Először is; mit tegyünk a tetőre, és mit a csomagtartóba. Általános tanácsként azt mondhatjuk, hogy amíg fér, mindent a zárt csomagtérbe, hiszen ott védve van az időjárástól és némileg a lopástól is. Ennek a méreteken kívül a terhelhetőség szab határt, különösen, ha utasokkal is tele vagyunk. Muszáj hát számolnunk; nézzük meg, hogy csomagjaink és a szállított személyek együttes súlya nem haladja-e meg a forgalmi engedélybe szereplőösszsúly mértékét. Arra is legyünk figyelemmel, hogy a csomagtérbe rakott nehéz tárgyak a gépkocsit farnehézzé teszik, ami megváltoztatja a menettulajdonságokat, és a hátul "leült" gépkocsi a bakkanóknál könnyen leérhet. Ha van szabad utashelyünk, a nehezebb tárgyakat inkább oda tegyük, igyekezzünk előbbre hozni.
Súlyelosztás szempontjából kedvezőbb a tetőcsomagtartóra rakott csomag, stabilitás és légellenállás szempontjából viszont nem. A tetőcsomagtartón lévő rakomány jelentős többletfogyasztást is eredményez. Ide egyébként is csak max. 50 kg teher helyezhető el, és ha módunk van, akkor inkább vegyük elő a téli síléctartó boxot vagy csomagszállító boxot, mert ezeknek sokkal kisebb a légellenállása, és a csomagok rögzítésével sem kell külön bajlódnunk. Keskeny síboxból akár kettő is lehet a tetőcsomagtartón, egymás mellett.
E nélkül is igyekezzünk a tetőcsomagtartóra merev falu, viszonylag kis légellenállású táskát, pl. biztonságosan záródó bőröndöt tenni. Az eredeti bőröndzárat fejeljük meg egy átkötő hevederrel, hogy semmiképpen ne nyílhasson ki menet közben. Rögzítésére ne rugalmas gumipókot, mindenféle spárgákat használjunk, mert ezek nem biztonságosak. A kereskedelemben sokféle rögzítő heveder kapható, ezek nem csak erősek, hanem csak annyira rugalmasak, hogy a kötés ettől nem tud meglazulni. Még inkább ajánljuk a feszítőszerkezettel kiegészített hevedereket, mert ezekkel lehet igazán szilárd rögzítést elérni. Kerékpárt csak gyári kerékpárrögzítővel szállítsunk, szilárd rögzítését nem csak a felszereléskor, hanem hosszabb úton menet közben is ellenőrizzük.