Metszés logikai alapokon

Miért metszünk?

A fák metszésének a célja, hogy fenntartsuk a gyökér-lomb arányt, a koronát úgy alakítsuk ki, hogy azt lehetőség szerint teljes egészében átjárhassa majd a napfény - hiszen ez a levelek fejlődéséhez és a gyümölcsök éréséhez is fontos lesz a következő évben.
A metszés további célja, hogy összhangot teremtsünk a fák vegetatív és generatív részei között, azaz biztosítsuk a majdani megfelelő lombtömeg és gyümölcsmennyiség arányt. Metszéskor már megkülönböztethetők a rügyek, hogy az adott "szem" virágrügy, levélrügy, vagy vegyesrügy. A levélrügyből levél fejlődik majd, a virágrügyből virág és később termés, a vegyesrügyből levél is és virág is. Már most metszéskor látszik, hogy melyik rügyből mi fejlődik majd, így el is lehet ez alapján kezdeni a válogatást.

Néhány hasznos elv

A gyümölcsfák általános metszésének néhány szabályát és összefüggését szeretnénk olvasóinknak bemutatni. Ezek hasznosak metszéskor, ám nem árt szakkönyvekben is elmélyedni, hiszen ezek az itt leírt irányelvek minden gyümölcsfa metszésére vonatkoznak, ám a különböző fajoknak lehetnek speciális metszési fogásai is. A különféle speciális koronaformák kialakítása és fenntartása is komolyabb ismereteket igényel a témában, ám ha az alábbi elveket követjük a növénynek csak jót teszünk - még ha a már esetleg kialakult speciális koronaformától el is térünk.

A gallyak vesszők közül az erősebbeket hagyjuk meg, a gyengébbeket távolítsuk el, vagy nagyobb arányban vágjuk vissza. A fás részek állására is legyünk figyelemmel. Ha a korona közepe fele irányul egy ág, azt csak akkor hagyjuk meg, ha nem fogja túlságosan árnyékolni a lombkoronát.
Az adott gallyon és vesszőn figyeljük meg, hogy mennyi virágrügy van. Ha túl sok, akkor metsszük rövidebbre, hiszen a virágokból később termés lesz, amit vagy nem bír el nagy mennyiségben a vessző, és letörik, vagy ha túl sok gyümölcsöt nevel ki a fa, emiatt azok aprók lesznek.
A beteg, sérült részeket akkor is távolítsuk el, ha elvileg jó helyen lennének. Ha rendszeresen metszünk, akkor mindig csak kisebb kiigazításokra lesz szükség, ami kevésbé terheli meg a fát, mint amikor vastag ágakat vágunk le róla.

A metszési felület

A metszési felület minél kisebb annál jobb, hiszen így kisebb az esélye a kórokozók bejutásának. A rendszeres metszés ezért is lényeges, mert így alkalmanként kisebb mértékű beavatkozások szükségesek.
Éles metszőollóval, és minél kisebb fogsűrűségű fűrésszel végezzük a koronaalakítást, annál egyenesebb és simább lesz a metszlap, annál kisebb a kórokozók bejutásának az esélye. Egyedül a teljesen függőlegesen álló fás részeknél alkalmazzuk a ferde metszési felület kialakítást: így a felület nagyobb lesz ugyan, de a ferdeségnek köszönhetően nem áll meg a vágási részen a csapadékvíz - ami jó táptalaja a kórokozóknak -, hanem így lefolyik arról a csapadék.

A vegetációs időszakon kívüli metszési időpontok - azaz amikor nincs lomb a növényen - azért is előnyösebbek a zöldmetszésnél, mert ekkor nyugalomban van a növény, nedvkeringése is leáll, azaz a metszési felületekre kerülő kórokozók nehezen tudnak bejutni a növény belső szöveteibe. De ezek a sérülések ekkor pont a nyugalmi idő miatt lassan gyógyulnak, azaz a tavaszi ébredésükkor ugyanúgy fellép a fertőzésveszély.
Ezt megelőzendő két dolgot tehetünk. Egyik, hogy a 3-4 centiméternél nagyobb átmérőjű metszlapokat fasebkezelő pasztával kenjük be. Ez fertőtlenít, vízlepergető hatású, segíti a későbbiekben a kalluszosodást, azaz a seb gyógyulását, sőt egyes termékek vízhajtás-gátló adalékot is tartalmaznak, ami csökkenti a vágások mellett beinduló vízhajtás képződés mértékét.
Másik, hogy a kisebb vágási felületek se maradjanak kezeletlenül: a metszés végeztével réztartalmú lemosó permetszerrel kezeljük le a fát.