Kőporos vakolatok

2014-02-11 12:02:08 | Módosítva: 2014-02-11 12:13:05

Az épületek alapvakolatát különféle összetételű és készre kevert tartós fedővakolatokkal lehet esztétikailag is egyedivé tenni. Ám még mindig gyakori a régi, bevált kőporos fedővakolatok alkalmazása. Ezt részben e fedővakolat kedvező ára, másrészt tartóssága és egyszerű, viszonylagosan gyors felhordása indokolja. Továbbá az ilyen vakolatok hibáinak javításánál is ennek a régi technológiának az alkalmazásával oldható meg a régi felületek egységességének a visszaállítása. 


De milyen alkotókból is áll a kőporos vakolat és miként lehet az alapvakolatra felhordani? Nos, az ilyen vakolatok alapanyagát mész, mészhidrát vagy mészpép, cement, különféle szemcsenagyságú kőpor, és a bevonat színezésénél a hozzákevert porfesték alkotja. A felhordás módjától függően változik az alkotóanyagok mennyiségi összetétele.

Olcsók és tartósak

A szakirodalom szerint ezek többnyire két fázisban készülnek, amelynél a felhordott anyag felületét utólag különféle szerszámokkal „megdolgozzák” azaz strukturálják. Ilyenek a fésült, gereblyézett és dörzsölt felületű fedővakolatok, továbbá az egy rétegben kialakított fröcskölt, és szórt eljárással készültek. Az előzőknél a seprűvel, vagy simítóval felhordott és kellő arányban összekevert fedőanyag felületét még a száradás előtt a strukturáláshoz megfelelő fogazott szerszámokkal vagy fasimítóval átsimítják. A felületi simítás irányának megválasztásával a közben elmozduló kőzúzalék szemcséi jellegzetes textúrát adnak a vakolat felületének.

Ettől eltérő az ún. fröcskölt eljárás, amelynél a fedővakolat anyagát képező keveréket egy vesszőseprő segítségével, azt egy farúdhoz verdesve, alakul ki – az adalékanyagtól függő – a felületi strukturáltság. Hasonlóan készíthető el a szórt kőporos vakolat is, csak ennél egy speciálisan e célra készült szerkezettel, a kőporszóró – azaz racsetta – lamellás betéte szórja ki a szerszámba töltött, megfelelően bekevert vakolóanyagot. A szórásos technológia előnye, hogy viszonylag nagy felületek is gyorsan elkészíthetők, feltéve, hogy a kiszórandó anyag megfelelő mennyiségben elő van már keverve. Nagy felületeknél alapvetően fontos a színezőanyag mennyisége, mert még a legpontosabb méréssel utólag kikevert anyag színárnyalata is eltérő lehet, ami a falfelület foltosodását eredményezi.


A fröcskölt és szórt felvitelhez szükséges anyagok összetétele közel azonos. A fröcskölésre alkalmas, 1 m3-nyi vakolóanyag keverékhez 0,4 m3 mészpép, 2,5-5 mm szemcsenagyságú kőpor, esetleg a simább texturáltságú felületekhez folyami homok, 2 kg porfesték, víz és 100 kg 500-as fehér cement szükséges.

A dörzsölt felületű fedővakolathoz szükséges anyagok összetételében csupán kevesebb, 0,33 m3 mészpép szükséges, továbbá a bekevert kőpor szemcsemérete legfeljebb 5 mm lehet. A kőport átszitálva a megfelelő szemcsenagyságúra kell szelektálni, mivel a zsákos kőpor nem osztályozott szemcsenagyságú. A bekevert fedővakolat felhordása történhet szórással is, ám csak a vastagabb rétegben felszórt felület átsimításával jön létre a dörzsölt, karcos textúra. Közben arra is ügyelni kell, hogy a felszórt réteg viszonylag egyenletes legyen, és sehol ne csússzon meg. A vékony rétegben felszórt felület mindig rücskös marad, amelynek érdessége a bekevert kőpor szemcsenagyságától függ. Ezeknek a keverési arányoknak betartásával a kisebb javításokhoz szükséges fedővakoló anyag mennyisége is kiszámolható.

E külső felületképző habarcsoknak a kötőanyaga a mészpép, illetve mészhidrát és az 500-as minőségű cement. A mészpép legalább 6 héttel a felhasználás előtt leoltott és vermelt legyen. A mészpépet, vizet és a kőport a felhasználás előtt 24 órával kell összekeverni, a pihentetett anyaghoz viszont a fehércementet csak közvetlenül a felhordás előtt szabad elkeverve hozzá adagolni.

