Kalapácsok

Egyszerű felépítés

A kalapácsok nagy általánosságban két alkatrészből állnak, a fejből és a nyélből. A kalapácsfej mindig kovácsolt szerszámacélból készül, aminek az ütőfelületeit edzéssel keményítik meg, hogy e felületek ellenállóbbak legyenek a legtöbb fémnél. A leggyakrabban használt lakatos kalapácsok feje aszimmetrikus kialakítású. Enyhén domború, négyzet alapú talpa erős és célzott ütésekre alkalmas, elvékonyodó, ék alakú vége - a foka - pedig vékony szegek beütéséhez használható.

Az ütések erejét a kalapácsfej súlya és a nyél hossza határozza meg, és ezt mindig a végzendő feladathoz igazodva kell megválasztani. A nagy, koncentrált erőkifejtést igénylő munkákhoz 0,5-1,5 kg, vagy még ennél is nagyobb súlyú kalapácsot kell használni, a finomabb feladatokhoz pedig kisebb, 0,1-0,3 kg-os kalapácsok a megfelelők.
Méretük, azaz a súlyuk szerinti választékuk igen bőséges, a 0,1 kg-ostól a 2 kg súlyhatárig 10-20 dkg-onként, ezen felül pedig fél- illetve egész kg-onként növekedik a súlyválasztékuk, és természetesen ezzel együtt a kalapácsok fej mérete és a nyélhosszuk is fokozatosan növekszik. Ezt különféle szabványok, pl. a ma már általánosan elfogadott DIN 1014, 1041 előírásai határozzák meg. Amelyiken pedig a TÜV/GS minőségjelzés is fellelhető, annak a szerszámnak garantáltan kiváló a minősége.

Fejformák

A kalapácsfejek kialakítása szakmánként változó, ám a céljuk mindenkor a célzott és koncentrált erőhatás a szerszámra vagy anyagra. Ez pedig köztudottan mindenkor azonos erejű ellenhatást is indikál. Ez okozza a kalapácsok "visszarúgását", ami a kéz és a könyök izületeket veszi igénybe. E kellemetlen hatás csillapítása a nyél feladata, ám az ún. sörétes kalapácsoknál ezt a kalapács feje végzi el. A fej hengeres üregében ugyanis sok apró acélgolyó van, amelyek ezt a teret nem töltik ki teljesen, és szabad mozgásuknak köszönhetően minden ütéskor -mintegy késleltetett belső kalapácsként - tehetetlenségi erejükkel jórészt semlegesítik az ütéskor keletkező visszarúgó erőt. Szinte a felületre szorítják a kalapács talpát, ezzel is növelve az ilyen kalapácsfej hatékonyságát. A nyelük pedig a lágy gumiborításnak köszönhetően tovább csökkenti az ütés keltette maradék rezonanciát. Az ilyen spéci kalapácsokat elsősorban a szakiparosok használják.
A mindennapi általános feladatokhoz a szokványosan kialakított kalapácsok is megfelelnek, ha a méretük is elégséges az adott feladat elvégzésére. Nálunk általában a német fejforma a gyakoribb, ám már nem ritkák az angol formájú kalapácsok sem. Ezek talpa kerek, a másik vége pedig kb. 10-30 fokban lehajló, felréselt, villás farkú, ami a szeghúzásnál nagyon előnyös. Hasonló kialakítású a lécező ácskalapács, illetve a palázó kalapács, amelyeknek azonban elvékonyodó villás foka aszimmetrikus kialakítású. A fejforma mindig az adott szakterület igényeihez célirányosan kialakított, súlyukat tekintve pedig a műveletek erőigényéhez igazodó.

A nyél is fontos

A kalapácsok másik lényeges alkatrésze a nyél. Anyaga szívós kőris-, vagy hickory fából, újabban kombinált összetételű műanyagból illetve acélcsőből is készülhet. Az igényesebb gyártmányok nyele a könnyű, nagyon ellenálló hickoryfából készül, mert ez a fafajta nemcsak jól csillapítja, tompítja a kalapácsfej által keltett rezgéseket, hanem gőz hatására kiválóan formálható is. Így ebből az anyagból a szokásosnál ergonómikusabb, kettős ívelésű nyélformák alakíthatók ki.

