Óriástól a törpéig

Egy kis kertészfilozófia...

Amikor felépül egy családi ház, és jó esetben nem a teljes udvart betonoztatják le a tulajdonosok, előbb-utóbb felmerül az igény, hogy a teljesen üres telek növényekkel népesüljön be. Ez a zöld iránti igény feltehetően egy ősi ösztönből ered, hiszen valamikor az ember is a természet része volt, és ezt a nagymértékű városiasodás mégsem ölte ki teljesen. Ki a szobájában pár cserepes növénnyel, ki a teraszán, mások kisebb-nagyobb kertjükben igyekeznek a természet egy apró szeletét maguk mellett őrizni.
Egy üres telek beültetésekor általában sorba vásároljuk a növényeket (mindig azt, ami épp megtetszik), és találomra ültetjük be az ágyásokba, vagy szoliterként a füves részre. Ez általában csak akkor nem így történik, ha valaki vagy kertészeti cégre bízza a kertépítést, vagy nagyon tudatosan előbb tervez, majd egyszerre szerzi be a szükséges növényeket.

A kerttel kapcsolatban támasztott igénye a tulajdonosnak évek alatt általában óriási fordulatot vesz. A kert létesítésének idején fontos szempont, hogy a növények minél nagyobbak és gyorsabban növekvők legyenek, hiszen így lesz majd árnyékos hely, ahol pihenni lehet a nyári forróságban. Nagy növények kellenek ahhoz, hogy kert kinézete legyen a beültetett teleknek.
Nem sok idő, 6-10 év elegendő ahhoz, hogy ez az igény megváltozzon. Amikor az egymás mellé ültetett cserjék, fák lombja záródik, a kert egyre inkább besűrűsödik, a növények egymással kezdenek konkurálni, eljöhet az idő, amikor annyi árnyék lesz már, hogy egy kis területet sem találunk, ahol napozni lehetne. Szóval eleinte nagyon kell az árnyék, évekkel később, meg nagyon nem kell az árnyék. A növények helyes kiválasztásával ebből a csapdából könnyen kikerülhetünk, és kertünk egyensúlyát megtarthatjuk.

Óriás egynyáriak és évelők: ideális kezdőnövények

Korábban már írtunk lapunkban egy művelés alól felhagyott terület természetes szukcessziós folyamatairól, amikor először gyomnövények jelennek meg a területen, majd egynyári és évelő fajokkal népesül be pár év alatt. Ezután minden emberi beavatkozás nélkül fűfélék népesítik be a területet, majd 10-20 éven belül megjelennek rajta előbb a cserjék később a fák, előbb-utóbb pedig az adott földrajzi viszonyok között és éghajlaton jellemző legfejlettebb növénytársulás alakul ki, az úgynevezett zárótársulás, amit hazánkban az erdőtípusok jelentenek. Ezt a természetes növénytársulás fejlődési folyamatot azért célszerű megismerni, mert a kertünkbe ültetett cserjék 3-4, a fák általában 6-8 év alatt nőnek akkorára, hogy rájuk lehessen mondani, igen, ezek már árnyékot adnak. A baj akkor következik be, amikor túl sok az árnyék, és az éveken át óvott, gondozott fák közül ki kell vágni néhányat, hogy ne váljon kertünk egy sötét erdővé.
Megelőzendő, hogy a szívűnkhöz nőtt fákból később ritkítanunk kelljen, inkább ültessünk kevesebbet, és a kezdeti árnyék és nagy-növények iránti igényeink miatt válasszunk olyan lágyszárú évelő növényeket vagy egynyáriakat, melyek hónapok alatt fatermetűvé nőnek.
Az alább felsoroltak csupán ízelítőként szolgálnak arra, hogy aki frissen épített kertjében eleinte kevesli az árnyékot, az néhány gyors és nagy növésű egynyári vagy évelő növény beültetésével ideiglenesen pótolhatja a fák és cserjék szerepét, mindaddig, míg azok elérik a kellő méretet.

Egynyári növények

Csodafa (Ricinus communis)
A ricinus sok változattal rendelkező, egynyári növény. Vethető áprilisban szabadföldbe, vagy korábban a lakásban, cserépben előnevelhetjük, így fejlettebb növényeket ültethetünk ki május elején. A ricinusmagok 20 °C-on nagyjából 14 nap alatt csíráznak ki. Akár állandó helyre vetjük, akár palántázzuk, legalább 80x80 cm-es térállásba ültessük, mert ennél sűrűbben egymás növekedését akadályozzák majd a növények.
Változatai között találunk alacsonyabb és magasabb fajtákat is, bordó, zöld, ezüstös levélszínűeket. Magassága nyár közepére, végére meghaladhatja a 2 métert is. Szúrós többnyire színes termései is ekkor jelennek meg. Magjai erősen mérgezőek, ezt tartsuk mindig szem előtt.
A ricinust inkább dekoratív leveléért ültetik. Kiültetés után rendszeres tápanyagellátást igényel, amit erőteljes növekedésével hálál meg. Napfényigényes, mérsékelten öntözzük. Kerítések, falak mellé éppúgy ültethetjük, mint szoliter növényként. Fagyérzékeny növény, így az első mínuszok beálltáig díszlik csak kertünkben.

