Kézifűrészek

E szerszámok a háztartásban is nélkülözhetetlenek, a házkörüli munkáknál pedig egy nem is elég belőlük. Hogy ki, milyen fűrészt tart a szerszámkészletében, az főként az elvégzendő munkáktól függ. Egy azonban biztos, aki fűrészelni és nem kínlódni akar e szerszámokkal, az jó ha azt is tudja, milyen tulajdonságok alapján válassza ki a neki megfelelőt.

Keretes, vagy keret nélküliek

A kézifűrészek két csoportba sorolhatók, a munkát végző pengéjük keretbe fogható, vagy csupán markolattal ellátott. A hosszú, vagy viszonylag vékony pengéket ugyanis a keret teszi feszessé, míg a vastagabb anyagból készült és rövidebb fűrészpengék ezt a "gyámolítást" nem igénylik. A keret egyben bizonyos hátrányt is jelent, mivel behatárolja a vágás szélességét és a hosszát is. Ez a keret magassági méretétől függ, mivel ez limitálja a vágás távolságát, vagy szélességét. Előnye viszont, hogy adott gyártmányoknál különféle fogazatú pengék befogására is módot ad.
A keretnélküli kézifűrészeknek szélesebb illetve vastagabb anyagból készül a pengéjük, amelyek csupán egy nyitott vagy zárt markolathoz vannak rögzítve. A különböző pengék cseréjére csak az univerzális kialakítású markolatoknál, a hozzá mellékelt fűrészlapok esetében van lehetőség. Előnyük a szinte korlátlan hossz-, illetve a kötetlen alakos vágások kivitelezhetősége, természetesen az erre kialakított pengék esetében.

A nyitott markolatok általában műanyagból készülnek, ergonómiailag ideálisan kialakítottak, nem ritkán lágy gumibevonat szolgálja a jó irányíthatóságot, és a vágáskor keletkező rezonancia csökkentését. A zárt markolatok anyagánál a fa és a műanyag egyaránt megszokott. A műanyagból készültek igényesebbek, gyakran lágy markolati részkiegészítéssel is készülnek. A fa markolatokra inkább az élek ideális lekerekítése a jellemző, ezek is kiváló irányíthatóságot biztosítanak a fűrészpengéjüknek, ám rezgéscsillapításuk csekély.

A megmunkálandó anyag meghatározó

A kézi fűrészek hatékonyságát a penge fogkialakítása alapvetően meghatározza. A puhább anyagokhoz durvább, a keményebbekhez finomabb fogazatú fűrészeket kell használni. Ez alapján különülnek el a fa- és fém munkákhoz használható különféle fogprofilú fűrészek.
A faanyagok szálirányú darabolására alkalmas fűrészeknek hasító fogprofilja hegyesszögű-háromszög alakú, a fog élek merőlegesek a vágásirányra, ezért az ilyen fogazású fűrész csak a tolás irányában vágja az anyagot, keresztirányban viszont inkább szakítja annak rostjait. Ezek manapság már alig használatosak. A háromszög fogazású fűrészek húzásra és tolásra is jól vágnak, ám az előzőnél kevésbé hatékonyak, ezért illesztő- és lyukfűrészeknél gyakori ez a fogalak.

Ennél tisztábban és jobban a keresztvágó fogazású fűrészek vágnak, mégpedig a háromszög fogazáshoz hasonló, fogvonalra merőleges vágó élük miatt. Az ilyen fogazású fűrészek azonban csak a tolás irányában vágnak. Mivel szál- és keresztirányban is jól vágnak, ezért az általános célú fafűrészeket keresztvágó fogazással készítik. Az ilyen fogalakú fűrészek hátránya, hogy a karbantartásuk és élezésük körülményesebb. E művelethez általában finomfűrész reszelővel kell utánélezni, mert bizony a használat során a fogak éle és főleg a hegye erőteljesen kopik.
A fűrészlapok általában közepesen erős szalagacélból készülnek, ezért egy idő múlva a használat miatt elkopnak. Ezeket azonban utólag meg lehet élezni. Más fűrészek alapanyaga viszont edzett acélból, és ennek köszönhetően lényegesen hosszabb ideig élesek maradnak. Hátrányuk, hogy a köszörült fogak kiváló forgácsoló képessége nem örökéletű, erős kopásuk esetén igen körülményes - saját kezűleg nem is oldható meg- az újra élezésük, ezért a kopottak általában eldobandók.

