Másként használjuk, mint a szárítottat
Néhány alapvető alkalmazásbeli eltérés van a zöldfűszerek és szárított társaik
alkalmazásánál, amit feltétlenül érdemes szem előtt tartanunk. Míg a szárítottakat
főzés elején, addig a zöldfűszereket a főzés végén keverjük az ételhez. Friss
fűszerekből egy maréknyi tud annyi ízt adni az ételnek, mint szárítottakból
egy evőkanálnyi. A zöldfűszerek aprítását ne fából készült, hanem műanyag vágódeszkán
végezzük, mert a fa elszívja a nedveket, így értékes íz-, és zamatanyagok mennek
veszendőbe.
A cserepekbe vetett magok vagy ültetett fűszerek talajaként legjobb, ha magas
tőzegtartalmú, jó vízgazdálkodású földet választunk. Ültetés után gondoskodjunk
arról, hogy a föld a kelésig, vagy a palánta megeredéséig ne száradjon ki.
Mivel a zöldfűszereket frissen fogyasztjuk, és folyamatosan szedjük a leveleket,
így vegyszerezésre, tápoldatozásra nincs lehetőség - hiszen ezek egészségtelenné
tennék felhasználásukat.
Amennyiben kerámia vagy agyagcserépbe ültetünk, számítsunk rá, hogy annak pórusain
kipárolog a víz, ezért gyakrabban kell öntöznünk, mint műanyag cserép esetén.
Karógyökerű fűszereink
A petrezselyemlevelet többféleképpen nevelhetjük meg a téli időszakra. Egyrészt vethetünk magról, mind az alapfajt (Petroselinum hortense), amit főként gyökeréért termesztünk, de cserépbe kiváló a fodros levelű változat is (P. crispum), amelynek a levele díszítőértékkel is bír - a cserépben és tálaláskor is. Utóbbinak előnye, hogy nem fejleszt vastag karógyökeret, így cserepes nevelésre ideálisabb.
A betárolt petrezselyem gyökerek felső részéből is hajtathatunk egy egyszerű módszerrel levelet. A gyökér felső három-négy centiméteres szeletét néhány napos szikkasztás után ültessük cserépbe, és kevesebb, mint két hét alatt már friss petrezselyemlevelet szüretelhetünk konyhaablakunkból.
Hasonlóan járhatunk el a többi karógyökerű, fűszerezésre, ételdíszítésre alkalmas növénnyel: hajtathatunk télire zellert, pasztinákot, esetleg sárgarépát, de halványított téli salátának kitűnő a késő ősszel felszedett katángkóró, gyermekláncfű gyökere is, melyek gyomnövényként sokfelé megtalálhatók.
Dugványozható fűszerek
A nyáron a kertben megnevelt fűszernövények általában őszre akkorára nőnek, hogy nem érdemes becserepezéssel bajlódnunk, még akkor sem, ha nem szeretnénk ezekről az ízekről sem lemondanunk. Zölddugvánnyal szaporíthatunk ősszel zsályát, bazsalikumot, csomobort, oregánót, kakukkfüvet, majoránnát és szinte minden egynyári vagy évelő fűszernövényt. Olyan néhány centiméter hosszúságú hajtásokat vágjunk le ezekről a példányokról, amelyek még nem fásodtak meg, de nem is épp csak zsenge hajtáscsúcsok. A fásodott részek sokkal nehezebben eresztenek gyökeret, a túl fiatal, alig hogy kialakult leveles hajtáscsúcsok pedig könnyen elvesztik víztartalmukat, és elhervadnak.
Tehát a viszonylag merev, de még nem fásodott hajtások a legalkalmasabbak, melyeket nedves homokban tudunk legegyszerűbben meggyökereztetni. A cserepüket tegyük árnyékos, lehetőleg hűvös helyre, és gondoskodjunk arról, hogy a talajuk ne száradjon ki a gyökeresedésig. Ez két, maximum három hetet vesz igénybe, és a megfelelő gyökeresedést úgy jelzi a növény, hogy új hajtást hoz. Ekkor már virágföldbe ültethetjük, és naposabb helyre tehetjük.
Cél, hogy késő őszig olyan erősekké váljanak a tövek, hogy beköltöztetve a lakásba elegendő zöldet szüretelhessünk róluk. Érdemes a fiatal növényeket alkalmanként visszametszeni, így több oldalhajtást, több lombot nevelnek majd.