3D élmény szemüveg nélkül

A térbeli tájékozódáshoz, a mélység érzékeléséhez a két szemünk által biztosított információt agyunk állítja össze háromdimenziós képpé. Kétdimenziós megjelenítők esetében szükséges valamilyen olyan megoldás, ami különválasztja a jobb, illetve bal szemünkbe „szánt” képinformációt. Ezzel tulajdonképpen becsapjuk az agyunkat, ami két darab kétdimenziós képből egy térhatással rendelkezőt alkot meg.

Régóta alkalmazott megoldás az anaglif technika, ahol az egyik képet vörös, a másikat pedig kékeszöld szűrővel látják el, az egészet pedig egy szintén vörös-kékeszöld szemüvegen keresztül nézve mindegyik szem csak azt a félképet látja, amit a valóságban is érzékelne.

Ennél kifinomultabb a polarizációs technika, amihez szintén szemüveg kell. Itt a képernyőn hol a bal, hol a jobb szem számára szánt kép jelenik meg, másodpercenként 50-100-szor váltakozva, a szemüvegnek pedig hol a bal, hol pedig a jobb „lencséje” sötétedik el, a TV-vel szinkronban.

Autosztereoszkóp 3D

Autosztereoszkópiáról olyan megjelenítők esetén beszélhetünk, ahol nem szükséges segédeszköz a térélményhez. A jobb-bal információk kitakarása itt is működik, de vagy a kijelzőbe integrált, vagy a kijelző elé szerelt kiegészítővel. Két alapvető típusról beszélhetünk a kitakarás tekintetében, az egyik a látószög korlátozásos (parallax barrier) a másik pedig a lentikuláris névre hallgat.

Látószög korlátozás

A látószög korlátozásos (parallax barrier) technikánál a korlátozó szűrőt a fényforrás és az LCD panel közé, vagy az LCD panel elé is beépíthetik a gyártók. Az extra szűrő bizonyos irányokból korlátozza a fény útját, így egy adott pixelsort csak egy adott szem lát. A technika előnye, hogy a szűrő kikapcsolható, amivel egy teljes értékű 2D megjelenítőt kaphatunk.

Lentikuláris szűrő

A lentikuláris szűrő az LCD-panel előtt helyezkedik el, és parányi, pixel vagy alpixel méretű lencsékből áll. Minden lencse feladata az, hogy az adott képpont fényét úgy irányítsa, hogy az csak bizonyos hely(ek)ről legyen látható. A lentikuláris megoldás segítségével a fény útja pontosabban szabályozható, de további előnyt jelent az is, hogy a technológia segítségével elérhető maximális fényerő nagyobb. Ugyanakkor, mivel az optikai szűrő fix, ezért az ilyen típusú kijelzők 2D-ben és 3D-ben is csak a panel fizikai felbontásánál alacsonyabb részletességet tudnak produkálni.

Single view vagy multiview

A szemüveg nélküli megjelenítők egyik problémája, hogy csak bizonyos szögből nyújtanak élvezhető képet. A gyártók a szűrő kialakításával tudják szabályozni, hogy egy adott tévé hány képet (view-t) tud egyszerre megjeleníteni. A csak egy optimális nézőponttal rendelkező (single view) megjelenítők kettőt, a több optimális nézési ponttal bíró készülékek (multiview) pedig legalább hármat. A single view megjelenítő előtt ülő néző gyakorlatilag nem mozoghat, addig a multiview megjelenítő előtt relatív szabadon lehet mozogni.