Elektroszmog

Valós vagy képzelt félelmeink

Magát az elektroszmog kifejezést is elsősorban azok használják, akik az ilyen sugárzásnak egészségkárosító hatást tulajdonítanak, és így azt – a szmoghoz hasonlóan – egy olyan szennyezési formának tartják, ami ellen védekezni kell. Ez az egészségkárosító hatás azonban vitatott, illetve nem bizonyítható. Tény, hogy elektromos készülékeink elektromágneses hullámokat bocsátanak ki, az elektromos térerő és a mágneses térerő műszerekkel egzaktul mérhető. Tele vagyunk ilyen elektromos berendezésekkel otthonunkban és szűkebb-tágabb környezetünkben egyaránt. Sugároznak mobiltelefonjaink, mikró sütőink, wifi, bluetooth, rádiófrekvenciás készülékeink, de maguk az elektromos hálózatok is, különösen a nagyfeszültségű hálózatok. Kibocsátanak ilyen hullámokat a rádió- és tévéadók a drótnélküli lakáscsengők, az elektronikus bébiőrök, és a vezeték nélküli internetkapcsolathoz szükséges összes wifi eszköz, router stb. is. Valamilyen mértékben egyébként minden elektromos készülék és vezeték sugároz.

Ami nincs bizonyítva egyértelműen, hogy ezeknek a sugárzásoknak van élettani hatása. Lehet, hogy van, de nincs bizonyítva; talán azért, mert embereken nem lehet kísérletezni, talán azért, mert nem áll elég hosszú tapasztalati idő rendelkezésre. Tény, hogy az elektromos berendezések okozta sugárzás nem ionizáló sugárzás, vagyis nem képes az atomokat ionizálni és kémiai kötéseket felbontani. A gyenge elektromágneses tereknek nincs nyilvánvaló élettani hatása. Vannak arra utaló jelek, hogy bizonyos esetekben (talán az elektromágneses sugárzás frekvenciájától vagy modulációjától függően) fellép biológiai hatás, de az ezzel kapcsolatos kutatások ellentmondóak, a hatásmechanizmus pedig nem ismert. Vannak gyanús mérési eredmények, pl. az, hogy a nagyfeszültségű távvezetékek közvetlen közelében élők között nagyobb a leukémiás megbetegedések száma. Egyes kutatások azt igazolják, hogy notórius mobil használók között nagyobb az agydaganat kialakulásának valószínűsége. Ezek alapján a WHO, illetve a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség az elektromágneses tereket a lehetséges rákkeltő kategóriába sorolja, de ez még nem jelent kockázatot; ide sorolja például a savanyúságokat és a kávét is, ami kicsit csökkentheti a veszélyérzetünket. Ez a legenyhébb kategória; azt jelenti, hogy elég gyenge közvetett bizonyítékok vannak, és nem zárható ki más ok.

Ma már jószerivel nincs olyan pontja a Földnek, ahol ne lenne érzékelhető és mérhető elektromágneses jelenség, ha úgy teszik, elektroszmog. Az elektroszmognak azonban semmi köze nincs ahhoz a szmoghoz, amit a városlakók sajnos jól ismernek. Részben azért mert nincs semmiféle részecskéhez kötve – mint a levegőszennyezés –, másrész, mert ha megszűnik a térerő, az elektroszmog, akkor nincsen olyan idő, ami alatt meg kellene várnunk, hogy eltűnjenek a részecskék a levegőből, az egyik pillanatról a másikra kikerülünk belőle.

Az elektroszmog tulajdonképpen az elektromágneses jelenségkör zavaró hatásait foglalja magában, amely mindenütt jelen van a Földön. Mindenhol körülvesz minket ez a fajta elektromágneses-sugárzás, de nem raktározódik úgy el a szervezetben, mint a szmog. Ráadásul a mobiltelefonok, illetve a rádiófrekvenciás és mikrohullámú készülékek esetekben a technológiának szükséges része. Tehát nem csökkenthető a végletekig, mert ha lecsökkentjük, akkor nem működik a technológia.

A lényeg valószínűleg a mértékben van. Ahogy a mikro felmelegíti az ételt, úgy a telefon is melegítheti az agyunkat, de több nagyságrenddel kisebb mértékben, ami jelenlegi ismereteink szerint nem veszélyes. A napsugárzástól kezdve kedvenc ételeinkig számtalan olyan hatás éri a szervezetet, ami normál mértékben nem káros – adott esetben még hasznos is – nagy mennyiségben azonban rákkeltő lehet. Éppen ezért a nemzetközi intézetek által megállapított határértékek rendkívül nagy mértékben túlbiztosítanak.

A hivatalos határérték az átlagembereknél ötvened-, a munkahelyeken tizedrésze annak, ahol felmérések és kísérletek szerint egészségkárosodás kezdődhetne. Ráadásul annak alapján állapították meg a korlátokat, hogy mekkora a kockázat, ha valaki 24 órán át folyamatosan ki van téve ilyen hullámoknak. A munkahelyeken, ahol csak a napjuk egy részét töltik a dolgozók, magasabbak a határértékek. A nemzetközi szervezeteket az utóbbi időben egyre inkább foglalkoztatja a sugárzásnak a gyerekekre és a magzatokra gyakorolt hatása. Mindezek alapján is az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az általa támogatott szakmai bizottság évek óta nem lát okot a határértékek megváltoztatására.

Elektromágneses hullám és elektromos tér egy nagyfeszültségű vezeték alatt