Új ruhát az öreg székre

Vannak tárgyaink, amelyektől nem szívesen válunk meg. Többnyire érzelmi ok miatt kötődünk hozzájuk, ám szék esetében más szempontok, pl. a kényelmessége, vagy masszív időtállósága is perdöntő lehet a további sorsát illetően. Ha megszokott ülőalkalmatosságunk állványa még jó karban van, s csak a párnázata, kárpitja vált viseltessé, akkor kevés, szakértelmet alig igénylő munkával továbbra is „szalonképessé” tehetjük. Az alábbiakban az ilyen „átöltöztetés” apró fogásaiba avatjuk be olvasóinkat.

Az ilyen munka előtt először is azt célszerű megfejteni, hogy a szék párnázott részei miként kapcsolódnak a vázhoz. Az ún. lapos párnázatú ülést a székállványhoz, annak aljazásába illeszkedő vagy közvetlenül az állványzatra csavarozott, rétegelt lemezből kialakított lap tartja. Ezek funkciójukat tekintve szilárd egységet alkotnak a székállvánnyal, s e mellett a párnázatot is tartják. Egyszerű szerkezeti felépítésük miatt általában könnyen bonthatók, ami jelentősen megkönnyíti a felújításukat. Elég kicsavarni az ülőlapot lefogó facsavarokat, s az máris leemelhető a helyéről.
Az ilyen székek háttámlái ugyancsak kissé ívelten kialakított darabok, amelyeket azonban az állvány két hátsó láblécébe mart fészkekbe fixen beragasztottak. Nem ritka, hogy a háttámlát a láblécen átmenő facsavarok rögzítik a helyükre. Ezeknek a székeknek ugyanilyen egyszerű a párnázatuk is. A homorú, vagy ritkán sík rétegelt-, vagy farostlemez alaplapra általában 20-30 mm vastag poliuretán hab került, aminek felszínét közvetlenül ráfeszített bevonóanyag fedi. Felújításuk alkalmával érdemes a szivacsot is kicserélni, a szék áthúzásához pedig erős, a bútorzathoz illő bútorszövetet válasszunk.
A kárpitcsere alkalmával természetesen a szék állványzatát ajánlatos bútorápolóval alaposan letisztítani. A kisebb sérüléseket színes, olvasztott javítóviasszal feltöltve, majd lesimítva tüntethetjük el. Ha pedig politúrozva volt, akkor egy finom rápolitúrozással az egész vázat szinte újjá varázsolhatjuk.
Ezt követően a munkát a régi kárpit eltávolításával folytassuk. Az ülés párnázatát tartó lapokat csavarozzuk le a székállványról, és a szövetet rögzítő tűzőkapcsokat csavarhúzóval kifeszítve, fogóval távolítsuk el. Amennyiben a háttámla leszerelhető az állványról, ezt tegyük meg még a kárpit lefejtése előtt. Az ilyen támlák huzatát általában két szövetdarab alkotja. A hátsó fedőrészt rejtett öltések rögzítik a háttámla lemezének szélére tűzött szegélyéhez, így ezt felfejtve már hozzáférünk a tűzőkapcsokkal rögzített szövetszélekhez, és azok eltávolítása után leszedhetjük a régi kárpitot, majd ezt követően a habpárnázatot is eltávolíthatjuk a falemezek felületéről.
A szék hátsó lábaival fixen egybeépített háttámlák kötéseit azonban nem ajánlatos megbolygatni, ezek kárpitjának széleit többnyire alul, rejtett varrás, vagy tűzőkapcsok rögzítik a támlalap élére. A varrás felfejtése, vagy a kapcsok kihúzása után ezeket a kárpitrészeket is könnyű eltávolítani.
Következhet az új párnázat kialakítása. A szivacsot ívelt lap esetében oldalanként 5-5 mm-rel szabjuk nagyobbra. Aljazott üléskeretnél, amelybe többnyire sík ülés lap illeszkedik, a habpárnát ráhagyás nélkül szabjuk ki. A széleket – aszerint, hogy laposan kifuttatva, vagy nagyobb sugárban lekerekítettre kívánjuk formálni – célszerű körben ferdén levágni. A szivacsanyag vágásakor jól használhatjuk az elektromos kést, de az éles és hosszú olló is megteszi. A szivacsot középen és a széleken ajánlatos az ülőlapra ragasztani, mert a kárpit ráfeszítésekor elmozdulhat. A rögzítéshez kontaktragasztót használjunk, és a ráhagyással kiszabott szivacsszéleket a lap élére ráhajtva rögzítsük. Így elkerülhetjük, hogy a kárpitanyag a széleken idő előtt megkopjon. Hasonlóan járjunk el a háttámla szivacsának a felerősítésekor is.
Miután a szivacspárnákat megfelelően rögzítettük, sort keríthetünk a kárpitanyag kiszabására. Az ülés borítóanyagát bő 3-4 cm ráhagyással, az esetleges mintázat irányba igazítását követően szabjuk ki. A kárpitdarabot fektessük a párnázatra, simítsuk le, az anyag szélét visszahajtva előbb a sarkokon átlós irányban feszesre húzva rögzítsük ideiglenesen, majd tűzőkapoccsal rögzítsük az üléslap elejére, és a hátsó részén is állandóan feszesre húzva fokozatosan tűzzük le. Ezzel biztosíthatjuk, hogy az ívelt lapokra is kellően ráfeszüljön a kárpitanyag. Végül a két oldalon is az anyag feszesre húzása mellett rögzítsük a bevonóanyag visszahajtott széleit. A tűzőkapcsokat egymástól 2-3 mm-es közöket tartva üssük be. A kész ülőlapot ezt követően már visszacsavarozhatjuk a székállványra.
A háttámlák kárpitanyagát az üléshez hasonlóan, beigazítva és feszesre húzva rögzítsük. A bevonóanyag visszahajtott széle azonban a támla körvonalától maximum 10 mm-re legyen. A támla hátsó borítóanyagát úgy szabjuk ki, hogy látszólag a már felerősített anyag folytatásaként hasson, és beszegett széle kövesse a támla kontúrját. Néhány gombostűvel rögzítsük a már támlára erősített kárpithoz, majd a széleket bujtatott öltésekkel varrjuk a már felerősített kárpithoz. Tapintsuk ki a felfogó csavarok helyét, és az anyag átlyukasztása után ezt a székalkatrészt is a helyére erősíthetjük.
A beépített háttámlák bevonása kissé nehezebb, mert azt a felfordított széken kell elvégezni. A kárpitot most is folyamatos feszítés közben kell a támla alsó élére tűzni, vagy egyik szélének letűzését követően a támla első élén átvetve, kifeszítve a már letűzött szélhez ölteni. A támlaállvány mellett a visszahajtott kárpitszéleket ragasztással kell rögzíteni a támlalapra, mégpedig a textília feszesre húzásakor.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: szék

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Fémbútorok

A bútorkészítés - lévén "kisépítészet" - mindig is követte az adott kor technikai színvonalát és az ebből következő formanyelvet, vagy az új formai elképzelések inspiráltak egyre tökéletesebb...


Praktikus tárolók a lakásban

Nemrégiben összegyűjtöttük a garázsokban, pincékben létrehozható praktikus tárolási lehetőségeket. Most a lakások rejtett zugainak, speciális adottságainak kihasználásával megvalósítható tárolókról...