A tűzoltó készülék kiválasztásánál mindig figyelembe kell venni a védendő anyagokat és a helyi sajátosságokat. A tűzvédelmi szabályzat konkrét iránymutatást ad az adott felhasználási területre alkalmazandó tűzoltó készülékre, valamint annak szabványban előírt elhelyezési módjára.
A legfontosabb kérdések
Tűzoltó készülékekkel kapcsolatban a leggyakrabban a következő kérdések merülnek fel. Milyen készüléket vegyek? Melyik oltóanyag mire jó? Milyen információkkal szolgál a palackon lévő címke? Mekkora kiterjedésű tűz oltására alkalmas az eszköz?
Az első két kérdés szervesen összefügg, ezekre egyértelmű választ ad a tűzvédelmi szabályzat. E szerint a tűzoltó készülékek négy fő csoportba sorolhatók működési elvük, azaz gyakorlatilag a tűz oltására szolgáló anyaguk szerint: porral-, habbal, vízzel- és gázzal oltó típusokra. A legelterjedtebb, általánosan használt poroltó készülékeket elsősorban irodákban, hotelekben-szállodákban, gyárakban, különféle rendezvényeken, kiállításokon és magánlakásokban alkalmazzák. A habbal oltó készülékek használata esetén általában kisebb közvetett kárt okoznak, mivel az oltás után hátra maradt oltóanyag könnyebben eltávolítható a berendezési tárgyakból. Gázzal oltó készülékek semmilyen oltóanyag maradványt nem hagynak maguk után, így alkalmazásuk elsősorban elektromos berendezéseknél, irodai berendezéseknél, finommechanikai berendezéseknél stb. ajánlott. A vízzel oltó készülékek kevésbé elterjedtek hazánkban, a legrégebbi oltóanyagot inkább tűzvíz forrásoknál alkalmazzák.
A tűzoltó készülékeknek számos követelménynek kell megfelelniük, mely előírások szabványokban találhatók meg. A címkén található betűk egyike a berendezéssel oltható tűz osztályát jelöli. Például ha a palackon megtalálható az "A" és "B" betű, az arról tájékoztat minket, hogy a készülékkel szilárd éghető anyagok és tűzveszélyes folyadékok tüzét egyaránt olthatjuk. Ne tévesszük össze a "tűzosztály" kifejezést a "tűzveszélyességi osztály"-lyal! Ez utóbbi az építményeket sorolja osztályokba, és szintén az abc nagy betűivel jelölik, de semmi köze a tűzoltó készülékek tűzosztályához.
A másik kifejezés a "vizsgálati tűz" fogalma. Ez azt jelenti, hogy a szabványban előírt mennyiségű és minőségű éghető anyagot égetnek, amelynek oltásával az adott készülék teljesítménye meghatározható. Ez a teljesítménymutató is szerepel a palackon, közvetlenül a tűzosztály betűjele után. Hogy egy, jól használható töltettömegű készülékkel rendelkezzünk, érdemes egy minimum 6 kg-os oltót beszereznünk. Ez már akkora mennyiség, amellyel egy a lakásban kezdődő tűz esetén nagy valószínűséggel hatásosan tudunk beavatkozni. A kisebb térfogatú készülékek rövidebb idő alatt lövik ki a jóval kevesebb oltóanyagukat, tehát hatékonyságuk is annyival kevesebb. Egy kezdődő tűz megfékezésére azonban ez is alkalmas lehet.