Dísznapraforgó (Helianthus annuus)
A dísznapraforgóknak is több kertészeti változata ismert. Van, amelyikük sok kis virágával díszít, mások telt virágukkal. A hagyományos napraforgótól eltérően a dísznapraforgók általában a fővirágzat mellett kisebb, mellékágakon hozott virágzatokkal is rendelkeznek, valamint emellett valamivel hosszabb ideig nyílnak. Néhány hónap alatt elérik a 1,5-2 méteres magasságot, így ideálisak árnyékadónak. Amennyiben a magot érlelő egyedeket ősszel sem vágjuk ki, akkor a tél folyamán a madarak jót csemegézhetnek majd a napraforgó tányérokból.
Április elején szabadföldbe, állandó helyre vethetjük. A virágzás elnyújtása érdekében nem árt, ha többször 1-2 hetes eltéréssel vetünk belőle, így eltérő fejlettségű növényeket kapunk, melyek virágzási ideje is eltér. Mire az egyik csoport elnyílik, addigra a kicsivel később vetett felcseperedik annyira, hogy szirmokat bontson.
Bár rokonságilag semmi közük egymáshoz, a dísznapraforgóhoz hasonlóan nevelhető a seprűcirok és a díszkukorica is. Ezek is alkalmasak árnyékolásra, és emellett őszre egyikük téli madáreleséget, másikuk amellett még seprűalapanyagot is termel számunkra.

Tűzbab és futóbabok

A legismertebb fajtája a "Tarka futó", ami egy szentesi tájfajta. Szára finom megjelenésű, levélzete sötétzöld, virága tűzpiros, fürtös, a növény akár 2-3 méter magasságra is felfut a tenyészidő során. Július közepétől virágzik. A futóbabok májustól szeptember végéig díszítik kertünket. Helyrevetésük május elejétől 4-5 cm mélyen ideális, 6-8 cm-es tőtávolságra. Ha támfalra futtatjuk, akkor azt érdemes szegfűhálóval beborítani, mert ezen könnyen megkapaszkodik majd a növény.
Kerítésre, házfalra, pergolákra futtatva, támaszok, karók mellé ültetve, lugasok, folyosók árnyékolására, pihenők kialakítására kiválóak. Amellett hogy díszítenek, igen sokoldalúan elkészíthetők. Alkalmasak saláta, puding stb. készítésére, zsenge állapotban - kis szénhidráttartalma, csekély energiaértéke folytán - cukorbetegeknek, diétázóknak kiváló étrendi hatású. A fehér, szárított hüvelyéből készült tea vércukor-, és vérnyomáscsökkentő, szívműködést serkentő, vízhajtó hatású.
A tűzbab mellett más futó növekedésű egynyáriak, mint a hajnalka (Ipomea purpurea) is alkalmasak felületek gyors befuttatására, így árnyékadásra, még friss ültetésű kisméretű növényállománnyal rendelkező kertekben.

Évelő növények

Mákkóró (Macleya cordata)
A mákkóró, vagy tollasmák is sokfelé elterjedt hazánkban. Fényigényes, közepes vízigényű, jó vízáteresztő, laza talajban gyorsan fejlődik. Jó takarónövény fal előtt, és szoliterként is megállja a helyét. Nagy ezüstös leveleivel díszít, virága jelentéktelen.

Pampafű (Cortaderia selloana)
A pampafű Brazília, Argentína és Chile területéről származó évelő növény. Nagy levéltömegével, bugáival nem marad észrevétlen a kertben. Levelei évről-évre dúsabb csomókat alkotnak, hosszuk 90-250 cm a tő életkorától függően.
Egyenesen felálló virágzati szárai elérhetik a 120-300 cm-es magasságot. Bugája 50-120 cm hosszú, kúpos. Többféle kertészeti változata ismert, ezek alapján a virágzat színe lehet ezüstös, krémszínű, rózsaszín vagy lilás árnyalatú.
A nyár végén megjelenő bugavirágzatok később termést érlelnek, de a növénynek e díszei egész télen kitartanak. Ha olyan céllal ültetjük kertünkbe, hogy gyorsan, nagy zöldtömeget adjon, akkor tápanyagban gazdag talajt és nyáron öntözéssel jó vízellátást biztosítsunk számára.
Télen azonban a felesleges vízre érzékenyek a pampafű tövek, ezért a pangó vizet érdemes a tövektől elvezetni. Amennyiben lejtős területre ültetjük, akkor egyúttal a pangó víz okozta károsodásokat is kizárhatjuk. A töveket kemény tél esetén érdemes takarni, bár ha a téli csapadéktól meg tudjuk óvni, akkor -20 °C-ig nem károsodik a tő.
A tavaszi visszavágással az egyre nagyobb töveket valamelyest kordában lehet tartani. Ezt legjobb májusban elvégezni, amikor az előző évi levelek között megjelennek az ideiek is. Ekkorra az előző évi elszáradó levelek leválnak a tőről, és egy gyenge húzással eltávolíthatók. Gondozásakor használjunk kesztyűt, mert a levelek élei vágnak.

Japánfű (Miscanthus sinensis)

A japánfű Kelet-Ázsia nedves rétjeiről, hegyoldalairól került Európa kertjeibe. Impozáns, nádszerű fű, több különböző megjelenésű fajtája van. A felálló szárak csúcsán krémfehér, ezüstösen csillogó, világosbarna vagy barnásvörös bugák jelennek meg, melyek megszárítva sokáig díszítenek a lakásban is. Terméses virágzatai tél végéig megmaradnak, és különösen jól mutatnak, ha zúzmara borítja őket.
Gyors növekedése miatt válik alkalmassá a "gyorsan csináljunk árnyékot" projekt megvalósítására. Elegendő tavasszal visszavágnunk, mivel egész télen át a kert díszéül szolgál. Nyáron, az eredeti élőhelyén szokott viszonyok miatt kiegészítő öntözést kíván.