A több évtizede jól funkcionáló, hazai gyártmányú légelszívók alsó, leemelhető része rejti a zsírfogó paplant, ami könnyen kiemelhető, és többszöri mosogatószeres, melegvízben való átgyúrásuk, majd intenzív átöblítésük, kiszárításuk után visszaszerelhetők az ugyancsak teljesen megtisztított, áttört felületű fenéklemezre. A zománcozott lemezfelület nem túl dekoratív, de jól tisztítható.
Gondot az aktívszenes szűrő granulátumának a cseréje okoz. Az eredeti granulátumot a felső armatúrába erősíthető, kettősfalu műanyag kosár és az abba elhelyezett zsákháló fogta össze. A kb. 0,5 kg-nyi szén granulátum 4-6 hónap alatt telítődik, és csak a granulátumot kell kicserélni. Beszerzése viszont ma már egyre nehezebb, szénkeféket és aktívszenes szűrőket árusító szaküzletben célszerű keresni. Általában 1 kg-os csomagban szerezhető be, ami az ilyen légelszívóknál két töltetcserére elegendő.
A granulátumot célszerű átszitálni, hogy a por ne juthasson ki a háló szemcséi közül. A háló feltöltése és a nyílás összeöltése, majd a tartókosárba helyezett friss töltet lezárása után a szűrőegység a légszívó motor elé rögzíthető. A tiszta zsírfogós alsó takarórács visszahelyezését követően pedig az elszívó már újra üzemkész. Ha az aktívszenes szűrőbe nem szerezhető már be a granulátum, a páraelszívó teljesítményét ez nem befolyásolja, és a beszívott levegő zsírgőzét a zsírfogó paplan továbbra is hatékonyan csökkenti.





%20300%20index.jpg)
A régi típusú légelszívók közel sem olyan "puccosak", mint mai utódaik, ám a jól karbantartottak még ma is jól szuperálnak. Légszállításuk is megfelelő, és alig hangosabbak a mostaniaknál. Viszont ezeket gyakrabban ajánlatos tisztítani, mert műanyag paplanos zsírfogóik bizony 2 havonta telítődnek. Hátrányuk, hogy az aktív szenes szűrőtöltetük cseréje már elég nehezen és körülményesen oldható meg.
Cikk elejére
