ilyen egyszerű dolog. Ha ugyanis később a tapétát le kell szedni a gipszkartonról, az feláztatását követően helyenként akár a kartonfedés felső rétegét is letépheti. Ezt a gipszkarton felületének mélyalapozóval történő kezelésével lehet megelőzni. Az alapozó szer megszilárdítja a fedőkarton felső részét, és jelentősen csökkenti a nedvszívó képességét. Ez a tapétaragasztó tapadása szempontjából is előnyös, később pedig a tapéta eltávolításakor könnyebben és a fedőkarton sérülése nélkül fejthető le a kartonozott felületekről.
Az igényesebben kivitelezett kartonozott falak felületét ajánlatos a teljes felületükön besimítani. Így teljesen fehér felület jön létre, amelynek átcsiszolását követően ideálisan sík és egységes színtónusú falfelület lesz az eredménye. Ez a festett bevonatok esetében is előnyös, mivel akár egy rétegben felhordott, nagy fedőképességű falfestékkel is foltmentes és homogén bevonat alakítható ki.

Tapétázásnál a teljesen besimított és simára csiszolt gipszkarton felületeknek csupán annyi az előnye, hogy a besimított részeket még erős surlófényben sem lehet észrevenni, és így az igényesebb, selymesen fénylő tapéták alapjaként is kiváló alapként szolgál. Az ilyen felületeket azonban mindenképen mélyalapozóval kell kezelni, hogy a teljes felület nedvszívó képessége ideális legyen a legkülönfélébb tapéták alá, és azok leszedése is problémamentesen megoldható legyen. A besimított rétegre csak 24 óra elteltével lehet a mélyalapozót felkenni. A mélyalapozott felületre pedig ugyancsak egy nap múlva lehet a tapéta felragasztását megkezdeni.
Maga a tapétázás folyamata és technológiája semmiben nem tér el a megszokottaktól. Ragasztóként mindenkor a tapétához ajánlott minőségűt kell használni, hogy elkerülhetők legyenek az ilyenkor előforduló hibák: szélfelválások hólyagosodások, gyűrődések stb. Ha tehát a gipszkarton felületek mélyalapozóval kezeltek, és a tapéta gyártója által megadott instrukciók is betartattak, akkor a tapétázott felületek tartósak és szépek lesznek.