Hónapról, hónapra a kertben- Július, augusztus

Az idei év tavasszal és nyáron sem kényeztette el kertjeinket megfelelő mennyiségű csapadékkal, ám ennek eloszlása éghajlatunkon egyébként is egyenetlen, és a két legszárazabb hónap a júliusi és az augusztusi. Öntözésről már számos alkalommal írtunk lapunkban, így most néhány olyan praktikát mutatunk be, amivel csökkenthető a talaj vízkészletének a kipárolgása. Ezzel a növények jobban tudják hasznosítani a harmatot, az esetleges nyári záporok adta kis mennyiségű csapadékot vagy az öntözővizet.
Vízhiány esetén a növények először lankadnak, és ha ez visszafordíthatatlanná válik, akkor kiszáradnak. Szárazság esetén a zöldségek, gyümölcsök általában korábban elkezdenek beérni, mint ideális esetben kellene, ezért kisebb mennyiségű, tömegű és rosszabb minőségű termés várható.

Amennyiben takarékoskodunk a vízzel, és azt a keveset, ami a talajba jut, megpróbáljuk minél jobban megőrizni, azzal növényeink esélyeit növeljük. Fő szempont, hogy a talajnedvesség kipárolgását minél többféle módon akadályozzuk. Az esti és hajnali öntözési időpontok is leginkább ezt célozzák meg.
A talaj többnyire fekete, vagy sötét színű, és tudvalevő, hogy az hamarabb felmelegszik, mint a világos színek, hiszen nem veri vissza a Nap hősugarait. Ha a talaj melegszik, a benne levő víz is gyorsabban párolog. A növények körüli talajtakarás, világos anyaggal (szalma, szárított fűkaszálék, dísznövényágyásban murva, kéreg), csökkenti a talaj környékén a hőmérsékletet, és így a talajnedvesség kipárolgását is. Másik lehetőség, ha ritkán, de nagy mennyiségű öntözővizet juttatunk ki a talajra, és miután annyira megszáradt, hogy művelhetővé vált megkapáljuk, vagy száraz földet, homokot szórunk rá. Előbbi és utóbbi módszer is megszünteti a talaj felső rétegében kialakult hajszálcsöveket. Amint a víz lefelé szivárog, oda a talajrészecskék között kialakult csőrendszer-szerű úton jut le, amin a felszín melegedése miatt később a pára vissza is szökhet a levegőbe. Ha azonban a talajnak ezt a szerkezetét megváltoztatjuk, akkor e kipárolgás jelentősen csökken.

A növények vízháztartását javíthatjuk, ha hűtjük a környezetüket, hiszen a kipárolgásuk ezzel is csökkenthető a forró napokon. Egy kerti tó jelenléte is jó hatással van erre, hiszen párateltebbé teszi a levegőt, ami szintén valamelyest akadályozza a növényi szövetek vízvesztését. A beton, és más könnyen felforrósodó felületek locsolásával is hűtjük a környezetet, de árnyékoló háló kifeszítésével is hasonló hatást érünk el. Ez az alatta levő növényeket a napégéstől is óvja.
A nap okozta perzselődések nem ritkák ilyenkor, és ha a legnagyobb melegben öntözzük növényeinket, akkor ezt a kedvezőtlen hatást csak tovább erősítjük. A levélre hulló és ott maradó vízcseppek nagyítólencseként gyűjtik a Nap sugarait, ezzel fokozva a perzselő hatást.