Pillanatragasztók

Anyaguk cianoakrilát monomer, amely a nedvesség hatására szilárdul meg. Az oxigén gátolja az anyag megszilárdulását, ezért nem köt bele sokáig a tubusba, a bőrünkön meg ezért is köt meg gyorsan. Minél vékonyabb a ragasztó rétege, annál hamarabb szilárdul meg, s annál szilárdabb kötést eredményez két anyag között. A túladagolt ragasztó felületén ugyanis gyorsan hártya alakul ki, amely hátráltatja az alatta levő anyag megszilárdulását. A minimális rétegvastagságot két felület között préseléssel lehet leginkább kialakítani, amihez a felületek jó illeszkedése is szükséges, különben a kötés erőssége nem lesz egyenletes.
A pillanatragasztókat a különféle feladatokhoz igazodva módifikálják, így az általános, mondhatni mindenapi célokra alkalmasak (Ferrobond, Loctite Super Attak, Super Glue, Tesa) mellett újabban üveghez, kerámiához, fához, műanyaghoz kifejlesztett (Loctite Glass bond, UHU Holz, Kunst, vagy Porcelan, keramik) pillanatragasztókat is találunk. Ezek mellett kimondottan ipari használatra kifejlesztett pillanatragasztók is beszerezhetők, ám ezek csak szakkereskedésekben és az általánosan kaphatóknál drágábban vásárolhatók meg, nagyobb mennyiségű, többnyire 20 g-os flakonokban.

A feladatnak megfelelőt válasszuk

A háztartási üzletekben vagy bevásárló központokban is könnyen beszerezhető pillanatragasztók többnyire kétfélék; hígfolyósak (liquid), vagy gél állagúak, amelyek megfolyásra nem hajlamosak. Ez utóbbiakat célszerű a kerámiák, nedvszívó felületek ragasztásához használni, míg a hígabbakat nem nedvszívó felületű anyagok összeragasztásánál ajánlott alkalmazni. Egy-egy tubusban 3, illetve ritkábban 5 g ragasztófolyadék van, gyártmánytól függően. A fémtubusok vagy műanyag flakonok zárókupakjain kívül némelyeket a csőrbe dugott tűvel lehet biztonságosan lezárni, a zárókupak és a hosszú kiöntőcsőr mindegyiknél polietilén, amihez már eleve nem tapad a cianoakrilát ragasztó. Ennek ellenére sok esetben nehéz lecsavarni a zárókupakot, mert a kiöntőcsőrre jutott ragasztó mintegy hézagkitöltő anyag szorosan rögzíti a kupakot is. Ez megelőzhető, ha a tubus lezárása előtt a kiöntőcsőrt is letisztítjuk. A maradék ragasztó el is tömheti a csőr nyílását, ezért a régebben használt tubust a kupak levétele után csak a kiöntőcső kitisztítása után, s közel vízszintes helyzetbe tartva nyomjuk meg, különben a tubus megnyomásakor hírtelen ki spriccelhet a ragasztóanyag, és nem lehet nyomtalanul feltörölni semmilyen felületről.
Bár mindegyik ragasztón feltüntetik, hogy milyen anyagokhoz alkalmazhatók, azzal feltétlenül számolnunk kell, hogy csak olyan tárgyak javításához használjuk, amelyeknél a felületek jól egymásra illeszthetők, és a megragasztott rész nem lesz hajlításoknak kitéve. A ragasztó rétege ugyanis kötés után ridegre keményedik. Bőr, gumi elasztikus ragasztásához inkább professzionális, rugalmas kötést adó pillanatragasztót vagy oldószeres ragasztót célszerű használni.
Ugyanez vonatkozik a 95 foknál magasabb hőmérsékletnek kitett tárgyak kötésére, ahová viszont kimondottan hőálló cianoakrilát ragasztó szükséges. A "mezei" pillanatragasztók -45 és +95 fok között használhatók biztonsággal, ami normál igénybevételre meg is felel. A ragasztott részek a nedvesítést sem viselik el tartósan, ezért kell pl. a pillanatragasztóval megjavított cipő szegélyét újra ragasztani esős időben. Még akkor is, ha a cipőt teljesen kiszárítva ragasztottuk meg. (E célra a cipőkellékeseknél kapható speciális pillanatragasztót kellene használni.)

Csak tiszta felületen

Természetesen a ragasztásnak mint műveletnek is meg vannak a maga szabályai. Először is a felületeket teljesen le kell tisztítani a szennyeződéstől, zsírtól, oxidrétegtől. Az összeragasztott felületet készítsük elő a préselésre, majd cseppentsünk rá kevés cianoakrilátot. A darabok összeillesztésére alig van időnk, ugyanis a ragasztó 15-30 mp alatt megköt. Összepréselésre azért van szükség, hogy a felületek között leheletvékony ragasztóréteg jöhessen létre, s elmozdulás ellen is biztosítsuk a darabokat. A ragasztó feleslegét célszerű vatta tamponnal azonnal felitatni. Ugyan szinte azonnal megköt, de teljes terhelhetőségét csak 1 óra múlva éri el, addig ne nyúljunk hozzá. A sík műanyag felületeket zsírtalanítás után érdemes finoman felborzolni, hogy jobb tapadást biztosítsunk a ragasztónak.
Fémek összeragasztása előtt ajánlatos előbb oxidmentesíteni a felületüket, majd egy finom drótkefézéssel borzoljuk fel az egymásra fekvő részüket. Az egymásra illesztett darabok közé cseppentett kevés ragasztót csipeszekkel összefogva célszerű elmozdulás ellen biztosítani, mégpedig legalább 2 percig. A kisebb ragasztási helyekre tű hegyéről is lehet ragasztót jutatni. Azonban ne áltassuk magunkat, súlyosabb tárgyak esetében a kis felületű ragasztások soha nem lesznek hosszú életűek, mert a megszilárdult ragasztó anyaga nagyon rideg, törésre hajlamos.

Előnyök és hátrányok

Az általános használatú pillanatragasztóknak van még néhány hátrányos tulajdonságuk. Nevezetesen, hogy kötés után anyaguk opálossá válik, agresszív gőzeik irritáló hatásúak, ráadásul szinte minden anyagon matt foltot hagynak maguk után. Ez különösen a túladagolt ragasztónál vehető észre, mint ahogyan az is, hogy a kitüremkedett pillanatragasztó felülete a széleken kristályosan kivirágzik. Ezt a kötés előtt, a felesleges anyag letörlésével, vagy felitatásával előzhetjük meg. Ha munka közben a bőrünkre is jut a ragasztóból, pillanatok alatt kemény hártyává változik, amit áztatással, vagy horzsaköves dörzsöléssel, esetleg durvább körömcsiszolóval minden fájdalom nélkül koptathatunk le a bőrfelszín hámrétegéről.
Mivel az általános használatra készülő pillanatragasztók anyaga opálossá változik, átlátszó anyagú tárgyak javítása, illetve összeerősítési helye nagyon is látható lesz. Természetesen beszerezhetők olyan pillanatragasztók is, amelyek kötés után is átlátszók maradnak, ezek a főként speciális célokra készült cianoakrilát-gyanták. Ezek közé sorolható többféle hő- és ütésálló ragasztó, a fém elasztomerek, a zselé sűrűségű repedés kitöltők. Ilyenek az eltérő hőtágulású, és az erős vibrációnak kitett alkatrészkötésekhez való ragasztók, vagy a Contact Priemer-rel előkezelt polipropilén, polietilén, és EPDM anyagokhoz használható ipari pillanatragasztók.