Tavi praktikák

2010-11-12 23:04:59 | Módosítva: 2010-11-12 23:07:03

Korábban már számos alkalommal írtunk a kerti tavakról, azok létesítéséről, fenntartásáról. Most pár apró, de hasznos dologra szeretnénk felhívni a figyelmet ezekkel kapcsolatban.

A parti sáv kialakítása

Egy tó kialakításánál mindenki igyekszik arra törekedni, hogy az minél inkább élethű, természetes hatású legyen. Ennek egyik alapfeltétele, hogy az előre gyártott tómeder, vagy a tófólia anyaga sehol ne lógjon ki, ne látsszon. E mesterséges anyagokat többféleképp leplezhetjük. Amennyiben tófóliával bélelt a tavunk, akkor annak parti részét igyekezzünk minél kisebb lejtésűre kialakítani. Ez azért előnyös, mert így ha kavicsokkal töltjük föl az aljzatot, akkor azok kihozhatók a parti részig. Azonban ha túl nagy a meder szélének meredeksége, akkor a parti részről a kavicsréteg egyszerűen lecsúszik a mélyebb részre, és fedetlenül marad a tófólia: látszik, hogy mesterséges a tó.
Kapható már olyan part menti részre használatos tófólia is, aminek felületére kavicsok vannak "ragasztva", így ez egy kavicsos part látványát adja vissza. Bár ez nem túl olcsó, de jó megoldás. E kavicsos speciális tófóliát a parttól a mederbe olyan mélységig "lógassuk be", ameddig le lehet látni a víz alá. E mélységig elegendő takarni a hagyományos fekete tófóliát. Gondoskodjunk a kavicsos fólia megfelelő rögzítéséről, hogy a víz mozgása ne tudja azt elmozdítani a meder felületéről, ne lebegtesse azt a vízben!

A parti sáv természetes hatású legyen Vásárolhatunk különféle len-szöveteket is, amik szintén jól mutatnak, ám szerves anyaguk miatt idővel elhasználódnak, lebomlanak. Ezeket is csak be kall lógatni a partról, és rögzíteni kell, így takarva az egyébként kilátszó fóliát.
Ugyancsak jó megoldás, amit a kiemelt peremmel rendelkező előre gyártott medrek esetén is alkalmazhatunk, hogy a partra, közvetlenül a tó mellé olyan mocsári vagy vízi életteret is tűrő növényeket ültetünk, melyek a part talajában gyökereznek, ám ha a vízbe belelógnak az sem árt nekik, azaz bírják az ilyen jellegű vízborítást. Ilyen például a pénzlevelű lizinka, de egyes borostyánokat sem zavarja, ha hajtásaik a vízbe lógnak. E növények alkalmasak arra, hogy belógva a vízre, eltakarják azt a parti részt, ahol a meder anyaga kilátszik.

A szervesanyag-tartalomról

A vízben lebegve élő, tehát nem a mederben gyökerező növények (vízi jácint, békalencse, rucaöröm, vízi saláta stb.), lévén, hogy gyökerük is a vízben lebeg, onnan kell felvegyék a számukra szükséges tápanyagokat. Ahhoz, hogy ezek a növények jól érezzék magukat a vízben, megfelelő tápanyagokat kell számukra biztosítani. Ez azonban kettős dolog. E tápanyagok szükségesek a lebegve élő növények ellátásához, ám ha magas a vízben oldott tápanyag tartalom, az kedvez az algásodásnak is. Tehát itt két egymással ellentétes dolgot kell valahogy harmonizálnunk.

A víz mozgatása, befolyatása jót tesz az oxigén ellátásnak Több lehetőség is van az egyensúly kialakítására. Az algásodásnak kedvez, ha a víz állóvíz, és magasabb a hőmérséklete. Tehát egyik lehetőség, hogy a vizet mozgatjuk (kis szivattyú, szökőkút adapterrel), vagy a napi öntözéskor mindig teszünk friss vizet a tóba is (ez csak kisebb űrtartalmú tavaknál járható út), ezzel rendszeresen hűtve a víz hőmérsékletét.
Mivel e lebegő növények általában az állóvizet kedvelik, ezért próbáljuk meg úgy elhelyezni őket, hogy a legkevésbé mozgó vizű részen legyenek a tóban.
Másik talán jobb és egyszerűbben kivitelezhető lehetőség az, ha a tó mellé készítünk még egy, vagy több kis "tavat", aminek nyugodtan lehet nagy a szerves anyag tartalma, azzal nem rontjuk nagyobb tó vízminőségét, hiszen nincs összeköttetés közöttük. Ebbe tehetünk tőzeget, feltöltjük vízzel, és "beleültetjük" e növényeket. A nagy tóval való harmonikus látványbeli összeköttetést növénybeültetésekkel oldhatjuk meg, a cél hogy úgy tűnjön: egy tó van, melynek a mocsaras része a kisebb tó.

