Elektromos páramentesítők

Se sok, se kevés...

A levegő páratartalma a lakásban ideális esetben 40-60 százalékos kell legyen. Télen a fűtési szezonban sokszor ez alá csökken a szint a fűtés légszárító hatása miatt. Tavasszal és ősszel, azaz csapadékos időjárás és viszonylag alacsony külső hőmérséklet mellett azonban pont emelkedik a relatív páratartalma a lakásnak.
A túl száraz levegő kedves az asztma típusú betegségek és az allergiák kialakulásának, mert a száraz levegő nem tesz jót a szervezet védekezésében fontos szerepet játszó orr nyálkahártyának, ami emiatt nehezebben védi ki a kórokozók és allergén anyagok egy részét. Ellenben a túl magas páratartalom sem tesz jót egészségünknek; ez terheli a szívet, nehezebbé válik a légzés, főleg egy beteg légzőszervi-, vagy szívbeteg ember esetében.
A relatív páratartalom, mint ahogy megnevezésében is szerepel viszonylagos, azaz nem csak a légnemű állapotban levő vízpára mennyiségétől, hanem a hőmérséklettől is függ. A magasabb hőmérsékletű levegő több vízpárát képes magában tartani, mint az alacsonyabb. Az adott hőmérsékleten - amint eléri a telítettségét a levegő - a vízpára cseppek formájában kicsapódik belőle; először a hidegebb felületeken.
Ezért látjuk azt, hogy a fürdőszobában először a tükör és a csempefelületek nedvesednek be, hiszen ha párával telítődik a levegő, ezek a leghidegebb felületek, ezeken jelentkezik először a kicsapódás. Nagyon magas páratartalom esetén a nedvesedés előbb utóbb meglátszik a meszelt falakon, bútorokon is. Ezután megjelenik a penész a falon, ha pedig ez elhatalmasodik, akkor dohos, áporodott szag lengi be a szobákat.

A túlzott pára megszüntetése

A ház nedvesedése több okra vezethető vissza, melyeket a siker érdekében egymással összhangba kell hozni. Ezek a szigetelés, fűtés, szellőztetés és a falak hőmérséklete.
A fűtés szerepét az előbb már említettük, minél magasabb a hőmérséklet a lakásban, annál alacsonyabb ott a relatív páratartalom. A falak hőmérséklete a szigeteléstől függ. A műanyag alapú homlokzati hőszigetelő rendszerekkel a falhőmérséklet emelhető, a ház hőkisugárzása csökkenthető, ami jó, ám a az épület szellőzése tovább csökken. A nem kívánt páralecsapódás harmadik lényeges oka, a megfelelő szellőzés hiánya. A jól szigetelő ablakok, a műanyag homlokzati rendszerek, mind megakadályozzák, hogy a benti párásabb levegő, házon kívülre kerüljön. Régen, amíg elterjedtek voltak a kemencék, cserépkályhák, addig azok kéményhuzata is sok párával telt levegőt húzott ki a szobából.
A fűtési energiát benn akarjuk tartani a lakásban, de a rossz szellőzés miatt a pára is bennmarad. Szellőztetni ablaknyitással ritkán, hosszabb ideig éri meg. A most épülő házaknál érdemes olyan épületgépészeti elemeket, szellőztető berendezéseket beépíteni, amelyek az emberi tényezőtől függetlenül is működnek. Ilyen, az ablakba utólag beszerelhető típus is kapható, valamint szellőzőkürtők, páraszabályozós légelvezetők mind-mind nagy segítségünkre lehetnek a magas pára elleni küzdelemben.

A párátlanító működési elve

Az ektromos páramentesítő készülékek ott tesznek jó szolgálatot, ahol a só-tablettával működő egyszerűbb társaik már nem győzik a pára gyűjtését. A párátlanító gépek működési elve a hűtve szárítás. Így a pára felesleges mennyisége kicsapódik, és vagy a gép gyűjtőtartályában gyűlik össze, vagy egy csövön át kivezethető a szabadba is. Előbbi esetben, ha a gyűjtőtartály megtelik, akkor a gép automatikusan kikapcsol.
A működés lényege, hogy a gép beszívja a levegőt, lehűti, így kicsapódik belőle a víz a gép belsejében. A lehűtött levegőt a készülék visszamelegíti, majd visszaengedi a szobába. A háztartásokba tervezett páramentesítő készülékek napi 16-20 liter vizet képesek összegyűjteni a levegőből, míg ipari méretekre, például uszodákba tervezett változataik akár napi 60 liter vizet is kivonhatnak a helyiség levegőjéből. E gépek legjobb hatásfokukat 80 százalékos relatív páratartalom mellett és 30 °C-os hőmérséklet körül adják. A készülék működtetésekor érdemes a lakás minden belső ajtaját nyitva tartani, hogy a gép a teljes légtömeget átmozgathassa, és páramentesíthesse. Természetesen ez nem érvényes arra az esetre, hogy csak célzottan egy szobát, mondjuk a frissen tapétázottat, vagy festettet szeretnénk páramentesíteni.

A páramentesítők alkalmazása

E készülékek fő alkalmazási területe az épületszárítás, a penészesedés-, valamint a falak vizesedésének és a pára lecsapódásának megakadályozása. Építkezés esetén is jó szolgálatot tesz, ha mondjuk a vakolatnak hamar meg kell száradnia, mert már jönne a festő. A páramentesítő gép ekkor is jó hatásfokkal oldja meg, hogy a felújítással együtt járó nedvesség gyorsan és egyenletesen száradjon meg.
Elektromos páramentesítő készülékeket már 60-70 ezer forinttól vásárolhatunk, bérelni, pedig a bérlet időtartamától függően kb. napi 1000 forinttól lehet.
A készülékek kiválasztásakor pár apróságra érdemes odafigyelnünk annak érdekében, hogy a céljainknak legmegfelelőbb típust sikerüljön megtalálnunk. Ha folyamatos üzemelést szeretnénk, célszerű olyan típust választanunk, amely kivezető csővel rendelkezik, így az összegyűjtött vizet azonnal házon kívülre juttatja a gép. A készülékek méretei nem túl nagyok, általában 20-25 kg, és kb. 70 centiméter magasak. Hasznos, ha a készülék kerekeken gurul, így könnyebben vihetjük át egyik helyiségből a másikba.

Ha lakótérben használjuk, érdemes tájékozódnunk, hogy az adott típus milyen zajszinten működik. Lényeges a légszállítása is, ami m3/óra mértékegységben van megadva. Egy 200-240 m3/óra légszállítású szerkezet már elegendő egy családi házban. Ez az érték minél nagyobb, annál gyorsabban szűri át a ház levegőjét a készülék.
Pincében használva érdemes olyan típust választani, ami szagtalanító szűrővel és mosható légszűrővel is rendelkezik. Ha alacsony hőmérsékleten használjuk a készüléket, akkor a jobb hatásfok érdekében hőlégbefúvóval érdemes melegíteni a helyiség levegőjén, mert úgy jóval gyorsabb lesz a kívánt légszárítás.