A fogsűrűség megválasztása a megmunkálandó anyagtól függ. A kemény lombos fákhoz a sűrű, viszonylag csekély mélységű, a puhább fenyőfélékhez pedig a durvább és mélyebb fogprofilú fűrészek a megfelelők és hatékonyak. Lényeges még a fogak terpesztésének a mértéke is, ami meggátolja a fűrészlap vágási horonyba szorulását, és ennek a vágáskor keletkező fűrészpor eltávolításában is jelentős a szerepe.

Gyakori fa fűrészek

Ezeket fa, illetve pozdorja és MDF alapanyagú termékek leszabásához, alakításához lehet használni. A pengéjük fogazata általában hosszirányú vágásra alkalmas. Leggyakrabban használt fajtái a rókafark fűrészek, amelyeknek hossza 350-500 mm. Pengéjük csak ritkán kap különböző bevonatot; pl. teflont, amely a penge súrlódását csökkentő hatású, a fluorin pedig a forgács tapadását gátolja meg. Ez azonban csak a drágább fűrészekre jellemző.

A gérvágó- vagy illesztő fűrészt főként illesztő vágásokhoz szokás használni. Erre a típusra jellemző, hogy a nyelük gyakorta ferde szögben csatlakozik a penge hossztengelyére, és felső élét - a jobb tartás érdekében - keskeny merevítő gerinc betét erősíti meg. Szélességük általában 50-60 mm közötti, és finom a fogazatuk.
A lyukfűrész többnyire nyílások kivágására alkalmas szerszám, amely keskeny, de a szokásosnál vastagabb, és a vége felé a penge hegyesen elkeskenyedő. Fogazata háromélű, és szélesen terpesztett, ami az alakos vágások miatt szükséges. Fogai ferdére reszeltek. Méretválasztékuk hasonló a rókafark fűrészekéhez, a korszerűbbeken a teflonborítás sem ritka. Finomabb munkákhoz a ritka és szélesen terpesztett fonalfűrészt szokás használni, amelyet azonban jellegzetesen mély benyúlást biztosító keretbe kell szorítani.
Ezeken kívül a porózus, ám könnyen forgácsolható anyagokhoz, mint pl. a gipszkarton és az Ytong anyagok szabásához, különféle speciális fogazású, esetleg keményfém-lapkás fűrészeket is szokás használni, ám ezek főként szakemberek által használt speciális szerszámok. Ezeket az anyagokat rókafark-, illetve lyukfűrésszel is el lehet vágni, ha csak néhány leszabásról van szó.

Fémfűrészek

Ezek általában szívós acélból, edzett fogkoszorúval készült és hullámosan terpesztett fogazatú daraboló szerszámok. A fűrészlapok többnyire 300 mm hosszúak, és masszív fémkeretbe fogva, kifeszítve szokás használni. A fogosztásuk általában 25 mm-en belül 14-32, a durvábbakat a lágyabb, a sűrűbbeket pedig a keményebb fémanyagokhoz szokás használni.
A fűrészlapok egy- vagy két oldalon fogazottak. Utóbbiak előnye, hogy kopás esetén átfordíthatók. Léteznek még olyan szálfűrészek is, amelyek 2 mm vastag és 280-300 mm hosszú acélhuzalból készülnek, és palástjukat gyémánt szemcsékkel borítják be. Ez a fűrész kerámialapok és egyéb vastagabb könnyűfém anyagok alakos vágására alkalmas.
Ennek finomabb változata a sűrűfogazású 1-1,5 mm széles fém fonalfűrész, amely lombfűrész szálként is ismert, ám fémek alakos vágására is kiválóan alkalmas. Igaz legfeljebb 10 mm vastagságig, és csak nagyon finom illesztő vágásoknál érdemes használni csekély vágóteljesítménye miatt. Ezek a fűrészszálak ún. műszerész fűrészkeretekbe is befoghatók, mint ahogyan a 180-250 mm hosszúságú, általában 5 mm széles, és különböző könnyűfémekhez, műanyagokhoz is használható acél fűrészlapok is. Ez utóbbiakat is állítható műszerész fűrészkeretekbe fogva, és feszesre húzva lehet csak használni. Vágási teljesítményük e fűrészeknek is csekély, csak kis munkákhoz használhatók.