Pázsitöntözési egyszeregy

Hazánk területén átlagosan éves szinten 500 mm csapadék esik. Az egyes országrészekben ettől az átlagtól tapasztalhatók eltérések, ám a csapadék kedvezőtlen eloszlása minden vidékünkön jellemző. A csapadék jelentős része a téli hónapokban esik, a nyári forróságban ezért jól jön az öntözés.
Öntözés nélkül - a természetes csapadék mennyiségét és eloszlását figyelembe véve - csak rét, legelő és külterjes gyep tartható fenn. Ahhoz, hogy a fű egész nyáron zöldelljen, további 400-500 mm öntözésre van szükség.
Az egy alkalommal kijuttatott mennyiség esetén az 500 l/m2 a maximális határérték, ennél nagyobb mennyiségben már nem használ, inkább árt az öntözés. Ilyen kedvezőtlen esetben azon túl, hogy pazaroljuk a vizet tömörítjük, levegőtlenné tesszük a talajt, a tápanyagok kimosódását, a gyökérzóna alá süllyedését idézzük elő, valamint a kaszálások számát is szaporítjuk.
A pázsit öntözésére legalkalmasabb időszak a késő esti órák. Ekkor már lehűl a levegő, az éjszaka folyamán pedig a csökkent párolgás eredményeképp jobban hasznosul a víz. A kora reggeli időszak is alkalmas az öntözésre, ilyenkor szélcsendesebb az időjárás, de a fűféléknek kevesebb idejük marad hasznosítani a kapott öntözővizet. Bár vizsgálatok támasztják alá, hogy a napközben, nagy hőségben történő öntözés sincs káros hatással a gyepekre, ám ekkor jóval nagyobb a párolgási veszteség.
Öntözéskor a cél a gyepalkotók gyökérzónájának átnedvesítése, ez a talaj felső 15-20 centiméteres rétegét jelenti. Ez alkalmanként 15-20 mm-nyi öntözővizet jelent. A nyári hőségben a gyep több vizet igényel, ilyenkor a vízpótló mellett frissítő öntözéseket is érdemes beiktatni, ezek mennyisége mindössze 4-6 mm. Ennek lényege, hogy a nagy hőségben a gyepalkotók több vizet párologtatnak, mint amennyit képesek gyökereikkel felvenni. A frissítő öntözés lehűti a környezet hőmérsékletét, ezzel csökkentve a növények párologtatását.