Más gyártmányokhoz fa helyett műanyagnyelet erősítenek a kalapácsok fejébe. Cél a minél kézbe igazodóbb nyélforma, amely szívóssága mellett az ütéseknél keletkező kellemetlen vibrációt is jelentősen csillapítja. A nyél magja ezeknél üvegrostból készül, amelyet több különböző sűrűségű műanyagrétegbe ágyazva alakítanak ki. A műanyag nyelek legkülső rétege speciális összetételű lágy gumi bevonat, ami a biztos fogást és a használatkor keletkező rezgéseket is hatásosan tompítja. Az újabb, grafitszállal megerősített, könnyű ám rendkívül ellenálló műanyag kalapácsnyeleket ugyancsak a nagy szilárdság, tartósság és a jó kezelhetőség jellemzi, végső rezgéscsillapítóként ezeken a nyeleken is lágy gumi burkolatot alkalmaznak.

Ettől eltérő kialakításúak az ún. monoblokkos kalapácsok. Ezeknél a fej és a nyél egy darabot alkot. A fej és a nyél közötti ideális súlyelosztást a nyél fej alatti részének az elvékonyításával érik el. A hatásos rezgéscsillapítást pedig a vastagabb és jó fogást adó gumimarkolat biztosítja.
A fánál masszívabb tömör fém nyelek jellemzők a korszerűen kialakított kalapácsokon. Ezeken a rezgések csillapítását a fej rögzítésénél alkalmazott csillapító gyűrű és a vaskosabb, lágy nyélmarkolat együttesen biztosítják. Némely gyártmányoknál a masszív acélcsőből készült nyél a megszokott, amelyet felül acél nyélvédő hüvely véd a sérüléstől, a markolatot pedig lágy, jól kézbe illő gumi fogantyú teszi rezgéscsillapítottá és masszívvá.

Gyakori kalapácsfajták

A különféle feladatokhoz érthetően más és más kialakítású kalapácsok szükségesek. A legáltalánosabban használatos lakatos kalapács mellett közismertek a fa-, illetve a gumi- és illesztő kalapácsok, asztalos- és kőműves-, továbbá a különféle keménységű betétekkel kombinált illesztő kalapácsok. Az asztalosok által használt kalapácsforma csupán annyiban tér el a lakatosok által használtaktól, hogy aszimmetrikusan ellapított a keskeny végük. Főként szerkezeti összeállító munkáknál használatosak.
Bár a fa- és műanyag kalapácsokat az asztalosok is használják, ám fémlemezek egyengetésére is nagyon alkalmasak. Ezek feje általában 0,5-2 kg-os, hengeres kialakítású, és a kényesebb felületű anyagok összeszerelésénél is előnyös a használatuk. A fej különböző keménységű gumi, nyelük lehet fa, műanyag, de újabban a gumibevonatú markolattal ellátott acélcső is egyre gyakoribb.
A bontó-, egyengető vagy marokkalapácsnak a feje az előzőktől eltérően szimmetrikusan kialakított, és a nyele vaskosabb a többinél. Szinte csak nagy erőráhatásoknál, pl. falbontásoknál, vastagabb fémanyagok egyengetésénél használatosak ezek a nehéz, 1-10 kg-os, - egy- vagy kétkezes használathoz igazodó - nyélhosszúságú kalapácsok.

Az angol formájú szeghúzó kalapácsok a szegezést igénylő munkáknál nagyon előnyösek. A talpuk többnyire hengeres kialakítású, elkeskenyedő villás végük pedig kiválóan alkalmas szegek kihúzására. Erősen lehajló végüknek köszönhetően viszonylag kis erőráhatással még a nagy szegek is kihúzhatók velük viszonylagosan rövid nyelük ellenére. E típusnál az acélcső-, illetve a fanyél is megszokott.
Az illesztő kalapácsok feje a gumikalapácsokhoz hasonlóan hengeres kialakítású, ám két végükbe különböző keménységű, rugalmas műanyag betétek kerülnek beerősítésre. Szorosan egymásba illeszkedő alkatrészek szerelésénél előnyösek, mert ütéseik nem hagynak nyomot a munkadarabokon. Betéteik a sokoldalúbb kihasználás érdekében bizonyos gyártmánytípusokon cserélhetők. Általában a fejátmérőt és a súlyt együttesen szokták megadni.
Ezeken kívül még számos szakma kalapácsváltozatai is ismertek, pl. a csempéző-, az üvegező-, a kovácsok által használt számtalan anyagformáló kalapácsról már nem is beszélve. Ezek azonban speciális feladatok elvégzéséhez szükségesek, a mindennapok adta feladatokhoz nélkülözhetők.