Bambuszok a kertben

Első ránézésre nehéz elképzelni, hogy a bambuszok a pázsitfűfélék népes, nyolcezer tagot számláló családjának a tagjai. A pázsitfűfélék közé tartoznak néhány centiméter magas növények is, csakúgy, mint az akár több tíz méter magas bambuszok. E fajok többsége trópusi, szubtrópusi eredetű, de a kelet-ázsiai fajok közül jó néhány megél a mérsékelt éghajlaton is, és teljesen télálló. Föld alatti rügyeik a legkeményebb talajt is képesek áttörni.
A bambuszok egyes példányai a guinness-rekordok sorába is beírták magukat. Kihajtás után 20-30 napig igen intenzíven növekednek az idősebb példányok, amelyek álagos napi növekedése 25-30 centiméter közötti. Az európai csúcstartó Londonban 91 centimétert nőtt egy nap alatt, az abszolút győztes egy pedig egy Kyotoban élő Phyllostachys pubescens bambuszpéldány, amely egyik estére 121 centiméterrel lett magasabb, mint ugyanaznap reggel volt. A bambuszoknak a keleti kultúrában kiemelten fontos szerepük van, hiszen számos használati tárgy, étel készíthető belőlük.
Számos olyan faj közül választhatunk, melyek hazánk teleit is kibírják, így nem kell kompromisszumokat kötnünk, ha épp egy csíkos, vagy színes szárú, esetleg egy étkezésre alkalmas rügyet nevelő fajt szeretnénk kertünkbe telepíteni.
A fajválasztásnál a kertünk klímájának megfelelő példányt válasszunk, hiszen az, hogy egy bambusz télálló, elég tágan értelmezhető. Ez jeletheti azt is hogy -30 °C-on sem fagy meg, de vannak, amelyek -12-15, sőt olyanok is amelyek -2-3 °C-on már károsodnak!
Olyan helyet válasszunk számukra, amely télen védett, mivel így a téli hideghatást is mérsékelhetjük, és a széltől is óvjuk egyúttal a növényt. Mivel a bambuszok télálló fajai között egyaránt találunk tűző napot és félárnyékot kedvelőket is, ezen igényeikre is legyünk tekintettel ültetésükkor.
Az optimális talaj laza, szellős, de jó vízmegtartó képességű, tehát némi tőzeget tegyünk az ültetőgödrébe, ami legalább kétszer akkora legyen, mint a földlabdája. A növényeket úgy emeljük ki a konténerből, hogy földlabdájuk egyben maradjon, rizómái ne sérüljenek. Ha már túlzottan belakta a konténert a növény, akkor ezt inkább vágjuk le róla, hogy megkíméljük a feszegatéskor fellépő sérülésektől.
Számítsunk arra, hogy a bambuszok sok növénytől eltérően az első években nem fognak látványosan gyarapodni kertünkben. Ennek oka, hogy az első időkben inkább földbeni hajtásaik gyarapításáról gondoskodnak. Ez pár évig eltart, ám ennek végeztével ugrásszerű földfeletti növekedésbe kezdenek, és rövidesen kis bambuszerdő tulajdonosai leszünk.

Pár év alatt ugrásszerű növekedésbe kezdenek, és rövidesen bambuszerdő tulajdonosai leszünk.

Föld alatti hajtásaik az anyatőtől nagy távolságokra is eljutnak, ezért ha ezt meg szeretnénk akadályozni, akkor műanyag lemezcsíkot ássunk le a földben olyan 40 centiméteres mélységig, ami kordában tartja terjedésüket. A választott faj függvényében azonban mindig hagyjunk legalább 5-20 négyzeméternyi területet bambuszainknak, hogy legyen helyük a föld alatt is növekedni.
Az összes bambusz kedveli a párás levegőt, ezért jó, ha a kerti tó közelébe telepítjük őket, amely gondoskodik a megfelelő mikroklímáról számukra. Arról azonban ne feledkezzünk meg, hogy a gyengébb tófóliát símán átfúrják, tehát tegyünk ez ellen.
A vízhiányt a levelek összesodródása jelzi. A bambusz akkor is produkálhat ilyen tüneteket, ha a talaj elég nedves, ám a levegő páratartalma alacsonyabb, mint azt a növény szeretné. A víz és a páraigényből eredő problémák az idő előrehaladtával egyre csökkennek majd, mivel minél idősebb egy bambusztő, annál jobban viseli a szárazságot (persze csak ésszerű keretek között).
Végezetül még egy érdekesség: a bambuszok sejtjeinek magas a szilíciumtartalma, ezért levelei sokkal lassabban bomlanak le, mint más növényeké. Lombjukat tehát nem célszerű a komposztálóba keverni.