Folyékony aranyunk a víz

2017-08-02 09:04:40 | Módosítva: 2017-08-17 08:05:39

A növények létének alapvető feltétele a víz, hiszen számos életfolyamat csak ennek jelenlétében, vagy a víz aktív szerepével tud végbemenni. Nem elég, ha rendelkezésre áll a víz, hiszen annak emellett a megfelelő halmazállapotban kell lennie, és a növényi fejlődés szempontjából az is lényeges, hogy oldott tápanyagokat tartalmazzon.


Hazánkban a csapadék eloszlása nem egyenletes: ősztől-tavaszig van több természetes csapadék, ám ekkor a mi éghajlatunkon a növények pihenő időszakukat töltik. A nyár folyamán, amikor meg a hőmérséklet és a növények fejlődési fázisa miatt szükséges lenne a nagyobb vízmennyiség, akkor pont híján vagyunk a természetes csapadéknak. Ezért kell ezt a hiányt öntözéssel pótolni.

Az öntözés főbb szabályai

A növények alapvetően szeretik az egyenletes nedvességellátást. Az azonban mégsem jó, hogy folyamatosan nedves a talajuk, mert az a bakteriális és gombás fertőzések terjedésének kedvez. Emiatt két öntözés között hagyjuk kiszáradni a talaj felső rétegét. Ez egyébként kedvez a gyökerek növekedésének is, mert e rövid száraz periódusban a növény a gyökerei növesztésével próbál vizet keresni, és találni a talajban. A nagyobb, kiterjedtebb gyökérrendszer pedig a növény hosszú távú fejlődését szolgálja.

Inkább öntözzünk ritkábban, de akkor alaposan. Ha gyakran, de csak a talaj felső részét nedvesítjük meg, akkor a gyökerek oda fognak koncentrálódni, és ha kimarad néhány öntözés, könnyen az életébe kerülhet a növénynek. Ha ritkán, de a talaj mélyebb rétegeit is átnedvesítő módon öntözünk, akkor arra, lejjebb is növeszt gyökereket a növény.

Késő este, vagy kora reggel legjobb öntözni, hiszen ekkor kisebb a párolgási veszteség. A kora reggel kicsit előnyösebb a kettő közül, mert cél a levelek szárazon tartása, ezzel számos növényvédelmi problémát előzhetünk meg. Ha este öntözünk, akkor egész éjjel nedvesek lesznek a levelek, míg a hajnali öntözésnél a felkelő nap hamar megszárítja a levelek felületét. Napközben, tűző napon azért nem célszerű öntözni, mert ilyenkor a Nap megperzselheti a leveleket. Vannak növények melyek egyáltalán nem érzékenyek erre, mások pedig azok.


Tartsuk be a növények igény szerinti öntözésének elveit, azaz növekedési fázisban, illetve terméskötődéskor, termésnövekedéskor többet öntözzünk (mennyiségben és gyakoriságban is). Termés érésekor, illetve ősszel, amikor a téli időszakra a szövetek fásódásával kell felkészüljenek a növények, akkor már kevesebb vizet adjunk. Igyekezzünk takarékosan öntözni, ami automata rendszer esetén egyszerűen megoldható egy talajnedvesség mérő, vagy csapadékérzékelő beépítésével. Így egy kiadós eső után nem indul be feleslegesen az előre beállított öntöző program. A pangó víz amúgy is káros, mert megakadályozza a gyökerek légzését, és azok rothadásához vezethet.

Érdemes szakaszolva öntözni, így csökkentjük a víz elfolyását. Célzottan öntözzük a tövet pár másodpercig, majd hagyjunk kis szünetet, hogy a víz beszivároghasson a talajba, és ne elfolyjon rajta. Ez persze csak kézi öntözésnél kivitelezhető, automatizált megfelelője a csepegtető rendszer, ahol azért jön cseppenként a víz, hogy e kis dózis miatt legyen idő a talajba szívódni a víznek, ne folyjék el rajta. Fontos, hogy több irányból öntözzünk, mert ha a növény mindig csak egyik oldalról kapja a vizet, akkor a gyökerei is arra orientálódnak, ami sem a vízfelvétel szempontjából nem jó, de statikailag sem szerencsés, hiszen a gyökér nem csak a tápanyagfelvétel, hanem a rögzítés szerve is. Ha féloldalas egy növény gyökere, akkor egy rossz irányból jövő szél könnyen kidöntheti.


A talaj javításával is fejleszthetjük annak vízgazdálkodási tulajdonságait. A homoktalaj egyből elnyeli a vizet, de nem tárolja, rossz vízgazdálkodó, gyorsan a gyökérzóna alá levezeti, ahol nem tudja a növény hasznosítani. A túl agyagos talaj lassan veszi be a vizet, könnyen alakul ki levegőtlen talajszerkezet. Utóbbit homokkal, perlittel lazíthatjuk, a homokot pedig egy kisebb agyagosabb, humuszban gazdagabb talaj ráhordásával tehetjük jobbá.

A növény egy ideig gázcsere nyílásainak zárásával, így párologtatásának csökkentésével képes a vízhiányt tolerálni, de ez nem előremutató a fejlődése szempontjából, hiszen ilyen körülmények között az életfunkcióinak fenntartására koncentrál, és spórol a vízzel, ám fejlődni, nincs energiája. Egyes növények már a kismértékű vízhiányt is lankadással jelzik, a levelek lekonyulnak, így minél kisebb felületet tartanak a Nap irányába. Az ilyen tünetet mutató növény öntözést követően pár óra alatt regenerálódik, levelei ismét kisimulnak (ha a lankadás, hervadás hosszú ideig tart, akkor már a szövetek károsodnak esetleg száradás jelei is mutatkoznak, akkor már nem fog maradéktalanul gyógyulni a növény.) Nem érdemes megvárni a lankadást, mert bár látszatra vízpótlás után hamar rendbe jön a növény, de ez a fejlődését visszaveti.

