Hangulatvilágítások

A hangulatos szobai világítás kialakítása előtt gondoljuk át, hogy mit is kívánunk elérni. Általában minden szobában van a hagyományos csillárok számára bekötési lehetőség, s ha megelégszünk szerényebb megoldással is, akkor megteszi a több halogénizzós, szögbe állítható armatúrákkal szerelt korszerű mennyezeti fényforrás is. A lámpatesteket így különböző szögekbe állítva a szoba különböző részein egyenletes, kellemes megvilágítást teremthetünk. Ilyen célokra általában a hidegtükrös reflektorlámpák a megfelelők, amelyek fényüket 35 fokos szögben vetítik ki. A fényudvarukat különféle üveg előtétlapokkal, illetve búrákkal lehet szórtabbá tenni. A lámpák fényerejét szabályozható kapcsolóval az igényeinknek megfelelően fokozhatjuk, vagy csökkenthetjük.
Ezen kívül természetesen olvasáshoz célszerű kisebb asztali, vagy állólámpát is használni. A szükséges maximális fényerőt az izzók teljesítménye és a szoba alapterülete alapján kell eldöntenünk. Ilyen célra a 3, vagy ennél több lámpát magába foglaló mennyezeti világítótestek a megfelelőbbek. A kínálat ezekből zavarba ejtően bőséges, de jó érzékkel könnyű kiválasztani azt a típust, amelyik a szoba berendezéséhez is jól illik, és nekünk is tetszik. Nem árt arra is ügyelni, hogy az asztali, vagy állólámpa is a mennyezeti lámpához hasonló legyen.
Választhatunk sínes-, vagy sodronyos kivitelű halogénizzós készletet is, ám ennek a felszerelése már némi plusz szereléssel jár, hiszen a vezetékként szolgáló sínt vagy a sodronyok tartóit a mennyezetre kell felcsavarozni. Előnye, hogy a lámpatesteket igény szerinti helyre erősíthetjük fel, sőt ezt gyorsan módosíthatjuk is. Ezeket készletben és szaküzletekben elemenként is beszerezhetjük.
Lehetőleg törekedjünk arra, hogy olyan lámpacsaládot válasszunk, amelynek van azonos kivitelű, több armatúrát tartalmazó központi fényforrása, továbbá oldalfalra szerelhető és asztali változata is van. Ezzel megteremthetjük a világítótestek egyöntetűségét, ami egyébként a külön vásárolt lámpáknál nehezen teremthető meg, különösen utólagos beszerzések alkalmával.
Alaposabb megfontolást igényel a falra erősíthető lámpák helyének meghatározása. Ezt festés előtt ajánlatos eldönteni, mivel a tápvezetékeket a falba kell süllyesztenünk, s minden lámpatest helyére egy szerelődobozt, esetenként még kapcsolót is be kell építenünk. A vezetékezést majd a festés eltünteti. Végső helyüket ideiglenesen a falra akasztva, a fényviszonyaikat gyakorlatban is kipróbálva választhatjuk ki.
Hasonló vezetékezést igényelnek a mennyezetre szerelt, többnyire üvegburával fedett lámpatestek is. Ezek inkább stíl- és igényes bútorokkal berendezett, idomos szegélyidomokkal díszített mennyezetű szobákban hatnak nagyon dekoratívan. E lámpatesteket célszerű egy áramkörre kötve szabályozható fényerejű kapcsolóval működtetni. Helyüket és számukat úgy válasszuk ki, hogy bekapcsolva egyenletes szórt fénnyel világítsák meg az egész helyiséget. Vigyázzunk, a lámpatestek csak meghatározott teljesítményű izzókkal működtethetők, és ha a fényerejük nem megfelelő, ne nagyobb teljesítményű izzóval, hanem újabb lámpatestek felerősítésével teremtsük meg az ideális megvilágítási szintet, különben az izzók hője károsíthatja a burát és a foglalatot is.
A mennyezeten kialakítható párkányszerű széles szegély is, amelynek aljába süllyesztett armatúrás halogénlámpákat, vagy a szegélye mögé kompakt fénycsöveket szerelhetünk. A halogénlámpás lámpatestek az oldalfalakra és a padlóra vetített fényei érdekes hatást keltenek, míg a szegély széle mögé rejtetten elhelyezett fénycsövek a mennyezetet világítják meg egyenletesen, s az innen visszaverődő fény biztosítja a szoba szórt fényű, visszafogott világítását. (Az ilyen megoldásokról lapunk 2003/1. számában írtunk bővebben.) Ha halogén fényforrásokat szerelünk fel, akkor hálózati feszültségűeket válasszunk, mert ezeknek vezetékezését egyszerűbb kialakítani. Tetszés szerinti lámpát köthetünk be, mivel nem trafóról működnek.