Ideális mélység

A mélységnek és a tó űrtartalmának több szempontból is fontos a szerepe. A mélység főleg akkor lényeges, ha halakat is tartunk benne, melyeket ott szeretnénk átteleltetni. Általában 80-100 centiméter az a mélység, aminél nem kell attól tartani, hogy teljesen átfagy a víz télen, így halaink elpusztulnak.
Kisebb mélységnél is van lehetőség a teljes átfagyást megakadályozni, ilyen például a víz mozgatása. Mint ahogy a természetes folyóvizek sem képesek teljes mélységükben befagyni, ha egy kis szivattyús szökőkút beszerelésével télen is mozgatjuk tavunk vizét, akkor kisebb medermélység esetén is elkerülhetjük a teljes keresztmetszetében történő átfagyást.

Vízinövény imitátorok

A víz zöldes színe az algák elszaporodását jelziAmennyiben a tó köré mocsári növényeket ültetünk be, azok rendszeres öntözéséről gondoskodnunk kell. A tóban lévő vízinövények számára a víz elszivárgását a tófólia akadályozza meg, a parti részen azonban könnyen kiszárad a talaj. Egy természetes tónál más a helyzet, hiszen ott a parti rész talaja is állandóan nedves, a tóból kiszivárgó víz miatt. Egy kerti tónál azonban a tófólia teljesen izolálja a medret a parti résztől.
Tehát amennyiben nem tudjuk a parti rész vízellátását folyamatosan és egyenletesen biztosítani, akkor oda nem érdemes mocsári, vagy egyébként vízpartokon élő növényeket ültetni. Helyettük szóba jöhetnek a vízi-, vízparti növények imitátorai. Ezek olyan növények, amelyek megjelenésükben hasonlítanak a parti növényekre, ám bírják a szárazságot is.
Ilyenek a sás-szerű megjelenésű sásliliomok (Hemerocallis sp.) és a díszfüvek között is sok olyat találunk, amik hasonlítanak a vízi életterek növényeire, ám ezek mégis szárazságtűrők.

A biológiai egyensúly fenntartása

Egy természetes életközösségben is a természet előbb utóbb egyensúlyi helyzet elérésére törekszik. Ez azt jelenti, hogy egy adott méretű tó meghatározott mennyiségű, zöldtömegű növényt tud eltartani. Ez pedig meghatározza majd a benne élő állatok számát, faji összetételét is.

A partot úgy alakítsuk ki, hogy a mesterséges hatást mutató tófólia rejtve maradjon. A vízicsigák jó hatással vannak az algák visszafogásában, hiszen a mederről, tófóliáról is elfogyasztják a rájuk rakódott algákat. Amikor már a vízinövények leveleit kezdik el csipkézve megrágni, az jelzés, hogy több csiga van már a tóban, mint azt a biológiai egyensúly fenntartása indokolná.
Halak esetén is, ha csak pár példányt rakunk be, kezdetben hamarosan szaporodni kezdenek - amennyiben megfelelőek számukra az ott uralkodó környezeti és egyéb tényezők: víz mennyisége, hőmérséklete, oxigénellátottsága... Ám az egyedszám amint eléri azt a mennyiséget, amit a tó képes eltartani, már nem fognak tovább sokasodni halaink.
A tó biológiai eltartó képességét kis mértékben tudjuk csak befolyásolni. Ilyen mód például a mozgatott, csörgedeztetett víz, ami oxigént is visz a vízbe a levegőből, így növelve annak oldott oxigéntartalmát. A halak etetése is ezt az egyensúly megőrző célt szolgálja, hiszen egy természetes tóban senki nem eteti a halakat. Egy kertiben azonban kevesebb élelem termelődik számukra természetes úton, ezért szükséges a kiegészítés. A túletetés is káros azonban, mert az el nem fogyasztott táplálék hamar megromlik, és rontja a vízminőséget.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Nagy Z. Róbert


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Haltorony, halkilátó

Kerti tavak látványos újdonsága a házilag is elkészíthető haltorony vagy halkilátó. Mint a képeken is látható, egy jól kezelt vizű, tiszta tóban felállítva egy ilyet, meghökkentő, érdekes...


Kerti tó, fürdőtó vízminősége

Egyre többen alakítanak ki olyan kerti tavat, ami némi nyári megmártózásra is lehetőséget ad amellett, hogy a kert dísze, és a párás mikroklíma őrzője. Míg a medencék vízminőségét különféle...