Nyári fotós tippek

A digitális uralma

A digitális fényképezőgépek gyors térhódításának köszönhetően ma már sok családban található ilyen gép. A digitális gépek nagy előnye az olcsó fenntarthatóság, a képekbe való beavatkozás lehetősége, illetve ezek azonnali visszatekintése és adott esetben törlése. A legtöbben a kis méretű úgynevezett kompakt gépekkel fényképeznek. Ezek a teljesen automata üzemmódtól kezdve a félautomata (ún. motívumprogramokon) keresztül a manuális kezelésig minden típusú felhasználónak szabad kezet adnak.
Ha nem szeretnénk sokat bíbelődni a beállításokkal, és a gépre bízzuk magunkat, minden kompakt gépen megtaláljuk a teljesen automata üzemmódot, ahol nem kell semmit állítanunk, csak nyomni a gombot és a gép elintéz mindent. Általában jól, de megesik, hogy nem úgy, ahogy mi szeretnénk. Erre találták ki a motívumprogramokat. Ezek azok az apró jelek, amelyeket a fényképezőgép programtárcsáján találunk. A legáltalánosabb motívumprogramok a tájkép, a portré, a sport, és az éjszakai felvétel. Számos gépen ezeknél sokkal több lehetőséget találunk.
A motívumprogram a kicsit kreatívabb fotósoknak készült, azaz kiválaszthatjuk, hogy mit szeretnénk fényképezni, és ehhez igazítjuk a programtárcsát. Ha például tájképet, akkor az ennek megfelelő szimbólumot választjuk, itt nagy mélységélességet kapunk, azaz az előtér és a háttér is éles lesz, ahogyan egy tájképtől az elvárható. Ha pl. egy sportoló gyors mozgását szeretnénk "megfagyasztani" a képen, akkor a sport üzemmód a legcélszerűbb, itt ugyanis gyors záridőt használ a gép, azaz a gyors mozgású téma nem mozdul be. A portrék fő jellemzője, hogy csak az arc éles, az elő és háttér nem, erre szolgál ez a fajta program. Az éjszakai üzemmódban pedig lehetőségünk van arra, hogy az előtérben álló téma (pl. a gyermekeink) és a háttér (pl. egy mediterrán kisváros) is egyformán világosak legyenek.
A gépek hátulján lévő folyadékkristályos kijelző mellett sok digitális és analóg gép - főleg az olcsóbbak - rendelkeznek átnézeti, vagy más néven egyszerű optikai keresővel. Ha ezt használjuk (mert pl. olyan erős a fény, hogy nem látszik az LCD) figyeljünk rá, hogy ezen a keresőn keresztül nem pontosan azt látjuk, ami a filmre vagy a képérzékelőre fog kerülni. Ezt parallaxis hibának hívják, és a keresőben gyakran találunk egy kis keretet, melyet közeli tárgyak, emberek fényképezésénél kell használni.
Az egyszerű. Automata gépek használatának legfontosabb alapszabálya, hogy adott esetben hogyan tudjuk becsapni az autoamatikát. Az egyik legáltalánosabb eset, amikor a fénylő égbolt, vagy világos háttér túl sok fényt jelez a gépnek, az automata zárja a rekeszt, és az előtérben lévő hasznos célpont (épület, személy) sötétben marad. A megoldás egyszerű. Megjelenítjük az élő képet, és a kamerával keresünk egy olyan "rossz", de fény szempontjából megfelelő képkivágást, amelynél célpontunk megvilágítása helyesnek látszik. Ekkor enyhén lenyomjuk az exponáló gombot, de vigyázunk, hogy ne exponáljuk le a képet. A gombot lenyomva tartva visszaállunk a megfelelő képkivágásra, és exponálunk. Az automata gépek ugyanis az felvétel gomb lenyomásának kezdetén először mindig elvégzik a beállításokat, és csak utána exponálnak, a gomb teljes lenyomására. Kis gyakorlással ez biztonsággal megtanulható.

Komponáljunk

A legtöbb nyári kép azért unalmas, mert tálcán kínálja a látványt, nem hagy gondolkozni. Ilyenek általában az "X.Y. a Colosseum előtt" típusú képek. Van egy egyszerű "trükk" mellyel izgalmassá tehetjük fotóinkat; harmadolási szabálynak hívják. Képzeljük el, hogy a képet, melyet a keresőben látunk, három egyenlő részre osztjuk vízszintes és függőleges irányban. Ezzel egy képzeletbeli rácsot kapunk, két vízszintes és két függőleges vonalat és ezek kereszteződését (4 db.) Ha a fényképezendő témát (pl. gyerek, állat, hajó, virág stb.) ezen képzeletbeli kereszteződések egyikébe helyezzük, vagy valamelyik elképzelt vonalra, tehát nem a kép kellős közepére, izgalmas, megkapó képeket fogunk produkálni. Próbáljuk meg! Ugyanez igaz a horizontra is, annak sem kötelező a képet kettévágni, kerülhet feljebb vagy lejjebb is.
Gyakran beigazolódik az a mondás, hogy egy részlet többet mond egy adott tájról vagy kultúráról, mint egy mozgalmas nagylátószögű kép. Fényképezzünk részleteket: a templom ajtaját, a halászcsónak orrát, vagy egy régi ház omladozó, sokszínű vakolatát, fantáziánknak semmi sem szabhat határt. A legjobb időszakok fényképkészítés szempontjából a reggeli és koraesti órák. Ekkor még nem túl vakító a fény, szép laposak az árnyékok, szebben kijönnek a részletek.
Ha éjszakai felvételeket is tervezünk, feltétlenül vigyünk magunkkal állványt, ez lehet egy olcsóbb darab is, a lényeg, hogy a gép felvétel közben ne mozdulhasson meg.
Sötét helyeken szükséges lehet a vaku használata, ám figyeljünk rá, hogy sok helyen, pl. templomokban ezt nem nézik jó szemmel, és a beépített vaku amúgy sem tudja bevilágítani a nagy teret. Ilyenkor tegyük állványra a gépet, vagy legalábbis támasszuk neki valaminek, és vaku nélkül fényképezzünk. Legtöbbször ezek a képek izgalmasabbak lesznek, mint a villanófényes társaik. Ha egy mód van rá, kerüljük a szembe-vakuzást; ez sokszor természetellenes képeket és nem ritkán vörös szemeket fog okozni. Ha zárt térben fényképezünk és forgatható fejű vakuval rendelkezünk, irányítsuk inkább a mennyezetre, és használjuk ki az így keletkező egyenletes, szórt fényt.
Végül az egyik legcélravezetőbb módszer a jó képekhez: vásároljunk az adott helyen minél több igényes képeslapot vagy albumot, nézzük meg, hogy honnan készültek azok a képek, milyen napszakban stb., és próbáljuk meg utánozni a profi fotós munkáját.