Az előkészületekben nincs különbség, a padlóra vastagabb takaró fóliát kell felteríteni, hogy az ne piszkolódjon össze, és a vizet ne engedje át. A helyiség közepére helyezett bútorokat is fóliával letakarva kell védeni a műveletek közben. A szükséges szerszámok sem sokban különböznek. Elég egy kb. 10 cm széles, és egy keskenyebb acél spatulya, a nedvesítéshez szivacshenger vagy széles nyeles kefe, vödör és egy kellő magasságú, lehetőleg széles fellépő fokú létra, amelyen kevésbé fárasztó hosszabb ideig állni munka közben. A ruházat pedig a festék lekaparásához lehetőleg zárt legyen, mert a falról letolt nedves festékréteg ellen így célszerű védekezni.
Falfestékek eltávolítása
Erre akkor van szükség, ha már az előzőleg felvitt rétegek túl vastagok, és az új festék felhengerelése közben az alapjuk sok helyen felhólyagosodik, táskásodik, így rátapad a hengerre. Ez általában 4-5 festés után várható, de a falra felhordott festékek vastagságától függően előbb is szükséges lehet. A gyakori javítgatások helyett ezért ajánlatos a régi rétegeket a simított vakolatig lekaparni. Ez természetesen fárasztó és nagyon sok piszokkal járó munka, de szükséges.
Ilyen esetekben célszerű a falat fedő festékréteget bő meleg vízzel alaposan fellazítani. A nedvesítést mindig a felső felületeken kell elkezdeni, mégpedig a melegvízbe mártott, és alig kinyomott szivacshengerrel többször áthengerelve, vagy korongecsettel, esetleg födémkefével alaposan benedvesítve lehet a festékes réteget fellazítani. A helyiség ablakait ajánlatos zárva tartani, hogy a falak nedvessége ne száradjon ki túl gyorsan.
Ha már a festékréteg kellően átázott, kis idejű szikkadás után kb. kb. 20 fokos szögben tartott spatulyával, közepes erővel a falra nyomva – mint egy hóekével – lehántható a vastagabb festékréteg nagyja. A makacsabb foltokat újabb nedvesítést követően célszerű eltávolítani. A spatulyát mindig kis erővel nyomva, a fal síkját követve, és lehetőleg folyamatosan tolva kell egy sávon a fellazult falfesték-rétegét eltávolítani. A spatulya sarkaira azonban ügyelni kell, mert mozgatása közben könnyen belemélyedhetnek a vakolatba is. A szerszám élét pedig csiszolópapíron a művelet előtt ajánlatos egyenesre húzni, hogy egyenletesen távolítsa el a laza festékréteget.
Miután a régi festékrétegeket sikerült teljesen eltávolítani, következhet a felület glettel történő besimítása. E művelethez lágyra kevert gipszes glett anyag, és egy nagyobb, 250x140 mm-es nyeles glettsimító szükséges. A kissé porló falfelületeket a besimítás előtt célszerű mélyalapozóval megszilárdítani. A glettanyag lehet előkevert, ún. használatra kész massza, vagy poralapú anyag, amit a használati útmutató alapján kell csomómentesen elkeverni. Ez utóbbinak tejföl sűrűségűnek kell lennie. A képlékeny glettréteg ugyan hosszabb ideig szárad ki, viszont jobban tapad az alapfelülethez.
A simítóra spatulyával csak kevés glett masszát szabad felkenni, és a szerszámot kb. 40 fokos szögben a felületre nyomva kell elhúzva mozgatni. A sarkok mellett kinyomódott gelttet ellentétesen mozgatott szerszámmal célszerű eldolgozni, mert így később kevesebb anyagot kell majd a felületről lecsiszolni. Ezt a műveletet nem lehet elhagyni, mert csak így lesz kellően sima a felület. A csiszolást csak teljesen kiszáradt glettrétegen szabad elvégezni.
A csiszoláshoz vagy kézi csiszolótömb, vagy ennek nyeles változata szükséges. Ezekre szorítókkal rögzíthető a 180-100-as szemcsenagyságú csiszolóvászon, vagy a műanyag csiszolóháló. Ez utóbbiak kevésbé kopnak, és eltömődött szemcséi közül könnyen kiverhető a glettpor. A felületcsiszolást enyhén a felületre nyomva ajánlatos elvégezni, hogy csak a kiálló egyenetlenségeket koptassuk le. A felületeket ezt követően portalanítani kell, és a padlófólián összegyűlt port nagyon alaposan össze is kell takarítani. Ez a festék felhordása miatt szükséges, különösen az alsó sávban.
A besimított falfelületek a glettelés után érthetően foltosak lesznek, amit azonban a falfesték – a fedőképességétől függően egy, két vagy három rétegben felhengerelve – homogén felületté változtat.