Álmennyezetek

Ha csak a felületet kívánja strukturáltabbá tenni a tulajdonos, azt egyszerűbb módon is megteheti. A régi építésű lakásokban viszont, ahol 3 m-nél magasabb a helyiségek belmagassága, az álmennyezet előnyösen változtathatja meg a szobák vagy más helyiségek térarányát. Ilyen esetekben határozottan létjogosultsága van a mennyezet lesüllyesztésének.

A váz kialakítása

Ha adottak az álmennyezet kialakítására a körülmények, akkor azt is meg kell vizsgálni, hogy az eredeti mennyezet mennyire terhelhető. Az álmennyezeteknek ugyanis szilárd és vetemedésmentes tartóvázra van szüksége. Ennek és a rá felerősítendő burkolatnak a súlyát az eredeti mennyezetnek kell megtartania. Régebben a tartóváz többnyire fából készült, ma viszont már e célra különféle méretű UD, UW, CW profilú acéllemez idomokat szokás alkalmazni. Ezek tartósabbak, könnyen szerelhetők és az önsúlyuk is kedvezőbb a faanyagoknál.

Kisebb fesztávú és felületű álmennyezetekhez elégséges, ha a határoló oldalfalakra UW idomok kerülnek felerősítésre, majd ezekre 45-60 cm-enként rögzített CW idomok hidalják át a helyiség keskenyebb oldalai közötti távolságot. Az áthidaló idomokat 1,5 m feletti hossz esetén még középen, vagy 60 cm-enként csavarozott függesztő idomokkal kell a mennyezethez rögzíteni. Erre a burkolóanyaggal terhelt kereszttartók behajlásának megelőzésére van szükség.

Nagyobb felületű álmennyezetek kialakítását már célszerű szakemberekre bízni, mert a vázat és egyben az egész állmennyezetet statikailag is meg kell tervezni, és a kivitelezése is komoly szakértelmet igénylő feladat. Különösen akkor, ha az álmennyezet váltakozó síkú, ami különösen összetett feladat a váz és a rá kerülő burkolat kialakítása szempontjából is.

A burkolat anyagai

A vázra ma már többnyire gipszkarton lapokat erősítenek burkolatként, mivel ezek könnyen megmunkálhatók, és besimításuk után azonnal festhetők. Ezenkívül 12 mm vastagságú, hornyolt élű OSB lapokat is a vázra lehet csavarozni, ha pl. fa lambéria lécek kerülnek külső dekoratív fedőburkolatként a mennyezetre. Mindegyik burkolóanyagot 25 cm-enként csavarozva kell a vázra erősíteni. A váltott szintű gipszkarton burkolatok sarkait, éleit meg kell erősíteni besimítható műanyag sarokerősítővel, ami a később kialakuló repedéseket megakadályozza. A táblatoldásokat úgy kell kialakítani, hogy a toldások helye ne kerüljön egy vonalba, helyük pedig üvegszálas takaró szalaggal, gipsszel besimítva tüntethető el. A gipszkarton burkolatot festés előtt teljesen be kell simítani, majd csiszolás után diszperziós festékkel átvonható. A világítótestek helyeit és a vezetékezést természetesen a felerősítés közben kell kialakítani, illetve elhelyezni.

Egyéb utóburkolatok

Az OSB burkolatra előre felületkezelt és szorosan egymás mellé ütött lambéria lécekből lehet dekoratív fedőburkolatot készíteni. A léceket a szokásos lemezsarukkal lehet az alapfedésre erősíteni. A lécek irányát úgy célszerű megválasztani, hogy toldásokra ne legyen szükség, mert azokat csak takarólécekkel lehet eltüntetni. Ezért inkább a rövidebb oldal irányába fussanak a szálak, mert így a toldások elkerülhetők.

Sokkal könnyebb attraktív és igény szerint strukturált fedőburkolatot kialakítani a különféle gyártmányú (Anro, Decosa, Homestar) expandált polisztirol mennyezetei burkolólapokból. Ezek a könnyű, 5-10 mm vastag és 50x50 cm-es, illetve 100x16,5 cm-es mennyezeti burkolólapok, sima és hornyolt élkiképzésűek, és stukkóragasztóval rögzíthetők az alapburkolatra. Felületi mintázatuk igen változatos, számos változatuk kazettás kiképzésű és fautánzatú bevonatú. Ez utóbbiak nagyon dekoratívak, és változatos hatású mennyezeti burkolatok kialakítását teszik lehetővé.