Saját magfogás a jövő évi termésért

Vegyük vagy szedjük?

Érdemes elgondolkodni azon, hogy mikor érdemes venni, és mikor szedni a vetőmagot. A hobbikertészkedésnek a lényege ma már gyakorta kimerül abban, hogy az ember jó levegőn mozog, és tudja, hogy az általa megtermelt zöldségek, gyümölcsök mennyi vegyszerrel terheltek, vagy éppen vegyszermentesek - mert ez a boltban vásároltakról ránézésre eldönthetetlen.

A vetőmagok ára sem magas, bár ezek a tasakok sokszor csak pár szem magot tartalmaznak. Ezért, bizonyos esetekben érdemes lehet a kertben megtermelt zöldségekből, virágokból magot szedni, megalapozva jövő tavaszi indulásunkat. Ha valakinek egy-két zöldségféléből jól bevált fajtája van, és abból sokat fogyaszt a család, akkor mindenképp érdemes a következő évben azt saját magfogásból újravetni. Egyrészt, mert nagy mennyiségű magot gyűjthetünk be egy-két növényről - ami már nem túl drága vetőmagárak mellett is sokba kerülne. Másrészt, ha az a fajta jó termést hozott a kertünkben, akkor feltehetően szereti az ottani talajt, fényviszonyokat, egyebeket - azaz jól érezte magát. Míg ha ugyanennek a zöldségfajnak egy másik fajtájához jutunk csak hozzá a következő tavasszal, az lehet, hogy kevésbé szereti a kertünk adottságait, és sokkal gyengébb terméseredményt produkál.

Szedés ideje, módja

A vetőmagnak szánt növények terméseit teljes érettségi állapotukba szedjük. A lédús, húsos termésekből (paradicsom, dinnye, uborka) a magokat minél előbb szedjük ki, mossuk meg, majd tálcán kiterítve szárítsuk meg. A szárazon érő termésekből kiszedett magokat is érdemes utólag tovább szárítani. A magokat a vetésig papír- vagy vászontasakban tartsuk sötét, hűvös, de jól szellőző helyen.
A szakirodalomban megéri utánanézni a növényfajok csíraképességi idejének. Egyes magok már egy-két évvel a szedés után elvesztik csírázóképességüket, míg mások akár évtizedekig is képesek megtartani.
Általánosságban elmondható, hogy az olajtartalmú magok - mint a tökfélék, a napraforgó - az olajtartalom avasodása miatt rövidebb ideig tárolhatók a csírázóképességük megtartása mellett, míg a magas szénhidrát tartalmúak általában tovább eltarthatók.

Magkezelési eljárások

A növények magvai különböző csírázás-gátló anyagot tartalmazhatnak. Ez a növény szempontjából azért lényeges, mert ez megakadályozza például, hogy egy ősszel beérett növény magja a földre hullva egyből, még a meleg és esős őszi napokon kicsírázzon, hiszen ha ez így lenne, akkor az első fagyok beálltával el is pusztulna a csíranövény.
A gyomok közül néhány még ennél is trükkösebb; a magok véletlen szerű mennyiségben, és különböző mértékben tartalmaznak ilyen csírázást gátló, inhibitor anyagokat. Emiatt egy részük akár pár héttel beérése után képes kicsírázni, ha a körülmények megfelelőek, mások ezt csak néhány hónappal később képesek véghezvinni, megint más magok akár évekig elfekszenek a földben, és csak ezután tudnak kicsírázni. Ez ezért alakult így, hogy egy tűzvész vagy bármilyen esemény, ami az összes egyedet elpusztítja a területen, ne legyen végzetes, hiszen így mindig vannak a talajban olyan magok, amelyek előbb-utóbb kicsíráznak, és újra benépesítik az adott területet.

Ilyen csírázás gátló anyagok kisebb-nagyobb mennyiségben a kultúrnövények magjaiban is lehetnek, és ezeket el kell távolítanunk ahhoz, hogy akkor csírázzanak, amikor mi szeretnénk. Ennek több módja van, ilyen a forrázás, az áztatás, vagy a rétegzés. A rétegzés az egyik legjobb módszer a hosszú ideig elfekvő magok beindítására. Ekkor a magokat nedves homokban tartjuk tavaszig, de olyan alacsony hőmérsékleten (5-6 °C-on), ami a csírázást megakadályozza, de a nem kívánatos anyagok ez alatt kioldódnak a maghéjból.
A csírázás csak akkor indul meg - majd tavasszal -, ha az összes ehhez szükséges környezeti tényező megfelelő: azaz van elég levegő, nedvesség, és elég magas a hőmérséklet. Rétegzéskor azt használjuk ki, hogy a hőmérsékleti értéket alacsonyan tartjuk, így hiába lenne minden más adott a csírázáshoz, ennek híján az nem megy végbe mindaddig, amíg nem akarjuk, azaz tavasszal nem tesszük melegebb helyre a rétegzett magokat.