Növényes érdekességek a vízről

Az élethez minden élőlénynek vízre van szüksége. Rengeteg növényi folyamatban nélkülözhetetlen a víz. A víz a növényi szervezetek legfontosabb sejtalkotó része, hiszen a sejtek alkotóelemei is oldott állapotban találhatók. A víz az ásványi tápanyagok oldószere, egyúttal szállítója, tehát víz nélkül a növény nem tudja a tápanyagokat sem a szervezetén belül a szükséges helyre eljuttatni. Alapvető szerepe van minden biokémiai folyamatban, hiszen közege és alkotó eleme a szerves anyagok szintézisének.

A növényi sejtekben a sejt működéséhez szükséges belső nyomás (turgor nyomás) alapeleme szintén a víz. Ez azt jelenti, hogy belülről „feszíti” a növényt. Ha csökken a víz mennyisége, csökken ez a belső nyomás és a növény elkezd hervadni. A víz a növényi test hőmérsékletének fontos szabályozója a párologás és párologtatás révén. A nagy termés és a bő terméshozam eléréséhez jelentős mennyiségű víz szükséges. A növényben „átáramló” vízmennyiség hihetetlenül nagy: egy napraforgó vagy kukorica növény az egész élete során a tenyészidő alatt 200 liter, vagy ennél is több vizet párologtat el.


A paprika erősen vízigényes, de viszonylag kicsi növény. Ennek ellenére nyári, meleg napokon 3 liter vizet is igényel. Pontos mérések szerint a növények napi vízfogyasztásából mintegy 20-25% a 12-14 óra közötti meleg, száraz időszakra esik. A gyümölcsfák vízellátása szempontjából szintén kritikus időszak, amikor a hajtás-, és gyümölcsnövekedéssel egyidejűleg a következő évi virágrügyek képződése is folyik. Tehát ha a növény ezen fejlődési fázisában vízhiány van, akkor nem csak az adott évi termés lesz kevesebb, hanem a jövő évi is, hiszen a virágkezdemények kialakulása is korlátozottá válik.

Víz a talajban

A talajon gyorsan átfolyó vizet, ami alul, a vízzáró réteg felett összegyűlik és képezi a talajvizet, gravitációs víznek nevezzük. Ez a víz csak rövid ideig áll a növény rendelkezésére. A talaj szerkezetét képező talajrészecskék között nagyon keskeny járatok, kapillárisok vannak, amelyben a víz az adhéziós erő folytán hosszabb ideig megtapad, és a növények hajszálgyökerei számára többé-kevésbé felvehető vízforrást jelentenek. Ezért lényeges, hogy a talaj ne legyen se túl laza (akkor gyorsan lefolyik benne víz), de túl kötött sem, mert akkor meg nincsenek meg benne ezek a kis rések, amiben a növény számára vizet tudna tartalékolni. A növények vízfelvétele szempontjából ez a kapilláris víz a jelentősebb. A talaj részecskéihez kötött víz egy része még a legnagyobb szívóerővel rendelkező gyökérsejtek számára sem felvehető, ezt a vízkészletet holt víznek nevezik.


Vízfelvételkor a gyökérszőrök és a talajrészecskék összefüggő vízhártyával burkoltak. Ha ez az egységes vízburok megszűnik, hervadni kezd a növény. Hervadási pontnak nevezzük a talajvíznek azt a mennyiségét, amelynél a növény már nem tud vizet felvenni, és ez az állapot hosszabb ideig tart. Ez a gyakorlatban akkor is jelentkezik, amikor fát ültetünk. Ha nem tapossuk a földet a gyökeréhez, akkor emiatt a jelenség miatt nem tud vizet felvenni a gyökér, és nem ered meg a fa.

A gyökerek mindaddig nőnek a talajban, amíg elérik azt a mélységet, ahol a vízellátás megfelelő. A gyökerek vízfelvételét befolyásolja a talaj hőmérséklete is. Alacsony hőmérsékleten emelkedik a gyökerek vízáramlással szembeni ellenállása, csökken a növényi anyagcsere intenzitása, lelassul a gyökérnövekedés, mert a lehűlés következtében sűrűbb lesz a sejtek belső állománya. A növényekben a vízáramlást egy vízoszlophoz hasonlóan kell elképzelni. A gyökér úgy tudja felszívni és továbbítani a vizet, ha a növény levelein lévő gázcsere nyílásokon megy a párologtatás. Hiszen onnan távozik a víz, de egyben szívóhatást gyakorol, ami a gyökérig hat.


Automatizált csepegtető öntözés


Csapadékhiány következménye


Csepegtető öntözéssel jobban hasznosul a víz


Egészségesen öntözött kukorica

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: csapadék, öntözés

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Vízellátás kútszivattyúval

Régi, nem használt kutak „újraindítása” esetén is hívjunk szakembert a kút tisztításához. A kút átmérője többféle lehet. Mielőtt kutat fúratunk, kérjük ki szakember véleményét a lehetséges...


Általános öntözési tanácsok

A kezdő szobakertészek általában naponta juttatnak néhány cseppnyi vizet a növényeiknek és az öntözés gyakoriságát még a tél beálltával secsökkentik. Amikor azután a levelek fonnyadni, sárgulni...