A természetes szellőzésnél a levegő áramlását a helyiségben lévő és a szabad levegő nyomáskülönbsége hozza létre. A levegő az ablakok és falak résein keresztül valamint az ablakokba és falakba szerelt légbevezetőkön keresztül hatol át, majd elkeveredik a helyiség levegőjével és ugyanígy történik az elhasznált levegő távozása is. A természetes szellőzés biztosítása érdekében ügyelnünk kell arra, hogy a szobák között az ajtószárnyak alatt az ajtó egész szélességében legalább 1 cm-nyi rés maradjon. A fürdőszoba-, WC-, konyha- és gardróbajtón külön szellőzőnyílás (rácsozott vagy éppen kör alakú nyílás) legyen.
A mechanikus szellőzést a szellőzőnyílásba szerelt ventilátor segítségével (légelszívó, légbefúvó) hozzuk létre. A mechanikus szellőzés az időjárástól és a hőmérsékleti körülményektől független; állandó, meghatározott mennyiségű levegő áramlik a helyiségbe.
A hibrid szellőzést a gravitáció és a ventilátor együttesen hozza létre. A „természetes rész” függ az időjárási körülményektől, és a szellőző vezetékek méretétől (szellőzőkémény magassága és átmérője), ehhez adódik a ventilátor - pl. elszívó ventilátor a lakótelepi lakásokban – állandó teljesítménye.
A légbevezető az ablakba vagy falba szerelt berendezés, ami lehetővé teszi a levegő bevezetését a helyiségbe, amelyben gravitációs, légelszívó mechanikus vagy hibrid szellőztetést alkalmazunk. A légbevezetők biztosítja a friss levegő állandó beáramlását még a hermetikusan záródó ablakok esetében is.
A helyiségek számától függően a légbevezetőket elsősorban a szobákban alkalmazzuk, de ha szükséges, akkor a konyhaablakba is felszerelhetők. Nem szerelünk viszont légbevezetőket a fürdőszobába, mert a beáramló hideg légáramlat a benne tartózkodóknak kellemetlen lehet, valamint az a helyiséget kihűti. A fürdőszoba szellőztetése közvetett módon történik, azaz a többi helyiség levegője áramlik a fürdőszobába és onnan a szellőzőcsatornán keresztül távozik.
A légbevezető mindenféle külső beavatkozás nélkül működik. A beáramoltatott levegő mennyisége a relatív páratartalomtól (higroszabályozás) vagy a szabadban illetve a helyiségben uralkodó viszonyoktól függ (nyomás hatására működő és kézi vezérlésű légbevezetők). A légbevezető biztosítják a természetes és légelszívó mechanikus szellőztető rendszer megfelelő működését, lehetővé teszi a légáramlat szabályozását az időjárási viszonyoktól valamint a felhasználók igényeitől függően. Javítja a helyiségekben lévő levegő minőségét, és korlátozza a helyiségek elnedvesedését, a penész és gomba terjedését a lakásban.
A légbevezetőket az ablak felső részén (ablaktokban, ablakszárny keretében, az ablakszárny kerete és az üvegezés felső pereme között), az ablaknyílásban (az áthidaló és az ablaktok felső pereme között, a külső redőny tokjában) vagy az ablak felett a külső válaszfalban kell elhelyezni.
A légbevezetők a már létező ablakokba is beszerelhetők. Ebből a célból külön nyílásokat kell készíteni. Legjobb kapcsolatba lépni az ablakok gyártójával vagy forgalmazójával, mert a szerelést a légbevezetők szállítója által képzett szakembernek kell elvégeznie. A külső redőnyök nem jelentenek akadályt a légbevezetők ablakra való felszerelése számára. Az egyedüli problémát a külső eresz okozhatja. A helyhiány miatt a hagyományos ereszt a redőny alá szerelt speciális lapos vízvető lemezzel kell helyettesíteni.
Az utólagosan beépíthető légbevezetők között találhatunk ún. higroszabályozással működő megoldást is. Ez a helység páratartalmának érzékelésével működik. Egy vegyszerrel kezelt szalag a páratartalom változásával párhuzamosan változtatja méretét (összehúzódik, nyúlik) és nyit vagy zár egy műanyag lamellát. Így automatikusan szabályozza a beáramló levegő mennyiségét (gravitációs szellőző). Áramellátást nem igényel. Fölöslegesen nem szellőztet, nem hűl ki a helység.