Hangszigetelés

Tökéletes megoldás szinte nem létezik

Mi az oka, hogy házilag nem könnyű jó minőségű hangszigetelést készíteni? Először is a mindennapok embere nem rendelkezik akusztikai ismeretekkel és nincs is tisztában a hanghullámok fizikai viselkedésével. A hang alapvetően energia és ennek csillapítása az építőipar szakterületébe tartozik. Aki ilyen problémákkal kerül szembe, és nem tájékozódik kellően a hangszigetelés kérdésében, az a nem megfelelően kivitelezett, utólagosan beépített hangszigetelés rossz hatásfoka miatt anyagilag ráfizethet.

Bár az a legjobb megoldás, hogy a zajok csillapítását a zajforrás helyén csillapítjuk, ez a legtöbb esetben nem lehetséges. Így sokan kényszerülnek a szomszéd vagy a külső zajok ellen a saját otthonukban védekezni az utólag beépített hangcsillapító burkolatokkal, a nyílászárók réseinek lezárásával, esetleg új nyílászárók beépítésével. A zajszigetelést utólag is ki lehet építeni, ám nagy hozzáértést igényel, hasonlóan a hőszigeteléshez.

A hangok terjedését elsősorban elnyeléssel lehet csökkenteni. Ez azt jelenti, hogy a levegő által közvetített hanghullámok továbbjutását valamilyen szálas vagy porózus anyaggal csillapítva gátoljuk meg. A hanggátlásnál az is a cél, hogy a különféle anyagok beépítése a többszörös hangvisszaverődést is megakadályozza. Ha csak a hangvisszaverődéseket sikerül jelentősen csillapítani, máris kisebb a hallható zaj szintje.

A hangszigetelésben alapelv, hogy egy anyag nem lehet „tökéletes” hangszigetelő anyag. Számos anyag – pl. a polisztirol –, ami egyébként jó hőszigetelő, ám hanggátlásra nem alkalmas, sőt, bizonyos frekvenciákon membránként működik, és pl. a gipszkarton csillapító hatását is rontja. Ennek elkerülése érdekében a hangszigetelés rétegrendjének megtervezésekor figyelembe kell venni a szigetelni kívánt falat, a felhasználni kívánt hangátló anyagokat és a zajokat, amelyeknek a csillapítása a cél.

A gyengébb válaszfalaknál pl. nem lehet erős dübeleket alkalmazni, így a kiváló hatású, és nagy tömegű Phonestar hangszigetelő lapokat ezekre a falakra nem lehet közvetlenül felrögzíteni, mert a lapok elmozdulhatnak, ami balesetveszélyt is okozhat. A vékony falaknál ezért – különösen, ha emelt szintű védelem a cél – előtétfalas hangszigetelő rendszert kell kialakítani. Ennek lényege, hogy az erős dübelekkel rögzített fal elnyelje a hang energiáját és e mellett kevés helyet vegyen el a helyiség alapterületéből. A rétegrendben felhasznált anyagok hatásos hangcsillapítását pl. a több rétegben felerősített „Csendlap”, hanglágy kőzetgyapot és a gipszkarton fedőburkolat együtt biztosítják. Ez a szigetelő rendszer több rétegű és 19 mm vastag, rétegenként 8-12 dB, több rétegben pedig akár 50-60 dB-es csillapításra képes. Hangszigetelésként a nagy tömegű kőzetgyapot anyagok is alkalmasak közbenső rétegként alkalmazva, ezen kívül a sűrű üveggyapot és cellulóz anyagok is jó hangcsillapító hatásúak, ha előtétfalas szerkezetbe kerülnek beépítésre.

Jó eredményeket lehet elérni a Halltex vagy az Isotex hangszigetelő lapok közvetlenül a falra erősítésével is. Ezek 12 mm vastag, egymásba illeszthető és tapétázott felületű hangátló panelek. A szomszédok felől érkező zajokat 200-2000 Hz-es tartományban csillapítják kb. 20-30 dB-s mértékben. A panelek csillapító hatását növelni lehet, ha a panelek alá még egy réteg natúr gyári szigetelő alátétpanel is kerül. A helyiség visszhangosságát is jelentősen csökkentik a bordázottan tapétázott burkoló panelek.

Ha viszont az előbb említett hangtartományon kívüli hangcsillapítás a cél, akkor más, szélesebb hangfrekvenciás tartományt is csillapító anyagokat kell a tapétázott hangtompító panelek mögé a falra erősíteni. Ilyen esetekben a gyártók szakértőinek a javaslatait is figyelembe kell venni, hiszen ők járatosabbak a hanggátlás területén és a saját termékük tulajdonságainak birtokában ajánlanak az igényeknek megfelelő rétegrendet.