A kőporos vakolatoknál az alapvakolatot előzőleg mészpéppel kell lekenni, majd másnap szórható fel rá a megfelelően bekevert vékony fedővakolat. A fröcskölt eljáráshoz beáztatott vesszőseprű és egy farúd szükséges. A vakolatba mártott seprőt a farúdhoz verve finom, illetve a kőpor szemcsenagyságától függő felületi strukturáltságú bevonat képezhető. A bevonat egyenletes vastagságának kialakítása azonban kellő gyakorlatot igényel.

A kőporszóróval sokkal gyorsabban lehet még nagy felületeket is beszórni, viszonylag egyenletes vastagságban. A munkát azonban minden esetben az adott felületen megszakítás nélkül kell elvégezni. Javításnál a határvonalakat visszafogottabb átszórással lehet összedolgozni, ám a színeltérések miatt a javított rész többnyire észrevehető lesz. Azonos színt ugyanis szinte lehetetlen újból kikeverni, mindig lesznek árnyalati eltérések az újonnan kőporozott, és a régebbi fedővakolat között.

A kőporszóróba nem célszerű sok anyagot tölteni, és a lamellás forgó betétet sem ajánlatos túl gyorsan forgatni. Ezzel ugyanis túl sok anyag kerül kiszórásra, és ez a réteg a testessége miatt megcsúszhat. Az ilyen hibás részekről azonnal vissza kell szedni a kiszórt anyagot, és új, vékonyan kiszórt réteggel kell a hiányt pótolni. Az esetleg kiálló nagyobb szemcsék a szórás után kis kőműves kanállal a beszórt felületről – lazán végig kaparva – eltávolíthatók. Ez különösen akkor ajánlatos, ha nem átszitált, osztályozott szemcséjű kőport kevertek a vakolat anyagába.

A kőporos fedővakolatok a mészpépnek köszönhetően jó páraáteresztők, tartósak, ám a javításuk mindig meg fog látszani a színárnyalatnyi eltérések miatt. A különféle nemes vékony vakolatokkal szemben elsősorban az olcsóságuk a vonzerejük, mert bár a tartósságuk szakszerű felhordás esetén nem marad el a korszerűbb vékonyvakolatoktól, ám színeik visszafogottabbak, így erőteljes színezésű vakolatok kialakítására nem alkalmasak.

Vakolat-felújítás mosással

A strukturált felületű külső vakolatok – amelyek egyébként javításra még nem szorulnak – felújításának kézenfekvő és egyszerű módja a szennyeződések mosással történő eltávolítása. Az ilyen tagolt, rücskös felületekre ugyanis a szálló por és egyéb szennyeződések viszonylag rövid idő alatt olyan mennyiségben rakódnak le, hogy az már az épület esztétikai megjelenését rontja. Némely esetben a gombásodás és a rovarszennyeződések is fokozhatják a vakolt felületek elszennyeződését.


Ezen viszonylag könnyű segíteni egy általános magasnyomású mosással. Ám hogy a mosó tisztítás kellően hatékony is legyen, ajánlatos a mosóvízbe speciálisan e célra kifejlesztett tisztító adalékok valamelyikét keverni. Ilyen homlokzattisztító adalékot több gyártó – pl. a Mapei, Sika vagy a Webber – termékkínálatából lehet választani. A homlokzattisztító szerrel bekevert mosófolyadékot a nagynyomású mosóval úgy kell kipermetezni, hogy a vakolatok felületi állaga közben ne sérüljön. A tisztító eljárást mindig egy vegyszer-semlegesítő, tiszta vizes lemosásnak kell követnie.


 


Az osztályozatlan zsákos kőpor szemcsenagyságát átszitálva lehet „osztályozni”


A kőporszó lamellái használat közben kitöredezhetnek, ám az alkatrész cserélhető


A kőporozás előtt az alapvakolatot mészpéppel bekenve kell alapozni


A fedővakolat anyagát képező mészpépet és kőport a felhasználás előtti napon víz hozzáadásával kell össze keverni, ez fúrógépbe fogott keverőszárral gyorsan elvégezhető. A cementet közvetlenül a felhasználás előtt kell a vakolatba keverni


A kőporszóróba csak kevés vakoló­anyagot célszerű betölteni


Az anyag kiszórását lassan forgatva, egyenletes és folyamatos mozgatással kell elvégezni


A felszórt fedővakolat felületéről az anyag meghúzását követően kis kőműves kanállal még lehúzhatók a kiálló nagy kőszemcsék

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Homlokzatfestés

A minőségi színezővakolatok évtizedekig is őrzik színüket és előnyös tulajdonságaikat, egy idő után viszont elkerülhetetlenné válik a vakolat felújítása, újrafestése. A homlokzatfestés anyagában...


Utólagos falszigetelések

Régi épületeknél gyakran okoz problémát a falak nedvesedése. Oka, hogy az épületszerkezetek azon részei, amelyek érintkeznek a talajjal, nedvességet vesznek fel, és a kapilláris elv miatt a...