A szoba kellemes megvilágítását az oldalfalakon elhelyezett lámpákkal is megteremthetjük. Ilyen esetekben még a csillárt sem kell mellőzni, hiszen a helyiség fényes megvilágításakor meghatározó a szerepe, s az igényes kivitelűek berendezési tárgyként sem lebecsülendők. A fali lámpákat célszerű kissé a szemmagasság fölé felszerelni, figyelembe véve, hogy merre vetítik a fényüket. Ha az felfelé irányul, akkor úgy helyezzük el, hogy a falra vetődő fénynyalábok hatása megfelelően érvényesüljön, ne érjen össze. Ezek akár a mennyezetet is megvilágíthatják. A szoba visszafogott megvilágítását akkor szolgálják jól, ha a fényudvaruk összeérve szinte egybefüggő részt világít meg a mennyezeten.
Kis alapterületű szobákba egy fali lámpa, vagy egy a mennyezetet is megvilágító állólámpa is elégséges ahhoz, hogy kellemes, és nem túlzó megvilágítást érjünk el. Ha olvasó lámpával kiegészített állólámpát választunk, egyéb világítótestre már nem is nagyon lesz szükségünk. Akár egy nagyobb ernyős asztali lámpával is meghitté varázsolhatjuk a kisebb helyiségeket.
A hangulatos esti fényviszonyokat bútorvilágítással is megteremthetjük. Ezt főként összefüggő szekrénysoroknál lehet egyszerűen megoldani. Elég egy, a szekrények frontfelületén túlnyúló párkányléccel ellátott és a bútorok fedőlapjára erősített toldólap, amibe már könnyűszerrel beerősíthetők a süllyesztett armatúrás, esetleg szögbe állítható halogén lámpák. E célra is a hálózati feszültséggel működő izzók a megfelelők. Felülről nem szabad a pótlapot lefedni, az izzók szükséges hőcseréjét az armatúrák nyílása biztosítja. Az izzók szögbeállításával, a bútor frontfelületét és a polcokon tárolt tárgyakat megvilágítva, igen hangulatossá varázsolhatjuk a szobát. Arra azonban gondoljunk, hogy a polcos részek kellő megvilágításához a bútor front-felületéttől legalább 30 cm távolságba szerelt lámpák szükségesek, különben zavaróan sötét részek alakulhatnak ki az alsó polcok belsejében.
Vitrines szekrényeknél hatásos a belső megvilágítás. Ez persze akkor igazán dekoratív, ha a polclapok üvegből készültek. Hátránya, hogy a szekrények tetőlapjába a lámpák armatúrájának megfelelő méretű nyílásokat kell vágnunk, viszont a látvány igen dekoratív. Ha elég magas a vitrin, akkor célszerű a belső terét alulról is megvilágítani, hogy a megvilágítás egységesebb legyen. Van ennél egyszerűbb megoldás is, ha a vitrin belsejébe - párkány-, vagy takarólap mögé - kompakt fénycsövet szerelünk. Ilyenkor a takaróléc magasságát úgy válasszuk meg, hogy legalább 20 mm-rel nyúljon túl a fénycsőn, s a vitrin teljes szélességével azonos hosszúságú legyen. Lehetőleg hosszú és extra keskeny fénycsövet válasszunk, hogy teljesen bevilágítsa az egész vitrint. Természetesen a fényforrás(ok) a frontfelülethez legyenek közelebb, de a középvonalánál ne kerüljenek beljebb. Egyszerűbb megoldás, ha képmegvilágító lámpákat szerelünk a vitrinbe. Ezek akkor hatásosak, ha a fényük teljesen bevilágítja a belső teret. Ezért ha szükséges, több ilyen lámpát is felszerelhetünk a vitrin fedőlapjára.
A képmegvilágító lámpákkal természetesen a falra akasztott képeinket is hangsúlyosabbá tehetjük. Az a lényeg, hogy a lámpa fénye a teljes képet világítsa meg, mégpedig a lehető legkevesebb zavaró reflexió nélkül. Az üvegezett képeken ez elég nehezen valósítható meg, de olajfestményeken némi kísérletezés után találhatunk olyan lámpapozíciót, amelynél csak szélső helyzetekben csillan meg kellemetlenül a képet védő lakkréteg. Egyéb becses és kiemelt helyet elfoglaló dísztárgyunkat pedig háttérvilágítással tehetjük este láthatóbbá. A kis plasztikák ilyen megvilágítás mellett egészen más "oldalukat" mutatják meg, érdemes a megvilágításukkal bajlódnunk.
Végezetül gondoljunk arra, hogy az-e a legelőnyösebb, ha egyszerre kattintjuk fel szobánk összes háttér fényforrását, és a fényüket kedélyállapotunkhoz igazodón szabályozzuk, vagy esetleg különálló csoportosításban kapcsoljuk fel a lámpákat.